Nem tudom, másutt hogy s mint, de nálunk következetesen péndznek mondják a pénzt. Megzöngetik eléggé hallhatóan a szó végét, és valóban ezüst forintosnak, rézkrajcárnak volt ilyen hangja, amikor a vásárban kiszámolták. Ha pedig nemcsak pénzszakértő, hanem nyelvész is vagyok (márpedig ezt mutatja a mellékelt ábra), akkor hozzáteszem, a magyarra egyáltalán nem jellemző kettős mássalhangzó működik […]

Érdekes megfigyelni bizonyos, a keletkezési fázisban még érvényes, állapotoknak vagy folyamatoknak a leromlott formáit. Az az ellenszenves ember, aki azért beszél, hogy „hallatszodjék”, akinek esze ágában sincs téged meghallgatni, hiszen neki van számodra valamilyen mondanivalója, szintén ilyen degradált módozat.

Anélkül, hogy sok biológiát tudnál, megkockázhatod az elején a következő feltevést: először megszületik az élő szervezet, és a csontváz csak ezután jön létre; először élő plazma vagyunk, és csupán csak ezután válunk gerinces lényekké. Így vagyunk mindennel, ami élő, a gondolkodást, az erkölcsöt is beleértve. Ám, ha a biológiában mégsincs így, annál rosszabb neki. És […]

Ha egy idegen nagyvárosban tartózkodol, egyszer csak elfog valamilyen megmagyarázhatatlan nyugtalanság-érzés, amíg véletlenül megpillantod az 1-es számú villamost. Ekkor megnyugszol: a dolgok kezdeténél tartasz. *

Mondják, ha akkor is szomorú az ember, amikor nincs különösebb oka a szomorúságra, legjobb, ha elmegy egy jó pszichológushoz. Egy jó pszichológus, – bár nem orvos,– belelát az ember lelkébe, s ha valamit nem talál ott rendben, meggyógyítja. Ez a mestersége. A jó pszichológust onnan lehet fölismerni, hogy nem ír föl orvosságot, inkább arra buzdítja […]

Megijeszt Lukács evangélistának egyik kijelentése: „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok. Mert olyanok vagytok, mint a sírok, amelyek nem látszanak, és az emberek, akik azokon járnak, nem tudják. (Lukács 11: 44 – a ford.)

Ott kezdődik a művész, attól a pillanattól, amikor minden hősének igazat tud szolgáltatni. Mert az életet bemutatni csak úgy lehet, hogyha mindent egyensúlyba helyeztél, ha igazat szolgáltatsz mindenkinek. Mint például Aiszkhülosz hősei esetében: mindekikük a maga igazával. Eteoklésznek igaza van, hogy Thébát védelmezze a testvérének, Polüneikésznek a támadása ellen, aki tényleg, hadsereggel ostromolja.

Ma Kenéz Ferenc A visszaírt betű c., válogatott verseket tartalmazó kötetéről fogok beszélni. Nagyon érdekes költői pálya a Kenéz Ferencé. Nagyszalontán született, Kolozsváron élt sokáig, aztán Pestre kivándorolt; de hát ezek éppen csak életrajzi tények, mint ahogy az is, hogy a Forrás második nemzedékéhez tartozik, olyan alkotók társaságában, mint Farkas Árpád, Király László, Csiki László, […]

Létezik a mai modern kultúrában a terméketlenség ethosza, állítja Ernst Junger: higiéné, napkultusz, sport. Ez megmagyarázza nekem valamennyire a germán-angol ellentétet. *

Moszkva. Temető. Hideg és hó. Állunk a bejáratánál és várjuk a temető igazgatóját, mert megígérte, ott lesz, mire odaérünk. – Maguk megbolondultak? Temetőt látogatni jöttek ebben cudar időben? Húsz fok hideg van és akkora hó, hogy tíz lépést sem tudnánk menni benne.! Moszkvában másfélszáz temető van, hátha val

Magyarszülősen Na és, ha iszik, a nagyapám is ivott, de egész életében dolgozott. Néha megverte nagyanyámat, de azért rendes ember volt. Ha tudnád, én mennyit szenvedtem! A gyerekeknek apa kell.

Fiatalember keres fel az Iskolában, és mondja: Nem tudom végigolvasni A tiszta ész kritikáját. Többször is belefogtam már, kommentárokkal, ismertetővel, exegézissel, de sehogysem megy az olvasás. Miért olvasná? Hajítsa félre Kantot. És mit olvasson? Azt, amit szeret. Ne olvasd azt, amit nem szeretsz. A filozófia megkötésektől mentes. Az benne a szép, hogy akárhol belekezdhetsz.

1. A költőről: Sz. 1931-ben Szentgericén, sokgyermekes szegény családban. Sportiskolát végez, majd felsőfokú testnevelési diplomát szerez. Aktív sportoló, majd tanár. A hetvenes években falura helyezik, verselni kezd. Barátai (Panek Zoltán, Vári Attila) biztatására összeállítja kötetét: Az oroszlán előtt (1979). A siker szárnyakat ad neki, hamarosan elkészül második kötete is: Égig érő vermek (1982). Ekkor már […]

Játszunk, játszadozunk, aminek még hangulata is van. Most a nyelvvel. Azt mondja barátom, hadd lássuk, mennyire futja. El tudsz-e bölcselkedni (és közben ott van az arcán hitetlen Tamás mosolya) egy jegyzet erejéig arról, hogy fityfiritty? Ismered a kifejezést egyáltalán?

