,,A mi utcánk olyan utca, nem is utca csak zsák utca” Kányádi Sándor A mi utcánk Zsákutca volt a javából a miénk is a házunk sarkától a Tanórok kapujáig, de olyan, ahol napi rendszerességgel mindig kibújt egy szög a zsákból, mert itt az ablaktörésen, s az egymás testi sértésén kívül mindent szabadott nekünk. Mindig megállok […]

„Lengyel József élete regénybe kívánkozik, pontosabban: történelmi kalandregénybe, amely a század világtörténetének előterében a kemény erkölcsi helytállás példázatos hőskölteménye lehetne, középpontban egy sovány kis magyar értelmiségivel, akit a világon minden izgat és érdekel, ugyanolyan otthonos a latin nyelvtanban és a görög történetírók világában, mint az avandgardista irodalmi kísérletek világméretű zűrzavarában, ugyanúgy ismeri Széchenyi naplóit, mint […]

Az alábbi történet leginkább nyárra való, amikor az olvadozó aszfalt szabályosan fogva tartja a járókelők cipőjét, vagy legalább is benne marad a számtalan talp és sarok jellegzetes lenyomata. A történet tehát, hogy a kánikula megpróbáltatásairól némileg elterelje a figyelmet, télen játszódik le, egy vidéki városban, amely a havasok lábánál fekszik, s éppen ezért sem előtte, […]

1931 december 8. Az első hó — ifjúkori újságíró penzum, amelyben először mutathatta meg az ember a világnak, hogy vannak jelzői s van érzéke a szimbolizmus iránt. Ma reggel kinéztem az ötödik emeleti ablakon, a háztető fehér volt és egy pillanatra ráeszméltem, hogy a konvencionális hangulatok, az elcsépelt banálitások a legigazibbak. Első hó — gondoltam […]

Fazekas Anna Öreg néne őzikéje című könyvének ihletében Forró Ágnesnek​ Egyre rövidültek a napok és Öreg néne készülődött a karácsonyra. Nagyon szerette az erdőt, a fákat és az Állatokat. Két Fia volt. Őket is természetszeretetre tanította; nagyobbik Fiából Erdész lett, a kisebbikből Állatorvos. Öreg néne mézeskalácsot sütött: kör alakúakat, szív alakúakat, néhány négyzet alakú mézeskalácsból […]

Minden emberrel megtörténhet legalább egyszer az életben, hogy idegen lakásban ébred meg egy reggel, és nem tudja, hogy hol van. Samuel George Hopestep például idegen lakásban ébredt meg egy reggel, és nem tudta, hogy hol van. Amíg a számára szokatlan formájú és elrendezésű bútordarabokon jártatta a szemét, valami észszerű magyarázaton törte a fejét, de semmi […]

Egy esős vasárnapi délelőtt kék dzsekis, maszkos férfi csengetett be dr. Indig Igor kapuján. – Ki az? – sietett a videó-kaputelefonhoz az egyetemi oktató, aki éppen újságot olvasott, és ilyenkor nagyon nem szerette, ha zavarják. – Az édesapád. – Kicsoda? – állt meg benne egy pillanatra a lélegzet. –Volna szíves hangosabban beszélni?

Október, délután öt óra. Szinte nyári meleg volt, s csupán enyhe szellő fújdogált. Bence ásítva biflázta a másnapi történelem leckéjét. Néha kinézett az udvarra, és hosszan elnézte, hogyan rajcsúrozik Bodri a macskával. – Megtanultad már a leckédet, Bencike? – érdeklődött özvegy Almásiné, aki éppen fia és élettársa zoknijait stoppolta.

Előbb a fehér nősténymacska került a házhoz. Egy márciusi késő délután ott lapult a nedves virágágyások közt, s várta, hogy elcsendesedjék az épület. Aztán szürkületkor elindult, körbeszimatolta a konyha elé kitett szemetes vödröt, hátul a tyúkketrecet meg az üres kutyaólat. Otthonosnak tűnhetett a kicsi, citromsárgára festett ház, mert azt az éjszakát ott töltötte a fészerben, […]

Jön a bika! Annak idején a Timur (és) csapatában vártam én is, hogy Szvetlána nagylány lesz, de a volokalamszki országút mentén veszélyes volt a gyermekkorunk. A legendás hírű Panfilov tábornok hős katonáira emlékezve pompás népgyűlésen ünnepeltük a Nagy Szovjetuniót. A színhely regényes volt, az uradalmi park területe és környéke, beleértve a bikaistállót, amelyben éppen Pámfil […]

DUMCSI – Szia, Palikám, bocsáss meg, ha netalán zavarlak. Én vagyok Káposztás Nepomuk Pacalról. Emlékszel még rám, barátom? – Káposztás? Pacalról? Nem. – Nézz meg jobban! Kicsit ugyan megöregedtem, de ami azt illeti, te sem lettél éppen fiatalabb, sőt… Lehetek őszinte? Kifejezetten ramatyul nézel ki. Netalán beteg vagy? Bocs, nem kérdeztem semmit, folytasd, kérlek, hallgatlak. […]

A SZÜRKE EMINENCIÁS – Jóska! – Parancsol? – Nem ismersz meg? Én vagyok a Bors Jancsi. – Bors kicsoda? Nem emlékszem. Talán volna szíves segíteni. – Ennyire megváltoztam volna? Na jó, segítek: Gáspár András szakközépiskola. Kapiskálod? – Mi? Iskolatársak volnánk?

