Összefoglaló könyvében Nicholas Witchell eljut a huszadik század utolsó évtizedeiig. Naiv olvasóként azt várná az ember, hogy a végkifejlet oda vezet: létezik-e titokzatos élőlény a Loch Nessben vagy sem? Annyi már világos, hogy sem lesöpörni az asztalról nem ildomos a témát, se vakon hinni benne. Witchell könyve azért tanulságos, mert nem áll egyik oldalra sem: […]

1975-ben váratlan fordulat állt be a szörnykutatás addigi „menetébe”. Kiszivárgott hírek szerint hitelt érdemlő víz alatti fotókat sikerült készíteni a tóban élő állatokról, ujgyanakkor a fogadóirodákban országszerte megugrott a szörny létezésére fogadók száma. Elterjedt a hír, hogy a kérdést a legmagasabb tudományos körökben is megvitatják majd, olyannyira, hogy műsorfüzetet is nyomtattak a tervezett eseményről, amire […]

Máig nyitott a kérdés, vajon állatnak lehet-e nevezni a feltételezett Szörnyet? Ha pedig állat, vajon egyedül van-e? Hiszen akadnak szemtanúk, akik legkevesebb két példányt is láttak, méághozzá szinte testközelben. De ha állatok, akkor milyen osztályba sorolandól: emlős? Hüllő? Kétélrtű? Puhatestű? Hal? Vagy valami olyasmi, ami ezekből is kirí?

A Szörny létezéséről keringő hírek, a bizonyítékok mind merészebb hamisításai közrejátszottak abban, hogy a tudomány bizalmatlan volt a megmagyarázhatatlannak tűnő dolgok irányában. Minél nyilvánvalóbbnak tűnt egy-egy észlelés, annál bizonyosabb volt, hogy turpisság áll mögötte. A valós tények mindig szerényebbnek bizonyultak.

A világ érdeklődése a Szörny iránt 1969-ben tetőzött, s ebben a sajtóvisszhang nagy szerepet játszott. Az év végén az Encyclopedia Britannica közölte, hogy a Loch Ness-i jelenség ama tízes listára került, melyet az információéhes olvasók kérdései alapján rangsoroltak. Az expedíciók hangészleléseit más megfigyelések is alátámasztották. A maga nemében valamennyi észlelés érdekes és fölkeltette a kalandéhes […]

A múlt század hatvanas éveire, úgy tűnik, szorul a hurok a Szörny körül – állapítja meg könyvének közepe táján Nicholas Witchell. Egyre többen és egyre részletesebben tudják leírni a tóbeli élőlényt, s akadnak emberek, akik erre teszik fel egész további életüket..

1962-ben H. G. Hasler alezredes, aki a második világháború idején merész kenutámadást hajtott végre német hajók ellen a bordeaux-i kikötőben, negyven önkéntes élén két nyári hónapon át figyelte a tavat csónakokból és a partról. Víz alatti hangfigyelésre és -rögzítésre is sor került. Két ízben láttak is valamit, bár csak rövid időre: két kiemelkedő púpocskát a […]

Nessie története egyre bonyolódik, különösen azóta, hogy a természettudósok némelyike is bekapcsolódik a bizonyításba. A tévedések elkerülése végett s a biztonság kedvéért az ismertetett könyv szerzőjét, Nicholas Witchellt idézzük a továbbiakban.

1960-ban aztán szinte-szinte „horogra” került szerencsétlen szörnyünk, vagy legalábbis minden körülmény megvolt ahhoz, hogy ez bekövetkezzen. Tim Dinsdale brit repülési mérnök ugyanis azzal a céllal ült gépkocsiba április 23-a kora reggelén, hogy márpedig aznap szörnyvadászatra indul. Jó ideje foglalkoztatta már a tó és lakójának gondolata. A szerző állítása  szerint hónapok óta tanulmányozta a kérdés irodalmát, […]

Az nem lehet valószerű, hogy a Ness-tóban Szörny éljen, de sose mutatkozzék a vízparton, a szárazföldön! Így aztán nem csoda, hogy rendre megjelentek az olyan észlelések is, melyek során a tóban élő Valami nagy nehezen, a szemtanú szeme láttára kikecmergett a vízből és lomha mozdulatokkal átdöcögött az út egyik oldaláról az út másik oldalára.

