Lőrinczi László: “Csak a szerelem sújtson…” (21)
Kilencvenhat
Két dologra határozta el magát: először is megpróbál a jogi lehetőségek felől érdeklődni egy lakásvétel tekintetében (Eszterrel kettesben meglehetős összegű kölcsönt vehetnének fel); másodszor, pontosan megtudni, hogy Eszternek milyen kötelezettségei lennének a két fiú iránt. A másik vonal: diszkréten figyelemmel kísérni az Ádámék taktikáit, vigyázva, nehogy szekus hírébe keveredjék esetleges kérdéseivel… Bár ez nem nagyon izgatta… De hátha azért hivatnák be, hogy a tudtára adják: az ő felhatalmazásuk nélkül nem dolgozhat más „szervezetnek”, ne ugráljon… Mert azt mondják, többféle szeku is van! „Meg kell bolondulni!”. Nincs kivel beszélni…
Kilencvenhét
Róbert ingujjban hevert a díványon, mert a fűtés váratlanul újra működni kezdett. Egyszer már levágták, amikor még hideg volt, most pedig mintha megőrült volna az a hőerőmű, ontja a meleget. Kint sütött a nap. Eszter valószínűleg piacozik, de neki nem szólt. Hirtelen belényilallott a gondolat, hogy biztosan József miatt viselkedik ilyen kétértelműen (ha ugyan szereti?!), mert őt, Róbertet félti… Megfenyegették, Jézus-Mária, csak nem szervezték be arra, hogy éppen róla szolgáltasson információkat! Mert ez egy ilyen játék, igazi puzzle!… De lehetetlen, hiszen kiolvasta az Eszter tekintetéből, hogy szereti… Mégiscsak ketté kellene vágni a gordiusi csomót! „Lépj egyet, Eszter!”.
Kilencvennyolc
Juciék átmentek Alsószemesre húsvétolni, a Laci szüleihez. (Megosztották az ünnepeket az öregek között). – Már biztosan elmentek istentiszteletre – jegyezte meg Olga. – Én is majd egy templomba járó vénasszony leszek – tette hozzá. Róbert nagyot nézett, ilyesmit még nem hallott Olga szájából. (Időnként ők is jártak templomba, de nem ünnepnapokon). Róbert leült a tévéhez, Olga kiment a konyhába, hogy előkészítse az aznapi adagot a töltött káposztából. De néhány perc múlva visszatért, támolyogva, kihevült arccal, mintha egy hirtelen láz rohanta volna meg. Róbert megrémült, lefektette Olgát a díványra és telefonálni akart a mentőknek. Olga leintette: – Elmúlik, nálam is elkezdődött… Nyugi. – Róbert csak akkor értette meg, hogy miről van szó. Hozott egy pohár ásványvizet. „Többé nem kell izgulnunk a hónap végén”, gondolta. És Eszter? „Igazán nem érdekel, egy gyereket is vállalnék tőle”, de ezen egy kicsit mulatott magában. Így telt el a húsvétjuk, pihenéssel, ami nem is volt rossz. Később Róbert hallotta a szobájából, hogy Olga Eszterrel beszél. – Ha egészen jól leszek, holnap estefelé elmegyünk hozzájuk öntöződni – mondta, amikor benyitott Róberthez, hogy vacsorához hívja.
Kilencvenkilenc
Róbert látta, hogy Olga igyekszik kicsípni magát az öntözéses vizithez. Tetszeni akar valakinek? Vagy versenyezni a háziasszonnyal? Ez látszott valószínűbbnek. Eljött még egy fiatal pár (a József rokonságából). A fiú meteorológiai tisztviselő volt, mellesleg úszóedző, az asszony – civilben baronessz – szakmunkásnő egy gyárban. (Egyetemet nem sikerült végezniük.) Feltűnően sokat beszéltek arról, hogy kik mentek el végleg, és hová. Olga nagyon élénken viselkedett, rengeteget mesélt mindenféléről. Eszter egy kicsit megjátszotta a fiatal nagynénit (úgy is volt öltözve). Róbert elég sokat hallgatott, és csak élvezte Eszter mozgását. Olga végül becsípett a likőrtől, egyfolytában kacarászott, amíg hazavitte. – Ugye hogy még jó bőr ez az Eszter? – kérdezte. – Mi jut eszedbe! – szólt rá bosszúsan Róbert.
Száz
A látogatás felkavarta.
Ez a hivatali munka tiszta marhaság. A nyugdíjért, és mert élni kell. Most van abban a korban, hogy éppen-éppen még… mit? Zúgott a feje! Tudta, hogy a könyve nem fog elkészülni, a legvacakabb lexikonba sem kerül bele a neve. Lehet, ez a szerelem is azért ütött belé, hogy minden mást elfelejtsen. Mostanában meg azon kapta magát, hogy félórákig elábrándozik azokról a percekről (mert csak percekről volt szó idáig!), amikor a magáénak mondhatta Esztert. Ha kiszökhetnének Nyugatra… De Eszter még két fiút nevel! Különben is, megvan a munkaterve. A múltkor azt is elmondta, hogy napi három órai szabad kutatómunkát engedélyezett neki az intézet, mert a témája belekerült az országos tervbe. Nyugaton is be tudna kerülni egy programba… Ő pedig vállalná a két fiút és az egész házat! Mint a Sántha Klári (hegedűtanárnő) férje Ausztráliában. Az oktatásügybe nem tudott bekerülni, de kézbevett két háztartást, egyet délelőttre fizetségért, délutánra a magukét, a bevásárláshoz már autót használhat! Azt mondják, remekül élnek, de a fontos az, hogy meglegyen később a nyugdíj! Ő, Róbert, még írhatna is, hiszen fejből tudja a faluját a három nemzetiséggel és három pappal, fejből felsorolja még most is a családokat… Nyugaton cikk az ilyesmi, dúl a céltalan antropológia, ahogy nevezik… Eszter ábrándozik-e néhanapján? Róbert megtörölte a homlokát. Itt is mindent vállalna Eszterért, ha naponta láthatná a mellét, és belecsókolhatna a háta közepébe! Ez kell neki az élettől, nem a dicsőség… Elbújhatnának faluhelyen is…
(Folytatjuk)
Előzmények: 1. rész 2. rész 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész, 9. rész, 10. rész, 11. rész, 12. rész, 13. rész, 14. rész, 15. rész, 16. rész, 17. rész, 18. rész, 19. rész, 20. rész,
Pusztai Péter rajza