Az osztályfőnöki óra úgy zajlik le, ahogyan – általában – az ilyen, véndiáktalálkozói osztályfőnöki órák szoktak lezajlani. Miután a megjelentek közül mindenki “beszámolt”, és J. , a volt osztályfőnök-tanár is elmondja a maga “szónoklatát”, a Szervező kijelenti, hogy ne bogározzék el senki, az iskolaudvaron bizonyára vár már a kirándulóbusz, amelyet megfogadtak, hogy a társaságot a […]

Anyám könyve, amit nagyon régen vetett papírra, a harmincas éveinek táján.  25 évvel később folytatta volna, de már nem volt se kedve, se ereje befejezni. Úgy 15 éve mutatta meg nekem, akkor azt mondtam neki, hogy megjelentetem. Nem ellenkezett. F. R. jegyzetei – így szignózta. (Nászta Katalin) I. Az Anya Mi lesz, ha…? Igen, mert ő […]

Benedek unatkozva, ugyanakkor betegen heverészett a tágas, kétszemélyes rekamién. Erősen náthás volt, és már két napja birkózott ezzel a kellemetlen hűléssel. – Semmiség! – törölgette orrát az Alföldi Helikon szerkesztőségében. – Csak szimpla nátha, ami egy-két nap alatt magától is elmúlik.

(Levelek Gyergyótölgyesről 5.) ÉDES ÖCSIKÉM! Az 1986- os év leírása azért is olyan fontos, mert ekkor jutottam a legsötétebb mélypontra, mert ez az év volt ugyanakkor a legzsúfoltabb is, tele sűrű és fontos eseményekkel. Nem láttam tisztán, sok mindent nem értettem, csak a depresszióm mélyült még jobban. Csak most, – tíz év kellett hozzá –, […]

Kata minden reggel arra ébredt, hogy Anna órákig matat. Halk csörgés, pici csörömpölés, ezt ide, azt odatette. Korán kelt, hogy sietnie kell dolgozni, de csak járkált a szobából ki-be, állt a szekrényénél, halkan dudorászott, és még késő délelőtt is otthon volt, miközben sűrűn mondta, hogy mindjárt indul, de nem és még mindig nem, mert ezt […]

Volt egyszer egy lányka, még az iskolánál tartott. Történt egy napon, hogy a tanítójuk egy-egy gombolyag pamutot osztogatott szét a lányok közt. Fehérre kellett hogy mossák. — Amelyikőtök három napig el nem készül vele és szép fehéren ide nekem el nem hozza, annak fekete üszővé legyen az anyja — mondja ki a hodzsa (tanító) az […]

(Shakespeare, LXXV. szonett) (Levelek Gyergyótölgyesről 4) ÉDES ÖCSIKÉM! Sok minden történt, de túl végre a második műtéten is, fogadalmamhoz híven, már itt Kolozsváron végre nekifogtam leírni a legszörnyűbb évünket. Már napok óta akarom, de mintha lepra lenne ez az év, úgy kerülgetem, mint a műtétet egész nyáron. 1986.

Dr. Kúnos Ignác nagyra becsült turkológusunknak létezik egy 1923-ban megjelent török népmesegyűjteménye, melyet egy évvel korábban rendezett sajtó alá, s bevezető-ajánló sorai végén pedig ezeket írta: „Adakále meséiből, török mesék gyöngyeiből, kis füzetkénk ékesedjék, Allah neve dicsértessék. Budapest, 1922. év július hava.” Néhány kölcsönvett mese révén, bár földrajzilag a szigetnél jóval tágabb vidékeket járnak be, […]

Van még egy ilyen kis, hogy úgy mondjam: a sorok közt történt regényem. Az állatkertben volt, roppant forró nyári délelőtt, hogy egyik kutyaketrecben ennivaló kis kölyök-daklit vettem észre, amint lihegve, kilógó nyelvvel, könyörgő szemmel lesett minden arra menőre s a rostély mögött szűkölve ment vele a szomszéd ketrec elválasztó kerítéséig, kétségbeesve nézvén utána, mikor az […]

1886. április végén történt, tehát most lesz húsz éve. Délután három óra körül volt, a Deák-téren, valami külön órára iskolába menet, hogy megszólított egy úrformájú, de erősen megvedlett ember s német nyelven valamit tudakolt tőlem, már nem tudom mit.

Földi Mihály: A vér (V). Napokon át viaskodtak és kínlódtak. Az asszony egyre fáradtabban hangoztatta azt az álláspontját, hogy közösen nem élhetik át ezt a szörnyűséget, hiszen elvesztették életük tisztaságát ; el kell válniok. – Szereted? – kérdezte ilyenkor századszor is a férfi. – Téged szeretlek, hozzád tartozom, – felelte az asszony.

Földi Mihály: A vér (IV). Harmadnapra megérkezett Budapestről Juhász Gergely s amikor meg akarta csókolni feleségét, Emma asszony elvonta az arcát. Körülbelül egy óra hosszat bizonytalanul tettek-vettek egymás körül, végül az asszony magához kérte a férfit. – Beszélni valóm van veled, – mondta neki sápadtan, idegesen. Az ajka reszketett.

Földi Mihály: A vér (III). Szórakozottan vacsorázott s észre sem vette, hogy egyedül megissza azt az üveg bort, amelyet ketten a férjével szoktak elfogyasztani. – Kezét csókolom, – köszönt az inas s hallotta, hogy a ház másik felén becsukják az ablakokat. Lefekszik a személyzet. Szél fújt a verandán, behúzódott a szobába. A messzeségben felvonított egy […]