Ne­kem a vá­lasz­tás rop­pant si­mán ment, mint min­den az éle­tem­ben. Min­dig utál­tam a di­va­tot, sze­ret­tem csak heccből is el­len­ke­ző irány­ba ha­lad­ni. Ak­ko­ri­ban a Köz­pon­ti Di­vat­sza­lon, élén a Nagy Ter­ve­ző­vel, azt a mó­dit dik­tál­ta, hogy az er­délyi ma­gyar vég­ző­sök Mold­vá­ban eresszék ki az in­gü­ket, a mold­vai ro­mán vég­ző­sök pe­dig Er­dély­ben gyűr­jék be. Nagy nagy­nem­ze­ti sze­ren­cse, hogy […]

(Epizódok a Siklósi Szandzsák történetéből) VIII. Farkas A hat suhanc az út két oldalán, a bozótosban bújt meg. Az egyhangú eső átáztatta a lombokat, furakodás közben az ágak sűrűjében mind a ruhájukra pörgött az elnehezült csapadék, bőrig áztak. Kezükben meztelen kard, várnak a jelre. A hidegtől vagy az izgalomtól időnként megremegnek. Farkas egy fa tetejére […]

(Epizódok a Siklósi Szandzsák történetéből) VII. Bránkó, a deák A kisváros szürke egyhangúságában Bránkó volt az idegenség, a titokzatosság, a furcsa másság. Évtizedek óta Siklóson él, egy öregasszonynál bérel lakást, birtokáról, jövedelméről senki nem tud, pénzkereső foglalkozást nem űz, mégis naponta a fogadóban ebédel, estéit a különböző italmérésekben tölti, ahol meglehetősen kirívó török ruhájában a […]

Edit ki­egyen­sú­lyo­zott­sá­ga, bé­kés ter­mé­sze­te min­den eset­ben le­fegy­ver­zett. Min­dig ki­en­gesz­te­lő­dött, va­la­hány­szor da­cos-mor­gón be­vág­tam ma­gam hoz­zá és hoz­zá­vág­tam egy öl vi­rá­got. Vir­gonc­cal ket­tes­ben vol­tunk a kis ker­tész­le­gény­ek, es­tén­ként ol­ló­val sé­tál­tunk a szür­kü­let­ben, s ha vi­rá­gos­ker­tet lát­tunk, nem ker­tel­tünk, én át­ol­lóz­tam a ke­rí­té­sen, ő meg fal­men­tén fa­la­zott.

Elle est haute, la marche de l’escalier. Ta jupe est serrée, tes mains sont occupées. Comment trouver sa carte dans son sac? La lanière glisse sur l’épaule, le classeur glisse sous le bras, tiens-toi, il démarre, le chauffeur. Ouf! T’as réussi. T’as même trouvé une place. Ici, à côté de moi.

Én és Le­nin Ko­loz­svár­i egye­te­mis­ta ko­rom­ban fe­de­zett fel a film­mű­vé­szet. He­gyek kö­zöt­ti, el­du­gott bá­nya­te­lep volt a szín­hely. Az ipa­ri va­sút­ál­lo­más bó­dé­já­ban és kö­rül öl­töz­tünk, masz­kol­tunk. Az ál­lo­más­fő­nö­kön lát­szott, hogy éle­té­ben elő­ször vett fe­hér in­get, nyak­ken­dőt, hogy egy­ál­ta­lán ki­mos­dott. Fon­tos­ko­dott, lábat­lan­ko­dott, en­gem kí­nált a leg­sű­rűb­ben te­ával. Én vol­tam a leg­gond­ter­hel­tebb, a leg­kon­cen­trál­tabb. Be vol­tam re­zel­ve, hogy […]

(Epizódok a Siklósi Szandzsák történetéből) VI. A szabadítás Sári Péternek nagyralátó tervei elindításához valódi politikai manőverekre volt szüksége, de nem hiába barangolta be fél Európát, és törökgyűlölete sem vakította el annyira, hogy ne tudott volna türelmesen várni, s bonyolult érdek-pókhálót szőni a tervhez kiválasztott emberek köré. Mátét Rozáli közvetítésével bujtogatta, hogy gyorsan, mielőbb tenni kell […]

