Delonghi, a futurista   Koreában még mindig nem túl nagy divat otthon főzni a kávét. Jó tíz éve volt a “mix” , mindenki azt itta, aki kávézott. Instant kávé, rengeteg cukor és tejpor egy vékony csomagban, fel kellett tépni, forróvizet rá, és kész. Kétségtelen, hogy valami kávészerű dolog is volt benne, de én olyat […]

Tegnap pizzát készítettem, de nem ám olyan gizda olaszt, ami hajszálvékony, ropogós, ráraknak két szelet paradicsomot, aztán adnak neki egy szép nevet, nem. Olyan igazi magyarosat, mint apámék éttermében a milánói makaróni volt, ami úgy kezdődött, hogy volt a tányéron egy bő másfél centi vastag, testes rántott hús, szétfőzött tészta, bőven megöntözve sűrített paradicsommal, közte […]

Folytatjuk kávéház/kávézás-ankétunkat. Kérdéseink ugyanazok maradtak: 1. Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik „kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét? 2. Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz kávézott. Hány cukorral iszod te a […]

Mindig azt mondom, hogy nem érdekel, nem tartozom oda, le van ejtve, de azért ez nem teljesen igaz. Tegnap, mikor megszavazták azt az ocsmány törvényt, tényleg nem érdekelt különösebben, meggyőződésem, hogy most már el kell menni a falig, különben érdemi változás megint nem lesz, ahogy a rendszerváltás idején sem volt.

Tegnap egy nagyon kedves, és általam mélyen tisztelt ismerősöm megkérdezte tőlem, hogy mi lehet véleményem szerint az észak-koreai közeledés, majd békekötés oka. Mi a valódi ok, ami Kim Dzsong Un váratlan és hirtelen nyitása mögött meghúzódik.

Nagyon érdekes belpolitikai jelenségre figyeltem fel a dél-koreai közéletben. Ugye azt számtalanszor tisztáztuk, hogy Pák Kün E, előző elnökasszony megbukott a hivatali ideje előtt, mert helyette gyakorlatilag a barátnője vezette az országot négy évig, aki egy kereszténységből kiindult szektavezér lánya, jelesül Cse Szun Sil. Korrupció volt felsőbb szinteken, fekete listák művészeknek, és közéleti személyeknek, befolyásolása […]

A nagy találkozó, Trump és Kim Dzsong Un között, úgy tűnik, mégsem Pánmidzsamban lesz, mert ott nem tudnak kellő védelmet adni a résztvevőknek, illetve, ha valamelyiket lelövik, akkor abból még világháború is lehet, ezért Szingapúrban tartják, mégpedig június közepén. Azért tolódik, mert G6 találkozó lesz, és az előtt már nincs idő. E hónap hetedikén Mun […]

Tegnap harminc fok körül volt, de érezni lehetett az újabb tavaszi eső közeledtét. A levegő mégis kristály tiszta, olyankor gyakran elidőzök az ablak előtt, és túl az úton, meg a másik oldalon lévő épületeken, látom az Uam hegy magasán a kolostor piros és szürke homlokzatának egy részét, a többi belesüllyed az erdőbe.

Barát, mozgássérült. Korea legjobb, világhírű egyetemén szerzett két diplomát egymással párhuzamosan, rendkívül okos, zseni. Matematikus és jogász. Saját vállalkozása van, gazdag. Még sincs felesége a lába miatt. Túl sokat nem mesélt, de szegények voltak nagyon. Az egyik lába születése óta jóval rövidebb a másiknál. Most is valami furcsa kötést hord a lábfején, vélhetőleg torz, azért, […]

Reggel az első dolgom, hogy felhúzzam a rolót, jöjjön be a fény. Délkeleti fekvésű a lakás, és itt szinte mindig süt a nap, a fény nekem nagyon fontos, a virágaim is imádják. Apró kis jószágok voltak, mikor vettem őket, mindig kis növényeket vásárolok, szeretem őket felnevelni.

Minden társadalom sajátja a rang és sorrend felállítása. Itt, Dél-Koreában is természetesen ez így van. Ugyanakkor ezek a társadalmi különbségek itt átjárhatóak. Ahogy azt egy korábbi írásomban említettem is, a közalkalmazotti vizsga nem kötött iskolai végzettséghez, sőt, ahhoz semmi köze, sem pozitív, sem negatív értelemben annak letételét nem befolyásolja.

Dél-Korea a Csendes-Óceánba nyúló félsziget az Eurázsiai kontinens keleti szélén. Ha leszámítjuk, hogy jelenleg Észak külön országot képez, ami nyilvánvaló módon időleges állapot, akkor szárazföldi szomszédja Koreának Kína, egy picinyke részben Oroszország és a tenger felől pedig Japán. Északot semmiképp nem számolom más népek közé, hiszen bármilyen botrányos országot sikerült is összehozniuk az ott élő […]

Nem tudom kivonni magam én sem az utóbbi időben SNS körökben leírt hatalommal történő visszaélések, szexuális zaklatások alól. Elgondolkoztam hát, vajon a koreai társadalom, hogy működik e tekintetben.