Ahogy a Szörny történetében napjainkhoz közeledünk, úgy lesz egyre szövevényesebb és zavarosabb a legenda. Igaz, a második világháború jócskán „beletenyerelt” az észlelések folyamatos menetébe, ugyanis „…a tótól nyugatra fekvő területek mind tiltott zónának számítottak, és katonai célokra használták őket. A tó körül katonákat állomásoztattak, de mivel a csapatmozgásokkal kapcsolatosan hírzárlatot rendeltek el, a sajtó nem […]

A Loch Ness-i Szörny létezése a második világháború utáni években kezdett mind közhelyesebbé válni. Az a hír járta, hogy amikor Nessie felbukkan a sajtó hasábjain, biztos jele annak: beállt az uborkaszezon a közéletben. (A Szörnyhöz később a repülő csészealjak is társultak, hasonló kisugárzással…)

Inverness megye „legmagasabb szintjén” is észlelték a Szörnyet, méghozzá a főispán helyettese. Nem is egyszer látta a tó lakóját: Witchell könyve két esetet is említ, amelyeket a szemtanú, Mr. William Mackay személyesen osztott meg a szerzővel. Most hosszabb idézetek következnek a könyvből:

A közelgő világháború előjelei félresöpörték a Ness-tó iránti érdeklődést. Akadtak még makacs kíváncsiskodók, akik felvételeket próbáltak begyűjteni a Szörnyről, de leleteik nem váltották ki a remélt visszhangot. A közvélemény osztotta a londoni állatkert akváriuma igazgatójának szentenciáját, mely szerint „Az egész csak egy ügyes mutatvány, amelyet a hiszékeny publikum nyakába sóztak, és csak a benne található […]

A statisztika szerint, 1933 májusa és 1934 májusa között 58 szemtanú számolt be arról, hogy személyesen látta a Szörnyet. Sok ez, vagy kevés – nehéz megállapítani. Annyi tény: a kíváncsiak tömege már nagyon szerette volna a saját szemével megtapasztalni a Loch Ness-i élőlény létezését.

A Szörny létezését alátámasztani látszó bizonyítékok közül a fotók és filmfelvételek állnak a legnagyobb becsben – föltéve, ha valóban a valóságot ábrázolják és nem manipuláltak. Ilyen fotónak tartják azt a felvételt, ami a megérdemeltnél nagyobb publicitást kapott. A neve: „a Sebész fényképe”. Készítője bizonyos Wilson alezredes, amúgy szülész-nőgyógyász, a második világháborúban a Királyi Tűzérségnél szolgált, […]

A Ness-tó lefilmezett „állatai” hamarosan bekerültek a parlament vitáiba is. Valaki azt javasolta, vizsgálják át húzóhálókkal a tó egész vizét, mások a légierő őrjáratait mozgósították volna. Ám a parlamenti többség jól szórakozott a felvetéseken, a kormány sürgetőbb feladatokra hivatkozva hárított, s akadt, aki magánvállalkozásba utalta a tó feltérképezését.

A Ness-tó körül gerjedt tömegizgalom rövid idő alatt nőttön nőtt. A tovagyűrűző népszerűség megdobogtatta a helyiek szívét, különös tekintettel a kereskedőkre. A környék hagyományos rendje azonban sajnálatosan megbomlott: a tömegesen érkező „szörnyvadászok” megzavarták a helyiek hitéletét is.

A Ness-tó vidéke – a skót Felföld – maga is regényes, zordon képet mutat, ám az itt élők történelme is tele van kegyetlen történetekkel. William Augustus cumberlandi herceg emberei kíméletlenül kiszipolyozták a vidék lakóit; épületek százait döntötték romba, nagyszámú őslakost pusztítottak el. A szenvedések elől nagyon sokan emigrálni kényszerültek az óceánon túlra. A kegyetlenkedések jelképe […]

Nicholas Witchell könyve, A Loch Ness-i Szörny alig másfél száz oldalas, sűrű szövésű szöveg, itt-ott képekkel fűszerezve. Dokumentumértékére garancia az a két ajánlás, melyeket előszó formájában a neves állatregények szerzője, Gerald Durell és Sir Peter Scott neves brit ornitológus írtak. „E könyvben Witchell úr összegyűjtött, s rendszerbe szedett valamennyi adatot a Loch Ness-i Szörny regényes […]

Nicholas Witchell szerint „1933-ig nem is hallott a világ a Loch Ness-i »Szörnyről«, azóta viszont rendszeresen, minden évben jelentik megjelenését. 1933 előtt a maival ellentétben alig érkezett egy-két jelentés. A publicitásnak ezt az 1933 előtti hiányát általában azzal magyarázzák, hogy a szóban forgó vidék roppant távoli és elszigetelt volt, és csak a tó északi partján […]

Pár nappal ezelőtt közöltük Oláh István A nesszi c. esszéjét, amely a skóciai Loch Ness-i Szörny legendájával kapcsolatos ellentmondásoknak mutatott szamárfület. A kérdésnek, az érthető tréfálkozáson túl, amúgy komoly szakirodalma van, amelyből kiderül, hogy nem lehet a témát egyszerűen leseperni az asztalról: a ma már a világ minden sarkában ismert Szörny meglétéről az i.u. 5. […]