A költők, akár az énekesmadarak, rajokban szoktak mutatkozni – mondogatta Babits, de áll ez többé-kevésbé a prózaírókra is. Pontosabban: a költőkre is csak többé-kevésbé áll, hiszen köztük is akadnak rajokba aligha sorolható nagy magányosak, mint teszem azt, Homérosz, Dante, Milton, Blake, Puskin, vagy akár a mi Zrínyink, Csokonaink, Berzsenyink, Vajda Jánosunk.

Nem elég írónak, költőnek lenni. Annak is kell tekintetni. Elismerés nélkül mit ér az egész? Még a megjelenés is kevés. Még az is, hogy a vers fölött, az írás alatt nyomtatott betűkkel áll ott a név, az én nevem, a te neved, az ő neve: az ifjú – vagy kevésbé ifjú – tollforgatóé.

Sok író, költő a valódi életét is többé-kevésbé színészként éli meg: szüleitől örökölt nevét átigazítja, sőt másra cseréli, jelmezszerű hosszú hajat, bajuszt, szakállt növeszt, kedveli a jellegzetes ruhadarabokat, a romantikus, bohém, korhely, nőcsábász vagy egyéb allűröket, tulajdon művei patetikus előadásának mámorát, és így tovább.

Babits már csont és bőr volt. Csak a szeme ragyogott még ki elevenen pergamenfehérre fakult, beesett arcából. Szemével még tudott beszélni. Szájával már rég nem. Illyés Gyula búcsúzni ment hozzá egy barátjával. A végét járó, beteg költő csupán egy halvány mosollyal jelezte, hogy megismeri őket, s örül, hogy eljöttek.

Lehet valaki művelt, olvasott, befogadásra kész mindenfelé nyitott, de hogy beavatott lesz-e, az a lélek titka. És aki az lesz? Az tudja-e, hogy nem ő tehet róla? Az elhivatott írók, költők önistenítését, zsenipózait a féltehetségek, sőt a dilettánsok is nemegyszer átveszik.

Teljesen egyedülálló írók nincsenek. Mindenki tartozik valahova, valakikhez. Azokhoz is hozzátartozik, akiktől viszolyog, netán irtózik. Vonzások és taszítások alakítják pályáját, erőterek segítenek – szerencsés esetben – kibontakoztatni vele született tehetségét. A tehetségteleneken nem segít semmiféle erőtér. Választhatnak példaképeket és ellenpéldaképeket, erőlködhetnek, ágaskodhatnak: hiába.

Sokat lazult az egykor oly szigorúan követett klasszikus meseszerkezet, szabadabban csapong a személyes fantázia. E jellegzetesen kollektív műfaj közvetítőiben mintha már jó ideje megerősödött volna a vágy, hogy ne csak az előadásmódot, hanem magukat a meséket is a saját szájuk íze szerint alakítsák. Társadalmi helyzetük, szerepük megváltozása is magával hozta ezt.

Szembeszökő, hogy az irodalom nagyjai közül hányan éltek át súlyos ifjúkori válságokat. Ki így, ki úgy. Nemcsak a fiatal Petrovics Sanyi járta meg a maga kálváriáját, hanem a kevésbé kalandos természetű Arany János is, miután odahagyta a debreceni kollégiumot, s vándorkomédiásnak szegődött.

A Lyukasóra című magyarországi televíziós adás egyik nagy tudású szerkesztője (1992-től) Varga Domokos volt. Aki az irodalmi ismeretekkel, olvasói és alkotói érzékenységgel való televíziós barátkozásnak volt az egyik aktív mestere – szépírói munkássága mellett. A 79 éves korában elhunyt, sokoldalú szerző rendkívül érdekes könyve, az Íróiskola mesterfokon (Magyar Írók Egyesülete–Hét Krajcár, Bp., 2001, Lyukasóra-könyvek) most […]

Egykori májusokKESERŰ, DE GYÖNYÖRÚSÉGES Szép gesztus volt az RMDSZ részéről, hogy szombaton egybehívta az anyanyelvi tantárgyverseny megyei szakaszának legjobbjait, és megjutalmazta őket. Ne tessék itt sandán gyanakodni a mostanság divatossá váló szponzorosdi emanációjára!, „csupán” Bocskay Vince szovátai szobrászművész volt a „szponzor“, hiszen az általa készített Petőfi-nagyplakettből ajándékoztak egyet-egyet az elsőknek, a többi gyerek pedig könyvjutalomban […]

Varga Melinda: A SZÉKELY BÓK – Szerusz, Erzsi! Jól nézel ki!– Szerusz, Rózsi! Te se panaszkodhatsz, jól meg vagy asszonyosodva.– Nem es kell helyettem kivigye más a nagyszőnyeget, mint nálatok.– Menj el, menj el, te elül deszka, hátul léc!– Hogy vagytok, no?– Megvagyunk.