(Epizódok a Siklósi Szandzsák történetéből) V. Bíróválasztás Lakon A török katonák már estére körülvették a falut, elállták a kivezető utakat, a kertek alatt is járőrözött néhány. A falubelieknek nehéz éjszakájuk volt, a kutyák megállás nélkül vonítottak, sötét árnyékok ólálkodtak a házak között, tudták róluk, hogy nem kérdeznek, lőnek minden moccanásra. A bíróválasztásra rendelték ide a […]

Át­ko­zott egy két hét! Ko­loz­svá­ron or­vo­si jegy­ző­könyv húz­za meg a csí­kot: hat hó­nap­tól há­rom évig ter­je­dő csí­kos egyen­ru­hát ka­pok, ha va­la­ki­re át­ru­há­zom a kéj sa­lét­ro­mát. A nép­te­len gyógy­szer­tár­ban ba­ba­ar­cú édes­ke re­beg­te­ti szem­pil­lá­ját a báj­mo­so­lyú kény­szer-szép­fi­úra. Szí­ven ütő ta­lál­ko­zás. Kár, hogy a re­cept meg­áll a le­ve­gő­ben.

(Epizódok a Siklósi Szandzsák történetéből) IV. A talján, a török és a magyar A talján velencei polgár volt, Luiginak hívták és drágakövekkel kereskedett. Amikor először belovagolt Siklósra, sokan megbámulták különös figuráját. Rozzant, vén gebén érkezett, ruhája kopott, szinte rongyos volt, csizmája orra enni kért, borostás arcából fáradt ragadozószemek villogtak a világra, hátán hosszú puska keresztülvetve, […]

Ber­eczky a diák­ház­zal szem­ben, a Krok­kó – szo­cia­lis­ta ne­vén Akvá­ri­um – fö­lött la­kott 44 éve­sen, fris­sen ki­rú­gott ren­de­ző­ként, akut vá­ló­fél­ben le­vő férjként. Ke­mé­nyen dol­goz­tunk ve­le, mint­ha a mű­ked­ve­lés lett vol­na az egye­te­münk és az egye­tem a mű­ked­ve­lé­sünk. Na­gyobb si­ke­reink is vol­tak az elő­adá­sa­in­kon, mint a vizs­gá­in­kon. Annyi­ra, hogy Dál­noky Zsó­ka part­ner­nő­met a szín­ház is ven­dég­sze­re­pel­tet­te. […]

(Epizódok a Siklósi Szandzsák történetéből) III. Egyedül hit által Egyenként érkeztek az emberek Ferenc pap házába. A kicsi ház egyetlen helyiségből állt, körben lócák a fal mellett, középen asztal, az asztalom zsírmécs pislogott, mellette vaskos könyv kinyitva, Sylvester Új Testamentuma. Még vártak, beszélgettek. A pap otthona az istentisztelet kezdetéig lakásként szolgált, lehetett beszélgetni.

A kö­zé­pis­ko­lá­ban fran­ci­át és oroszt ta­nul­tam. Az utób­bit tény­leg. Mert kö­te­le­zőbb volt. De mi­re Ko­loz­svár­ra ke­rült­em, ki­ment a di­vat­ból. A szí­nin amúgy mel­lé­ke­sen egy ta­nár­nő­vel íz­lel­get­tük az in­glist, hogy tud­juk ki­ej­te­ni a Sha­kes­pe­are ne­vét. An­gol hi­deg­vér­rel ezt a nyel­vet vá­lasz­tot­tam mel­lék­szak­nak. De nem mel­lé­ke­sen, ha­nem szak­sze­rű­en. A ma­gyar–fran­cia sza­kon bő lét­szám­ban bon­zsú­roz­tak, ott ne­kem a […]

(Epizódok a Siklósi Szandzsák történetéből) II. Rozália A gyűdi hegyoldal szüretre készülődött. A perzselő nyarat szelíd, napsütéses ősz követte, a hegy déli oldalára ültetett szőlőkben mézédesre értek a fürtök. A hajnalok már ködösek voltak a völgyben, ideje volt a szüretnek. Rókák, seregélyek, darazsak pusztították az édes termést, a falu öregei kiköltöztek a hegyre, éjszakánként nagy […]

(Epizódok a Siklósi Szandzsák történetéből) Az alább közölt, 15 részes kisregény valamikor az ezredforduló előtt látott napvilágot, folytatásokban a néhai Romániai Magyar Szó hasábjain. A lap olvasói szerették, élvezettel olvasták napról napra a török hódoltság idején történt események regényes históriáját. A szerző bevallotta: szövegének digitális változata használhatatlanná sérült, mi viszont megőriztük és most kétnaponként lefújjuk […]

