Az éden-liget, Fontanile Quarantina Magam is olyan friss voltam, mint a kora reggel. Nyolc óra is alig múlt, amikor a dómtérről visszaérkeztem a teraszunkra, hogy a csíkos karosszékben befejezzem a korábban elkezdett eszpresszómat. A zöld bringa is türelmetlenül várta az újabb kalandokat Francesca családjának kerékpárjai társaságában. Az olasz nemzeti ünnep reggele volt, és a család […]

Tükröződések Nem, hogy nem voltam fáradt az utazásoktól és a hosszú kilométereket felölelő kerekezésektől és sétáktól, az élmények izgalmaitól, azon a délutánon annyi energiát éreztem magamban a további felfedezésekre Lombardiában, hogy magam is meglepődtem. Ha belegondolok, érthető, hiszen bármi olyasmivel tölti az ember az életét, ami számára örömöt okoz, megsokszorozza lendületét és szinten tartja életkedvét.

A Palazzo Albergoniról és a szerencséről Reggel, amíg a csíkos karosszékben kávéztam a teraszon, még Francesca is kijött elmondani, mennyire izgatott az én élményeim miatt: – Annyira irigyellek, látod, én itt élek, de mégsem juthattam be sosem a kastélyba… – Távolról sem biztos, hogy én be fogok jutni – nevettem. – De-de, a polgármester biztos, […]

Eltévedni csak szépen Dél múlt, amikor Cremába visszaérkeztem, és éppen megérettnek éreztem a helyzetet rá, hogy átadjam magam az olasz szokásoknak, és sziesztát iktassak be a déli órákra, persze, csakis az után, hogy a kiadós és legkevésbé sem diétás ebéd után egy-két pohár proseccót hűsítő gyanánt benyakaltam egy napsütötte terasz napernyője alatt, ahonnan pazar kilátás […]

Pandino – a szerelmi vallomás a Visconti kastély tövében egy háborús emlékmű körül Még az olyanok is, mint én, akik nem túlzottan járatosak a filmkészítés világában, tudják, hogy amikor egy-egy film forog, sokszor a helyszínek egyáltalán nem időrendi vagy logikai sorrendben következnek. A CMBYN esetében sincs ez másként, és ha egy 3 perces jelenetben lazán […]

Crema – ahol az álom elkezdődött Amikor az útvonaltervezésnél tartottam, úgy gondoltam, ha már életemben első ízben érkezem Olaszországba, és épp Milánóba, adhatok neki is egy órácskát az időmből. Mikor a Malpensán leszálltam, és kézhez kaptam a poggyászom, eszemben sem volt többé a belvárosban kódorogni, hanem egy korábbi vonattal elindultam egyenesen Crema felé. Indulás előtt […]

(Bartos barátnőmnek) Mikor a gép felkapta a futóműveit a milánói pályáról, és elindult Oslo felé, azonnal elnyomott az álom. Később Oslóból felszállva New York felé, szerető kollégáim gondoskodtak rólam, tudták, honnan jövök, kényelmesen elhelyeztek a premium osztály hátsó sorában az ablaknál, ennem-innom adtak, konyakot töltöttek, majd betakartak, és New Yorkig újfent aludtam.

Az én szemfüles olvasóim, akik a meséimen nevelkedtek az elmúlt években, minden bizonnyal felkapták a fejüket a megkerült Monet hírére, mert jogosan fordíthatják ezt úgy le, hogy ha Monet megkerült, akkor adott pillanatban el volt veszve, de legalábbis nem tudtunk fellelhetőségének helyéről pontos információt.

Minden bizonnyal úgy reagál majd a nyájas olvasó, ha megtudja, hogy azon a korai reggelen Los Angelesben a Burzsuj Disznó volt az uticélom, kissé felhúzva homlokizomból az egyik, vagy akár mindkét szemöldökét éppen csak annyira, hogy az fura ívet írjon a szeme fölé, mint ahogyan én is reagáltam, amikor első ízben keveredtem oda – a […]

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 31, tizenkettedik nap Reggel törődötten ébredtünk. Mosakodásról szó sem lehetett, mert a piketteken túl a Nádasig nem engedtek. Mégis megpróbáltam legalább egy fogmosásra való vizet szerezni, és elindultam oda, ahonnan az este a Puliszkamester vizet hozott. Ez egy […]

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 30, tizenegyedik nap Zötyögött a tömött autóbusz a döcögős úton. Sivár, szürkére pörkölődött, lapos síkság vett körül. Szenderegtünk a fülledt melegben, de egyszer csak megállítottak. Jegyellenőrzés. Amikor jegyeinket odaadtuk az egyenruhás ellenőröknek, egyenként leszállítottak az autóbuszról, ami nélkülünk […]

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 29, tizedik nap Indulu-u – u –unk! – szólt a havasi kürt rekedt hangján túravezető János, reggel 6 órakor. Fél hétkor már fürgén szedtük a lábunkat Hegyi Sáska felé, mert tudtuk, hogy elég hosszú út vár ránk a […]