Iphigéniát olvasva hirtelen megvilágosodik előttem, miért nem szeretem Racine-t: moralista is, és – a szó negatív értelmében – humanista is ugyanakkor, egyszóval: pedagógus. Ezek az emberek azon vannak, hogy mindenből, amúgy közvetlenül és indiszkrét módon leckét csináljanak. Ha ez Racine esetében ne lenne világos már a legelején, az Előszavakból világossá válik.

Egy alapkérdés a vírusos 2020-ban Nem, sajnos nem illeti több védelem, kényelem, kímélet az Olvasót, mint ahogyan a Szerzőket sem. Egy kor, kortünet, egy korszak is lesz lassan már, amit a vírus-hozta rémületben, pusztulásban, közös félelemben töltünk el. S még messze nem járunk a végén…! Tíz- és százezrek pusztulnak tőle, de ez még csak a […]

Hivatalos vagyok az egyik tanártársam lakására. Beszéltem neki a román szellemi életben bekövetkezett bizonyos szakadásról. Arról, hogy a parasztit lehetetlenség továbbvinni, hogy a román parasztság már képtelen filozófiát létrehozni. És nemcsak filozófiát.

Románia egész problematikája nem csupán a lét, az örökkévalóság-lét, hanem ugyanilyen súllyal a valamivé válás is. De a létet hogyan lehet valamivé válássá átformálni? Mikortól kezdve? Elképzelek egy olyan Romániát, amely elfogadja a következő szavak Nietzschéjét: „A románok semmik, ők lesznek valakivé”.

A mi kultúránk Dimitrie Cantemirral kezdődik. Az oroszoké a fiával, Antioh Cantemirral. Ám az oroszoknak megadatott az a sötét XIX. század, amelyben mindenük gyökerezik. * Mindenki arra tanít, különösen fiatal korodban, hogy az életben hogyan érvényesülj. De jóval jelentősebb erény, és mindenképpen hasznosabb az életsiker-technikáknál, hogy tudd, mit kell kezdeni a sikertelenségeiddel.

Ő a százados Dürrenmatt tragikomédiájában, s az a tragikomédia a nyugat-római birodalom bukásáról szól. A centuriónak szinte csak az a dolga, hogy időnként kilépjen a szekrényből, és közölje, már huszonnégy, negyvennyolc, kilencvenhat, esetleg százhúsz órája nem aludt. Nem is lehet, nem is tud, mert az ókori világbirodalom végnapjait éli.

Fájdalmas, hogy a román ember nem értette meg jobban az egyedüllétet. Volt része a kozmikus-, a pásztori- , de nem a termékeny, közösségi egyedülvalóságban, amelyben éppen úgy találkozol igazán az emberekkel, hogy el vagy szakadva tőlük. Valamennyi magányról szóló közmondásunk (legalábbis, amelyeket Zanne gyűjteménye tartalmaz), negatív kicsengésű. „Csak a bolond tölti egyedül az idejét, mivel […]

Régóta nézem a Mezzót, gyakorlatilag folyamatosan megy az este kivételével, amikor krimisorozatokat nézek. És az az érzésem, hogy világhírű tenorok egészen középszerű énekesek. Sugároznak egy Trubadúrt vagy egy Álarcosbált, és a tenor ordítozik, amikor a nehezebb részekhez ér, például a strettához.

„Szereted a zenét?” – kérdem egy fiatalembertől az Iskolában. Mint általában a fiatalok, átall egyenes választ adni. Azzal kezdi, hogy elmagyarázza, természetesen, nagyon szeretné, de előbb azt akarná, hogy jól megismerje, hogy úgy mondja, a zene „technikáját”, hogy meg tudja érteni a dolgot saját bensőséges mivoltában, és…

« Az alázatos ember szívében törökülésben ott az ördög. » Vajon a testvér ismeri-e ezt a közmondást? * Annyira valóságosnak látom ezt az erkölcsös testvért, hogy hallom, amint ítéletet mond a mai világ fölött, állást foglal, előadást tart, résztvesz, és különösképpen: megtagad. És mivel kiváncsi ember,- mint minden mozdulatlan lény – el fog jönni, hogy megnézze, mit […]

A Bukaresti Rádióban rendszeresen hallani igen érdekes nyelvművelő műsorokat, sőt, néhanapján, még egy-egy napilapnak is eszébe jut, hogy fellépjen az ilyen meg amolyan nyelvi pongyolaságok ellen. Nem egyszer hívják fel a fiatalok figyelmét arra is, hogy a közösségi oldalak csevegéseiben próbáljanak odafigyelni a rövidítéseken túl mindarra, amit éppen mondani akarnak, és se szeri, se száma […]