„Legeslegjobban a próbákat szeretem” 1982-öt írunk, Nagyváradon vagyok, az egyik legszebb, legkellemesebb teremtéssel, aki most nyit nekem ajtót. Csíky Ibolya mögött két – saját! – gyermek rakoncátlankodik, Andrea és László. Megöleljük egymást. Aztán bemegyünk a szobába. Nézem Ibit. Alakja még nem kapta vissza eredeti formáját a második szülés után. Őt ez nem bosszantja. – Úgyis […]

„Mintha légszomjjal küzdene a színész” A nagy Elekes tulajdonképpen kicsiny. Fekete asszonyka, élénk, kutató tekintettel. Nem sokszor láthattam színpadon. De színészkollégák mesélik, milyen tűzről pattant, élénken működik a fantáziája, és mindent tud, ami a színjátszáshoz tartozik. Hogy meg is keseredett, mióta… Erről faggatom… 1983-at írunk.

„ Nem tettem semmit, és megtettem mindent” 1982 nyarán csíptem el Sepsiszentgyörgyön. A színházi cukrászdában találkoztunk, de végül csak a Sugás kertvendéglőjében kötöttünk ki. Kevés vendég volt, nyugodtan beszélgethettünk. – Egyszer azt mondtad, a színész közkatona. Hogy gondolod, hogy is érzed ezt? Hatalmas, robusztus termetével olyan az asztal mellett, mint valami Góliát.

Interjú Gyöngyösi Csilla Nelli iszlámkutatóval a jódeménység foka: Fel tudnád sorolni az iszlámra vonatkozó közhelyszótár néhány szócikkét? Gyöngyösi Csilla Nelli: – Minden muszlim terrorista; a kendős nők el vannak nyomva; az iszlám a középkorban van, avagy esetleg a reformáció korában; jönnek és bevezetik a sarí’át; félnek bemenni egy arab negyedbe.

„Rájöttem, nehéz eset vagyok” – Miért lettél színésznő? – kérdem tőle negyedik emeleti lakásukon, Sepsiszentgyörgyön. Szidi összegörnyedve ül a kanapén, gondterhelt arckifejezéssel, mint szinte mindig. Számomra sokat jelentett Szidi. Még kamaszlányként olvastam édesanyja regényét róla, ami Szidi bevallása szerint saját naplójának felhasználásával készült. Regényes képzetek fonódtak bennem Szidi alakja köré. Későn ismertem meg, addigra már […]

Egy Oscar-díjas magyar kisfilm margójára A Duna honlapján március 5-éig lehet megtekinteni Deák Kristóf művészi, 2015-ben készült, 25 perc játékidejű kisfilmjét (Mindenki), amely a február 26-27-i Oscar-dijosztón dijat kapott rövidfilm kategóriában. Megkérdeztük munkatársainktól: mit gondolnak, mi jutott eszükbe a film kapcsán? Véleményüket a beérkezés sorrendjében tesszük közzé. Válaszoltak: Gergely Tamás (Stockholm), Cseke Gábor (Csikszereda), Ágoston Hugó […]

Mail-interjú Zoltáni Judittal 1 A hozzám eljutott hír szerint újra nyitott a bágyi könyvtár. Megírná röviden ennek az újraéledésnek a történetét? Mi volt korábban? Hogyan jött létre ez a mostani? 2 Tisztázzuk azoknak, akik Bágyon sose jártak: Hol fekszik a falu? Mik a ”koordinátái”? Miért nagy dolog, hogy megnyílik a könyvtár? Ne felejtsen el bemutatkozni, […]

„Én nem szeretem a gyilkos hangulatot” Tanított bennünket a főiskolán. Sorra mind beleszerettünk…. Mindenáron barátkozni szerettünk volna vele, hogy többet áruljon el abból, ami a színház… Órákon sem beszélt sokat nekünk. De mikor elhúzta a száját, vagy vágott egy Tarr Lacis-fintort, majd elsüllyedtünk. – Nem tudom, mit kellene csinálni. Csak egy kicsit. – mondta azzal […]