Amikor New Yorkba költöztem, az esős napokon – ha csak tehettem – kimentem a városba az esőben mászkálni, és áhítattal néztem a New York-iak csudaszép színes esernyőit, valamennyi, mint valami színes mese. Jött egy piros valami reklámmal rajta, majd egy kék sietett el mellette Apt. 5 felirattal, amit sosem fejtettem meg azóta sem, akkor sem, […]

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 28, kilencedik nap Induluuunk! – szirénázott reggel 7-kor túravezető János! Nemsokára kiadós hátszéllel eveztünk Román Sáska felé. Az éjszakai vad szél sehogy sem akart csillapodni. Aki az előző napon nem vett részt a piabeszerző expedícióban, annak nem volt […]

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 27, nyolcadik nap Végre egy nyugodt délelőttre ébredtünk. Fél egyig lazsáltunk a Beuşniţa tündérkertjében. Csupán a kora reggeli harmat volt túlságosan bőséges, minden hálózsák elázott a nejlon fóliák alatt. Amíg száradtak, a hölgyek napoztak, a férfiak megtartották a […]

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 26, hetedik nap Kot ..kot … kot vagyis: Ébresztőőő! Gyerekeeek! – hallatszott az éber Túramama hangja, és sóhajtozva fecihelődtünk. Aninára viszonylag gyorsan begyalogoltunk. Újból kiegészítettük készleteinket, és még aznap megjelent a városban az első hiánycikk, nevezetesen a paszulykonzerv.

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 25, hatodik nap Induluuunk! – vezényelt dr: Bort Bele éjjel 4 órakor, mire Mr. Pomján hirtelen abbahagyta a horkolást, és a rá jellemző serénységgel kirohant az alagsor balkonjára. Ekkor ráébredt, hogy alszik. A fáradt olaj lecsapolása után visszatámolygott […]

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 24, ötödik nap Az ötödik napot az abszolút derültség és röhej jellemezte, miközben megint esett az eső. Kora hajnalban, 10 órakor kezdtünk ébredezni. Tova dél felé indultunk a Popováci barlangba. Természetesen velünk jöttek a barlangászok is. Ez a […]

(E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Később: A kiküldetését mindenki teljesítette, több-kevesebb sikerrel. Az első és második expedíció a tábortűznél megtalálta egymást. A szesz-beszerzők hosszas menetelés után megérkeztek Jabalcsára. A falu teljesen kihalt volt, még macska sem lapult a falak mentén, s a kutyák, mint […]

(E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 23, negyedik nap Miután felfedeztem, hogy dohos-korpás hálószobánk ablakát egy egészséges rúgással ki lehet nyitni, felkeltünk. A nem éppen első osztályú komfort miatt a Túramama másodosztályú megrovásban részesített (én javasoltam neki a kis raktárt!).

(E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 22, harmadik nap Svejk kelt legkorábban, kb. 5 órakor. Rövidesen vidor fejszecsattogásra és krákogásra ébredtünk, ha tetszett, ha nem! Inkább nem! Mert olyan korán volt még, hogy mindenki szívesen aludt volna egy órát legalább. Így aztán a nem […]

(E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 21, második nap Naná, hogy Resicán külön buszt a kedvünkért nem állítottak be, a benzin-spórlásra hivatkozva, de ezt nem is nagyon erőltettük, csupán a „szívélyes miheztartás végett” megérdeklődtük. De a 11 órakor induló járat szerb (vagy horvát?) sofőrje […]

(E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31 között) A csíki Jöjjön velünk túramozgalom keretein belül, minden év nyarán egy több napos túrára került a sor, az ország valamelyik híres turisztikai helyszínére. A 12 napos „Bánáti túra” történéseit nekem kellett megörökítenem a csapat kérésére. Nem tudom, mennyire sikerült […]

A következő délelőttön Marin bácsival a Várnai Ulászló parkmúzeumba mentünk, az általuk Vladislavovónak nevezett városnegyedbe. Régen különálló település volt. Ez a Hunyadi János úton található. Nem is sejtettük, hogy I. Ulászló lengyel-magyar királyunkat ennyi évszázad után is ilyen nagy tisztelet övezi. A XV. század közepén, az 1444-ben lezajlott Várnai csata Európa történelmének egyik vesztes csatája, […]

Várnában a legolcsóbb kemping Galatában volt. Amikor előőrsként körüljártam, nem tetszett, mert nem volt „művészbejárója”, azaz ép volt a drótkerítés, de amúgy is, messze esett a strandtól. Ekkor úgy döntöttünk, direkt a strandra megyünk, ami egy magas partszakasz alatt terült el. Miután lementünk a lépcsősoron, hanyatt vetettük magunkat a meleg homokon, és csak pihentünk, az […]