Írtam eddig közel ötven rövidebb, hosszabb írást Dél-Koreáról, az elmúlt 25 évben szerzett tapasztalataim alapján. Nagyon sok magán jellegű, személyes élményt is papírra vetettem, és gyakran említést tettem arról is, miért, mitől és hogy működik ez az ország úgy, ahogy, bizonyos szempontból nagyon jól, más nézőpontból kevésbé érthetően.

Koreaiul a súlyos betegségben szenvedőknek adott morfint és a cigarettába keverhető marihuánát egyaránt „máják”-nak nevezik, eddig nemigen volt a kábítószereknek külön neve, manapság az angol nevekkel barátkoznak, mert, hogy a nagy jólétben unatkozó gángnám fiatalok körében előfordul a kábítószer használat. A törvény és a közhangulat nem súlyoz, nincs kemény és lágy drog, kábítószer van és […]

Ami nem olyan nehéz, mint az első látásra tűnik, és nem is olyan könnyű, mint amilyen az írott nyelv felületes ismeretében látszik. Karikák és vonalak bonyolult rendszerének vélhető elsőre az írott koreai. Picit belemélyedve azonban a betűvetés rejtelmeibe, kiderül, hogy rendkívül logikus, egyszerű, és könnyen elsajátítható rendszerről van szó. Ez azért van, mert az ábécét […]

Egészen fiatal voltam még, mikor kaptam ajándékba egy csodaszép fotóalbumot. Amerikában élő, híres, koreai származású fotóművész képei voltak benne, a címe az volt, hogy „We are one family”. Gyönyörű képeket láttam a könyvben emberekről, mosolyokról, gesztusokról, az életünk egyetlen fontos dolgáról, a kedvességről. Valamiért megragadt bennem az album képeinek lenyomata, pedig akkor még nem biztos, […]

Tulajdonképp nekem természetes ami itt van, hiszen megszoktam, és a jót bizony nagyon könnyű megszokni. Ugyanakkor párhuzamosan élek a német/holland határvidéken is, ahol a koreai tapasztalataim száznyolcvan fokos ellentétét vagyok kénytelen elviselni. Magyarországra annyira nem emlékszem szörnyen, ott mindig voltak ismerősök és kiskapuk, többnyire, ha fifikásan is, de megoldottuk a bürokráciát és az egyéb szolgáltatásokat […]

Nos, ez a címben szereplő két dolog, ámbár nincs összefüggésben egymással, egészen komolyan képes a koreaiak mindennapi életét megnehezíteni.

Koreában számos szokás él, aminek az eredeti jelentésével már az én korosztályom sincs tisztában, de azért tartják, mert így látták a szüleiktől, illetve más hagyományok nyugati elemekbe öltöztek, és egy egészen sajátos kulturális ötvözetet alkotnak a jelen Koreájában.

Azóta már én is tapétázok és designt választok, a főnökasszony a visszajelzések alapján egyre jobban bízik bennem. Tele a testem ismeretlen eredetű kék, zöld foltokkal, nyilván munka közben szedem őket össze, de nem is emlékszem, csak a zuhany alatt szoktam rájuk találni esténként.

Amiről ebben a részben írok, az nekem is új tapasztalat Koreában. Eleddig a mi családunk vállalkozókból állt, beleértve a férjem és engem is. Ez annyit jelent, hogy nincs főnök, nincs szabadidő, huszonnégy órás a munkaidő és este az ágyban is az üzleti dolgokat beszéltük meg. Cserébe van rengeteg felelősség, stressz és kiszámíthatatlan anyagiak.

Mint azt már oly sokszor leírtam, a koreaiak nagyon is tisztában vannak az élet mulandó voltával, és azzal is, hogy minden egy körforgás része, élünk, meghalunk, újra születünk, meghalunk, bár mindig más a díszlet és a mellékszereplők is, de még mi magunk is csak következményei vagyunk előző életünk énjének, amolyan függőségi viszonyban vagyunk azzal, de […]

Dél-Korea egy kreatív világ. Ez nagyban köszönhető annak a gyorsaságnak, amit az itteni élet megkövetel. A minap egész érdekes dolgot láttam. Vannak itt egy, másfél tonnás kisteherautók, sok mezőgazdász és iparos, szállító és költöztető használja ezeket a járműveket nagy előszeretettel.

Ez a kilenc év azért érdemel külön fejezetet a Koreáról való írásaim hosszú sorában, mert meghatározó, és mert megmutatja, hogy egy reménytelennek tűnő helyzetből hogyan lábal ki egy generáció, amelyik már sem a háborút, sem az éhezést nem ismeri közvetlen módon.