„Mi kicsit olyan délcegek vagyunk” Még alig érkeztem meg, máris megállított. – Miért akarod ezeket a dolgokat megírni, mit akarsz vele? – és folytatja is. – Nagyon örültem a Szőcshöz írt cikkednek, mert végre ki mert állni valaki egy kritikussal szemben, kiállt a maga művészete mellett. A kritikus fegyvere a toll. Soha nem igényeltem a […]

Interjú Horváth Andor esszéíróval Horváth Andor könyve (Carte de vizita – Cum am devenit maghiar; ed. Ideea) a tavalyi év egyik legnagyszerűbb újdonsága volt, több könyvbemutatót is szerveztek neki. A kötet célja: románul beszélni arról, hogyan nevelődik bele az ember a magyarságába. Horváth Andor ezt elegánsan és magaslati intelligenciával teszi, éppen úgy, ahogy annak idején az […]

Beszélgetés a színészi pályáról Beszélgetésünk kedvéért korábban jött haza a horgászatból, mint máskor. Kicsit feszélyezett a hangulat, pedig nem először járok náluk. – Mesélj pályád első szakaszáról. Nemigen ismert a közönség. Miért? Különös ívű pályád volt. Sokáig lappangott, aztán egyszer csak felragyogtál a Sütő-féle Lócsiszár-ban. Hogyan is alakult? Szó nélkül feláll s előhoz két vastag […]

Interjú Magyari Nándor László szociológussal „A poszt-demokrácia kifejezés már foglalt, de valami ilyesmi lesz mégis, azt hiszem, ami következik. Az új generáció nem a hagyományos ideológiákban, hanem újfajta aktivizmusban fogja kiélni politikai hajlamát. Most úgy tűnik, hogy a reprezentatív demokráciából való kiábrándultság, a közvetlen demokrácia, az „utca hangja” fele való elmozdulást hozza.” a jódeménység foka: […]

Beszélgetés az előadóművészetről Méhes György: Mi, férfiak című darabjában láttam először. Szemtelen kislányt játszott benne. Nekem, az ugyancsak szemtelennek, imponált. Később a Kis hercegben láthattam… Ez már más volt. Akkor találkoztam először talán az előadó művészettel – ha nem számítom Balogh Éva Babits: Jónás könyvét, – ez volt az, ami képzeteimet a színházról, az előadóművészetről […]

A TIFUSZ megkérdezte Damó István grafikust: – Egyhetes franciaországi út után – Ronchampi kápolna, Reims, három napi párizsi tartózkodás, Chartre, Mont Saint-Michel, Loir-völgye, újra Párizs és vissza – azt írod, hogy rájöttél, milyen jó érzés „franciának lenni”. Adódik a kérdés: miért jó franciának lenni? – Több összetevője van kérdésednek. Előző két utam alkalmával belekóstoltam Párizs […]

Beszélgetés a színházi műhelyről Ritkán találkozni ilyen kivételesen izzó színész-emberi értelemmel. Rendkívül precízen igyekszik felelni minden kérdésre. Többször is megkérdi, fedi-e a válasz a kérdést, s én sajnálom, hogy mindössze kétórányi időnk van… Milyen lehetőséget jelent egy színésznek, hogy színpadon játszhat sok ezer ember előtt? Milyen kapcsolatot alakíthat ki a színész a közönséggel? És ez […]

„Nem tudunk mi soha semmit előre” Vasárnap. Délelőtt 11. Kimondhatatlanul forró nyárban igyekszem a Farkas utca felé Kolozsváron. Az utcák néptelenek, mindenki behúzódik a hűvös szobákba. – Parancsolj, fáradj beljebb – tessékel be Ildikó. – Egy pillanat, odakészítettem az ebédet, rögtön jövök. Ülj le addig – s egyedül hagy. Ácsorgok kicsit, hirtelen nagyon magányosnak érzem […]

Virtuális interjú a 60 esztendős Balla D. Károllyal Az Ungváron élő sokoldalú alkotót – mindenek előtt költőt, írót, újságírót, bloggert, sőt pirézt is – nehéz, s egyben könnyű megközelíteni. Nehéz, mert ha személyesen akarnám bejárni, megismerni, tapintani sajátos életterét, akkor hosszú és nehéz utazás viszontagságait kellene legyőzni ahhoz, hogy egyáltalán kezet foghassunk egymással.