NÁSZÚT, 1936 Az új nászutasok úgy állítják össze az úti programot, hogy lehetőleg ne érintse azokat a városokat amelyekhez akár a férjet, akár a feleséget legalább is pillanatnyilag időszerűtlen emlékek fűzik. Vannak, akik például Gorizián és Udinén keresztül, nagy és fáradságos vargabetűvel érkeznek Milánóba, csak azért, hogy elkerüljék Velencét, ahol a fotográfus kirakatában esetleg még […]

Folytatjuk a Káfé ankétját a kávézásról, kávéházakról. A nyolcadik rész kérdezettjei: Keszthelyi György, Szilágyi-Varga Zoltán, Damó István. Kérdéseink ezek voltak: 1. Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik „kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét? 2. Schiller […]

Folytatjuk kávéház-ankétunkat. Kérdéseink ugyanazok mint eddig: 1. Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik „kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét? 2. Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz kávézott. Hány cukorral iszod te […]

Faggatjuk a Káfé barátait kávézási szokásaikról, irodalmi kávéházakhoz tartozásukról. Két standard kérdésünk ez: 1. Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik „kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét? 2. Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az […]

– Fantasztikus! Ha nem tudnám biztosan, hogy… Szóval, hogy halottnak tetszik lenni, hát kitör a frász… A halott kiegyenesedett. Érdeklődve nézett a riporterre és kísérőjére. – A… a keresztet nézegettük… Nagyon érdekes és eredeti… Tetszik tudni, véletlenül léptünk be. De érdekel ez a téma… A fejfák, a keresztek… – Egyre ritkábbak – szólalt meg a […]

Boccsú Bimbit ugyanúgy hívják, mint a nagyapját, az is Boccsú Bimbi. De bá, vagyis Boccsú Bimbi bá. Volt. Boccsú Bimbi pedig csak szimplán Boccsú Bimbi. A faluban nem élt más Boccsú, csak ők ketten. A Boccsú Bimbi apja azért nem Boccsú, mert senki sem látta soha. Valamelyik nyári sokadalomban jött össze vele Varga Borbála, a […]

Szilágyi Domokos költő halála 40. évfordulója alkalmából 2016. november 3-a és 5-e között kerül sor a szatmárnémeti irodalmi tanácskozásra és koszorúzásra, a batizi és nagysomkúti megemlékezésre, valamint a kolozsvári házsongárdi főhajtásra és az azt követő kerekasztal-beszélgetésre, az alább közzétett program szerint:

Az erdőrészünk nagyobbik darabja a Botoson túlra esett, a falutól jó félórányi járásra. De mit számított a nyaktörő ösvény, a meredek mart, ha erdőre mehettem! Mostanság is szívesen vetem be magam, hazafelé tartva, egy-egy gyertyánosba, de ez az erdő már természetesen nem az. A nyolcvanas évek derekától letarolták az egészet, a falu felőli részt terjesen: […]

A költő hatalom nélküli hatalma Közlési jogának visszaszerzése után, 1965-ben jelentkezik másodjára az Utunk hasábjain. Kezdetben karcolatokkal, majd csaknem valamennyi műfajjal vagy műfajkísérlettel, amelyekben (börtönlét)tapasztalataiból fakadó gondolatfutamai formát ölthettek. Mintha csak ott folytatná, egyre nagyobb elszántsággal, ahol 1957-ben kiütötték kezéből a tollat. Hogy milyen belső indítékok késztették nem egyszer indulatos megszólalására? „Tény az – olvashatjuk […]

  Kérdez: Székely Ferenc   – Milyen volt a gyermekkorod, mit hoztál otthonról? – Amit az ember otthonról hoz, az általában meghatározó, egész életében végigkíséri. Az alapvető jellembeli minőséget, úgy érzem, döntően befolyásolják az otthon önkéntelenül ellesett, elsajátított vonások. A családunk nem volt tehetős, de annál gazdagabb igazságérzetben, szeretetben, embertársaink iránti tiszteletben, alázatban. Nyolcan voltunk […]

Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik ”kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét? 2. Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz kávézott. Hány cukorral iszod te a kávéd? Irina Pusztai fotógrafikája   Kérdéseinkre […]

  Írták: dr. Bencze Mihály és Béres Vivien Beatrix   Bocskay Vince erdélyi magyar szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia (2005), a Szovátai Bernády György Művelődési Egyesület vezetőségének (1991), valamint a Barabás Miklós Céhnek tagja, köztéri szobraival a Kárpát-medencében szakmai magaslatra emelte a művészetet, az egyedi mintázás mellett szobrait a “groteszk realizmus” is jellemzi. Neves díjak […]

Szatmári monitor – 2013. május 6. Szerző: Hábel György, Budapest, 2013.   Engedtessék meg nekem, hogy anyai ágon erdélyi rokonságom ismeretei révén Petőfi segesvári sorsáról írjak. Nagybátyámnak, Simonfy Ákos erdőmérnöknek az édesapja Bem József hadtestének tábori főorvosa volt. Bem tábornok rábízta Petőfit.1990-ben hazalátogattam felvidéki szülőföldemre, és ennek során, a vonaton a velem szemben ülő magyar […]

A rendhagyó versgyújtemény előszavával és tartalomjegyzékélvelk ajánljuk az olvasó figyelmébe e nem mindennapi vállalkozást : A végtelen időhöz mérve tizenkét esztendő a pillanatnak is csaktöredéke. A mi véges életünkhöz viszonyítva azonban tekintélyesmennyiség.Tizenkét esztendeje annak, hogy Magyarország, Románia,Ukrajna egymásba futó hármas határa közelében, Fehérgyarmatonlétrehoztuk a Hármashatár Irodalmi Társaságot. Ha e név kezdőbetűitösszeolvassuk, a HIT betűszót kapjuk. […]