Tény­leg: ho­gyan to­vább? Hova to­vább? Ho­va­to­vább elvisz­nek ka­to­ná­nak. És ak­kor lőt­tek a szel­le­mi és sze­rel­mi jö­vő­nek. Egye­lő­re el­bú­csúz­tam még ma­gyar vá­ro­som­tól, mely­ben ha oly­kor kín­zott is a bent­la­ká­sos nyo­mor és a men­zát­lan gyo­mor, még­is­csak fia­tal vol­tam, spor­to­ló és köl­tő, amely­ben nagy­ko­rú és sze­rel­mes let­tem. Sőt szin­te még szí­nész is.

Né­gyen vol­tunk fa­lu­si fi­úk a fő­is­ko­lán, el­ne­vez­tem hát min­de­ni­kün­ket rang sze­rint: Ku­lák, Nagy­pa­raszt, Kö­zép­pa­raszt, Kis­pa­raszt. Én vol­tam a Kö­zép. Ugya­nak­kor sztár­ne­ve­ket is fer­dí­tet­tünk egy­más­ra a négy év­fo­lya­mon. Volt: Ani­ta Segg­berg, Sop­hia Lor­nyon, Clau­dia Car­ica­le, Lin­ko­vits Im­re, Va­szi­lij Bu­ta­lov, Je­an Paul Fel­mon­do… Én Law­ren­ce Pro­li­vér vol­tam.

© Szé­kely Sza­bó Zol­tán, 2009  – ma­gán(y)ki­adás – ELŐ­SZÓ­LÓ Én már meg­it­tam a ke­nyer­em ja­vát. Ez a könyv még­sem egy egész élet­mű, csu­pán egy mű­élet fe­le. Min­den so­rát ta­xi­ban ír­tam le. A vá­ros tel­jes te­rü­le­tén. Mun­kám­ban so­kan za­var­tak. De mi­helyt meg­sza­ba­dul­tam 1-4 utas­tól, fe­led­tem a fu­vart for­­gal­mas­tól, utas­tól. És foly­tat­tam a kör­mö­lést. Lá­tás­tól vál­tá­sig. A […]

A so­fő­ris­ko­la volt éle­tem­ben az egyet­len ta­noda, amely­be ha­tár­ta­lan öröm­mel men­tem. Nem, nem azért, mert rö­vid le­já­ra­tú volt, ha­nem mert má­niá­ku­san vágy­tam jár­mű­vet ve­zet­ni. Gye­rek­ko­rom­ban, amíg anyám ki­tet­te ne­kem a le­vest, a tá­nyér­ral irá­nyí­tot­tam az asz­talt, Ná­da­son jó idő ese­tén az ud­va­ron fel­for­dí­tott ta­li­ga ke­re­ke, rossz idő ese­tén az ágy­ban egy fa­tál volt a kor­mány, […]

Egy má­sik mes­ter – még a fő­is­ko­la kez­de­ti, ko­loz­svá­ri kor­sza­ká­ban – fe­lült a ló­ra po­tyautas­nak, Má­tyás ki­rály mö­gé. Az év­fo­lyam­ve­ze­tő ta­ná­rom pe­dig töb­bed­ma­gá­val beült ab­ba a te­rep­já­ró­ba, amely rend­kí­vü­li te­re­pen, a ma­ros­vá­sár­he­lyi hosszú és me­re­dek Rá­kóc­zi-lép­csőn zö­työ­gött le. Ő éj­sza­ka volt iga­zán ele­mé­ben: a „lá­nyos” ház előtt a nó­tát cig­ánnyal hú­zat­ta, a „lá­nyos” ház­ba a […]

Másik alkalommal azt a feladatot kaptuk, hogy szerre menjünk ki és jöjjünk be úgy, ahogy Jean Gabin jönne. Kimentem, de pechemre senki sem volt a folyosón, hogy megkérdezzem, ki az a Jean Gabin. Ráadásul ez a francos drámairodalom tele van férfi-nő viszonnyal. Iszonnyal gondoltam az ilyen jelenetekre. Nővel viselkedjek színpadon? Mikor még négyszemközt sem tudok? […]