Önéletrajzi dokumentumregény MAROSVÁSÁRHELY (1962–1966) Főiskolai évek Délibáb (3/2) 4. Hát ilyen előzmények után kerültem a marosvásárhelyi főiskolára. Marosvásárhely volt akkoriban a székelység legnagyobb, Románia tizenhatodik városa, bár a magyarok száma már akkor alig haladta meg valamivel a románét.

Önéletrajzi dokumentumregény 1962-ben összeállt az érettségi kvartett. Társaim Déváról jöttek Petrozsényba vizsgázni, nevezetesen Ványa Mihály fogtechnikus, Schreiber…, egy tanárnő felesége meg Pop Elza, akire sajnos már nem emlékszem. Vizsgám sikerült. Következő célpont a temesvári egyetem!

Önéletrajzi dokumentumregény 3 Első lépés: felvételizni a cirkuszban. E célból több kérvényt is megírtunk, illetőleg tájékoztatást kértünk a bukaresti állami cirkusztól anélkül, hogy bárki is figyelemre méltasson bennünket. Márpedig vizsga nélkül (a régi időkkel ellentétben, amikor csak a tudás számított) senki sem lehetett Romániában artista.

Önéletrajzi dokumentumregény 2 Napokig töprengtem, variáltam, kombináltam. Hasztalan, egyetlen olyan szám sem jutott az eszembe, ami nemcsak különleges, hanem új is lett volna egyúttal.

Önéletrajzi dokumentumregény A továbbiakban figyelmükbe ajánlom a Délibáb című elbeszélést! Hogy miért, remélem, már az első oldalon kitalálják. Délibáb (3/1) Kedves Barátom! Örömmel hallom, hogy újabban cirkusztörténeteket forgatsz, helyesebben forgatnál megfelelő sztori birtokában. Őszintén szólva meglepett, hogy rám gondoltál, hiszen én sohasem dolgoztam cirkuszban, de még hasonló helyeken sem.

Önéletrajzi dokumentumregény Ezekben az években leveleztem egy NDK-beli artistával. Egyrészt nyelvgyakorlás céljából, másrészt azért, hogy megtanítson néhány trükkre a félkézállást illetően. Nem sokkal ezután megismerkedtem egy ugyancsak német, de romániai, pontosabban szebeni kislánnyal szintén nyelvgyakorlás céljából.

Önéletrajzi dokumentumregény A téli vakáció előestéjén váratlanul felszámolták az osztályunk. Nem volt ki a létszám, kimaradt két tanuló a csoportból. Ezt a szemétséget! Hogy lehet év közben megszakítani egy oktatási folyamatot?

Önéletrajzi dokumentumregény Iskolai átlagom tanév végén 6,19 (VIII. o-ban 5,89), és semmi matematikai pótvizsga. Nem volt könnyű ciklus, de ezen is túlestem. Osztályfénykép, vakáció, aztán felsőbb fokon, nagyobb kihívásokkal folytattam a tanulást.

Önéletrajzi dokumentumregény Átmenetileg elálltam a tervemtől, és folytattam a munkakeresést. Ha szerencsém van, felvesznek a nyomdába. Ez elég érdekes munka, sőt, bizonyos szinten még az irodalommal is kapcsolatba kerülök, tekintettel, hogy, a könyvkötés mellett, itt nyomtatták a Steagul Roşu című újságot is.

Önéletrajzi dokumentumregény Miközben Albi meg én munka után koslattunk, Jancsi bátyám elvégzett egy zootechnikusi iskolát, és elfoglalta első munkahelyét Kökösön, egy háromszéki székely faluban. Nagyapó pedig, miután elorozták a házát, földjeit, fogta magát, és negyedszer is megnősült, majd Marosvásárhelyre költözött.

Önéletrajzi dokumentumregény A következőkben egy útépítő vállalatot vettem célpontba. Itt már négy osztállyal is beérték. A munka viszont piszokul nehéz volt. Elsőre odaraktak követ törni egy akkora kalapáccsal, hogy egy nálamnál nyápicabb legény fel sem tudta volna emelni. Később hol a forró aszfaltot talicskáztam az úttestre, hol az aszfaltkészítő kerekét tekertem, mert akkor még kézzel […]

Önéletrajzi dokumentumregény A cirkusz jegyében Legelőször egy papírboltban próbáltam szerencsét. Itt nem kell nyelni a port, mint az üzemben az bizonyos, és böhöm nagy deszkákkal sem dolgozom – tekintettem körül a papírboltban. – Parancsol? – kérdezte az eladónő. – Nincs szükségük eladóra?

Önéletrajzi dokumentumregény Lassan, nem minden nehézség nélkül megérkezett a várva várt tanév vége. Még tettünk egy kirándulást az osztállyal a Páring-hegységben, aztán három hónapra elcsöndesült az iskola.