„Nekünk, színháziaknak még sajtónk sincs” Egy izomkolosszus ül velem szemben és gyanakszik. Annyira, hogy már-már ott tartok, megfordulok, és otthagyom. – Mi lesz ez? – kérdezi. – Egy könyv, ha sikerül. – De miről? – Rólatok. – És miért? Kinek kell ez? Nem értem.

A TIFUSZ megkérdezte… Andrassew Ivánt* 1. Úgy tűnik, Ön örök úthengeren robog – webcsináló kedve nem apad, s nem fogy ki web-hengere alól a vers sem. Legalábbis az erdélyi meg a csángó. Miért kellett web-oldalukat újrastrukturálni? (http://irodalom.elender.hu/erdely) – Szeretem ezt a virtuális antológiát. Az a csoda benne, hogy Cseke Gáborral évekig úgy építgettük, hogy nem […]

Beszélgetés a 75 éves Petrozsényi Nagy Pállal 1. Sokan úgy tartják, hogy egy bizonyos kor után a születésnap nem számít ünnepnek, hiszen nem örülhetünk annak, hogy elröppentek az ifjúság színpompás évei és óhatatlan bekopogtak életünkbe a „nem szeretem”-napok. Neked mi a véleményed erről? – Ugyanaz: nekem sem számít ünnepnek. Egyrészt azért, mert az évek múlására […]

A TIFUSZ megkérdezte… Komlós Attilát 1. Önök konferenciát szerveznek Szatmárnémetiben*, olyat, melynek fő témája: „Az internetes magyar–magyar kapcsolattartás”. Kérem, mutassa be röviden a készülő konferenciát! – Társaságunk egyik fontos feladata a Magyarország határain túl élő magyar kulturális egyesületekkel, szervezetekkel, könyvtárakkal, iskolákkal, szerkesztőségekkel, könyvkiadókkal történő kapcsolattartás azzal a céllal, hogy ily módon is hozzájáruljunk a magyar […]

Az Erdélyből származó Balázs Tibor, a budapesti Accordia és Littera Nova Kiadó vezetője, egyidejűleg verseket, gyermekirodalmat, aforizmákat és műfordításokat is közöl.Telefonos interjúnk keretében mindezekről beszélgettünk. – Erdélyből származó magyar írónak lenni egyfajta (pozitív értelemben vett) másságot jelent sokak szemében. Ez a mentalitás, az „erdélyi gondolat” vagy „erdélyi lélek”,mely történelmi tradíciókból eredeztethető, de a genius loci […]

A TÍFUSZ megkérdezte…Sall Lászlót   „Irodalom van a mi utcánkban”? Kezdetben verseket tettél ki a honoldalra, most végre rájöttél, hogy a webnek saját nyelve van: a „vers”, a webirodalom a szemünk láttára születik meg a látogató aktív közreműködésével-kattintgatásával, hogy jöttél rá, hogy ez a járható út? – Ez még a Ceausescu előtti időkre nyúlik vissza. […]

A marosvásárhelyi származású, Magyarországon élő Vári Attilának Szomorú Hold címmel nemrég új regénye jelent meg. Ennek apropóján indult beszélgetésünk, de aztán előkerültek régebbi ügyek is, a hetven év, az irodalmi kapcsolatok és magányok határon innen és túl. –  Új regénye, a Szomorú hold azoknak az erdélyi szászoknak állít emléket, akiknek világa jószerével megszűnt. Honnan ered […]

A TÍFUSZ megkérdezte… Selyem Zsuzsát 1. Hogyan is zajlott le az Esterházy-maraton – hol, mikor, hányan, mennyi idő alatt…? – Tudod, Tamás, van a Harmonia Caelestisben néhány visszatérő apa, nékik néhány visszatérő kérdésük: Kinek? Hová? Miért? – ezekre persze nincs válasz, még az is nagy szó, hogy elhangzanak. Hol? Kolozsvár, Románia, Balkán térség (no Schengen-vízum), […]