Önéletrajzi dokumentumregény Emlékszem, egyszer – talán 12 éves lehettem – eltévedtünk a Petrozsénytól néhány km-re fekvő híres Boli (betegség)-barlangban. A barlang olyan fél km hosszú, 10 m magas, itt-ott 40 m széles volt középen sebes sodrású patakkal. Éppen a megrongált hídon egyensúlyoztunk, a­mikor Ghiţă kiejtette kezéből a tintásüvegből eszkabált petróleumlámpánkat. Szerencsére deszkához érkeztünk, amiből egyet […]

Önéletrajzi dokumentumregény – Nem volna kedved napozni egyet a hegyen, Margitka? – Dehogynem. Felballagtunk a hegyre, levetkőztünk, és ledőltünk egy bokor tövébe. Öt perc múlva megindítottam az attakot. Kezdtem egy csókkal, folytattam a tapizással. Felülről le, aztán visszafelé.

Önéletrajzi dokumentumregény Kevesebb áhítattal, mint Gizinél, azért a megfelelő tisztelettel közeledtem nagyanyám albérlőihez is. Mint már korábban említettem, építtetett a dédapám négy kamrát az udvarban. Nagyanyám utóbb mindegyiket átalakíttatta, berendezte, majd kiadta albérletbe.

Önéletrajzi dokumentumregény A fiúk közül leginkább egy szőke baptista fiúval szimpatizáltam, aki szintén imádott tornázni. Be is csaltam abba a csapatba, ahol én is edzettem hetente kétszer, kisebb-nagyobb sikerrel. Az edzőm egyik exosztálytársam, Szuhánek Imi apja volt, izmos, kopasz öreg, aki csak úgy, minden anyagi juttatás nélkül foglalkozott a fiúkkal.

(Részletek) Miután kiértékeltük a ter­vet, kollégáim úgy döntöttek, menjünk ki egyet a város­ba. Pizzát eszünk va­la­hol, aztán táncol­ni megyünk. Deea is rábólin­tott. Én nyilván egész nap nyug­ta­lan vol­tam ettől. Nem tud­tam, mibe öltözzek, mi­lyen­nek kel­le­ne len­nem leg­inkább. Anyu úgy ne­velt, mint­ha önmagát ne­vel­te vol­na, a gének és a ne­velés révén is a kacérkodás gyengéjét adta […]

Önéletrajzi dokumentumregény A szeptemberi iskolakezdésig még maradt annyi időm, hogy befejezzem történelmi drámámat a Rákóczi-féle szabadságharccal kapcsolatban.

Önéletrajzi dokumentumregény – Na, jó, ezt megbeszéltük – áll fel édesanyám. – Most pedig mosakodj meg, mert holnap reggel elmegyünk a Casa Cercualaba, hogy megröntgeneztessük a tüdődet. – Rögtön, csak egyre tessék még felelni: kizárólag a pénz miatt nem kapok még egy utolsó esélyt sem!

Önéletrajzi dokumentumregény Egy idő után anyámnak is feltűnt, milyen rosszul hallottam. – Te, Pali, te süket vagy – riadozott, amíg fel nem világosították, hogy a gépek zajától nem hallok, de majd megszokom, és nemsokára ugyanúgy fogok hallani, mint azelőtt.

Önéletrajzi dokumentumregény Szóval írogattam, írogattam, amiért be sokan kiröhögtek volna a műhelyben, ha történetesen megtudják! Lassan kezdtem megbánni, amiért az iskolapadot felcseréltem a gyalupaddal. Lehettem volna egyetemista, aztán szerkesztő, tornatanár, színész, ha nem hagyom ott az iskolát – keseregtem magamban. Néha elővettem a 7. osztályról készült tablómat, és irigykedve nézegettem, milyen gondtalanul mosolyognak osztálytársaim a […]

Önéletrajzi dokumentumregény Toll, torna, lányok 1. Tehát vége, finita la commedia. Pedig nemrégen alakítottam át a naplómat, és dolgoztam regénnyé. Ebben burkolt formában, de életemben először megvallottam, hogy szeretem. Csak az volt a bökkenő, hogy nem annak olvastam fel, akire tartozott.

Háborús Anglia életéből Furcsa helyzetekbe kerülhet az az „ellenséges idegen”, aki nem annak született. Magam is különös helyzetben voltam múlt októberben, amikor az angol lapok a kormány abbeli rendelkezését közölték, hogy az összes katonai korban levő „ellenséges idegen” férfiak kivétel nélkül letartóztatandók és a katonai hatóságoknak rendelkezésére bocsátandók.

Önéletrajzi dokumentumregény Savanyú a szőlő (2/2) Ugorjunk két évet az időben: 1956. A Lucsival való kapcsolatom – már ha azt egyáltalán kapcsolatnak lehetett nevezni – semmit sem változott: jöttem, mentem és ennyi. Legtöbbször még csak nem is láttam a kisasszonyt. És mégis, ennek ellenére is szerettem. Sajnos reménytelenül, ezért többször el is határoztam, hogy véget […]