Fodor Sándor: Vonulás Soha szívbemarkolón igazabb verset nem olvastam, mint Székely János átélt, megszenvedett remekművét, A veszteseket. A háború utolsó hónapjaiban – ütközettel-anélkül – egyre csak megverten vonultunk visszafele esőben-sárban-hidegben, a végén már tetvesen is, de mindig éhesen és letörten. És – mérhetetlenül elcsigázottan.

A nemrég történt úzvölgyi incidensek és provokációk óta úgy tűnik, rövid idő telt el; ehhez képest viszont már jócskán megduzzadt a kérdésről szóló értekezések, állásfoglalások száma. Sokan sokfélét állítanak, sokféle „ténnyel” érvelnek, de hiteles történelmi összegfoglaló mindarról, amit az Úz völgyében az utóbbi száz évben lezajlott eseményekről tudni lehet és kell, vajmi kevés látott napvilágot. […]

Tersánszky J. Jenő: Kaffka Margit Elmondtam a Nyugat-Barátok Körében – részletek A néhai Palermó-kávéházban, a Kabos Ede-asztalnál ismerkedtem meg Kaffka Margittal. Ez 1910-ben vagy ’11-ben volt. Ha tettem rá egyáltalán valami benyomást, az alig lehetett kedvező. Ugyanis a következő történt.

Fodor Sándor: Az utolsó történet Hogy sorrendben melyik történetet mondta előbb, melyiket utóbb, nem tudhatom. Különben is csak (ezt a) néhányat jegyeztem meg – a néhány százból. De pontosan tudom, az utolsót. Egyetlen – korban is hozzáillő – barátja volt Balog ezredes úrnak; Kolonics doktor, a nyugalmazott orvos. Naponta délelőtt tizenegykor elindult a kaszinó felé […]

Fodor Sándor: A Tordai-hasadéknál Távirat érkezik Bécsből a huszárezredhez: „Balog százados haladéktalanul jelentkezzék a Burgban stop.” No hiszen. Felülök az első vonatra, az állomásról fiákerrel egyenesen a Burgba hajtatok. Amint megtudják, ki vagyok, az ajtónállók-testőrök csak összenéznek és visznek-tuszkolnak befele. Szobáról szobára, egyre fényesebb uraságok között kell továbbmennem. Végül első Ferenc József Császár, Apostoli Király […]

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Balázs Lajos: Amikor az ember nincs es ezen a világon (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009, Szerkesztő: Sarány István, […]

Fodor Sándor: Vilmos császár öregszik Egyhetes császári és királyi manőver. Az utolsó két nap, két éjjel nyakig a folyóvízben várakoztam huszárszázadommal a végső attakra. Végre rohamot fújt a kürt: a huszárroham volt a hadgyakorlat záróaktusa. Nyomban utána díszfelvonulás Ő Császári és Királyi Felségeik előtt, mert Vilmos császár is nézte a gyakorlatot.

Isten ölében „…az ateista nem tud hinni Istenben” (Michaux), ezért elengedi őt. De semmit nem tud tenni az ellen, hogy az Isten nem engedi el. S ez – bevallja? nem vallja be? – jólesik neki. Megnyugtatóan hat rá. S este, hiszi, nem hiszi, Isten ölében alszik el. Reggel aztán, amikor kérdik tőle: hogy aludtál?, ezt […]

Fodor Sándor: Hadgyakorlaton Manőveren voltunk. Egyik este a tábortűznél szalonnát sütöttünk a fiúkkal, amikor hallom, az őrszem álljkivagyozik, úgy látszik, jön valaki, hát csak jöjjön, legalább itt lesz. Egyszer csak a szalonnadarab is vigyázzba kapja magát a nyársamon. A legények ugrálnak fel a tűz mellől. Mi a fene?! Hátranézek: Őfelsége Első Ferenc József Apostoli Király […]

Fodor Sándor: Az udvari bál Mit tudjátok ti, mi az udvari bál… [Az újság amelyet valamelyik fiatalember olvasott, éppen udvari bálról adott hírt az első oldalon.] No, ide figyeljetek: Fiatal hadnagy voltam. Meghívót kaptam az udvari bálra. Mit mondjak? Kék atillámban, feszes piros huszárnadrágomban jól festettem. [Sohasem volt huszár az öreg.] Minden pompás volt.

Fodor Sándor: Balog ezredes úr Ami másnak a mesemondó nagyanyó, nagyapó vagy édesanya – az számomra falum Don Quijotéja, Balog Ferenc ezredes úr volt. Nagymamám ugyanis – bár nagyon szeretett – nem szívesen mondott mesét, vagy ha igen, az oktatómese így kezdődött: volt egyszer egy szőke hajú, piszeorrú fiúcska, akit Danikának hívtak…

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Oláh Sándor: Kivizsgálás. Írások az állam és a társadalom viszonyáról a Székelyföldön, 1940–1989 (Pro-Print Könyvkiadó, 2008, Műszaki […]

Fodor Sándor: Nőegylet Kisgyerek koromban nőegylet is volt szülőfalumban, a Kis-Somlyó tövében. A nőegylet „hólabda-teát” meg más, mostani szemmel megmosolyogtatónak tűnő rendezvényeket hozott össze – sokkal többet nem is tudok róla, mert édesanyám nem volt tagja.

Fodor Sándor: Mennyit lopott volna? Nem volt ínyére édesapámnak az adóhivatalnokoskodás. Miután eljegyezte édesanyámat – 1923-ban vagy 24-ben -, az Olt menti Mikó-vár mellé épített törvényszéken pályázta, és kapta meg a főszámvevői állást. Szőrszálhasogató módon pontos, kínosan tisztességes hivatalnok volt. Ő kezelte a törvényszék pénztárát is.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Szűcs László: Gazoskönyv. Válogatott publicisztikák 2003-2008. (Riport Kiadó, Nagyvárad, 2013, Borítóterv, tipográfia: Benkő J. Zoltán) A költő, […]

Fodor Sándor: Mit nem ivott nagyapám? Valamennyi bodoki Fodor Sándor közül (dédnagyapámig visszamenően, családomban minden elsőszülött fiút Sándornak kereszteltek) nagyapám volt a legmulatósabb természetű. Ennek köszönhetően maradt aztán a legfiatalabb valamennyiünk közül – immár mindörökre.

Egy icipici frivolság A kulisszák mögül megint a vígszínháznak egyik naivájáról szól az ének; ezúttal: Varsányi Irénről. Az ő panaszát pletykálom tovább, úgy, amint ő mondja-mondogatja minden ismerősének.

Erdélyi Helikon http://epa.oszk.hu/02100/02134 BCUCLUJ_FP_247244_1929_002_001_1.pdf *** Jöjjetek! Magyar versek, vegyétek körül s melegítsétek didergő szívemet. Babusgassatok a magyar részvétlenség fájdalmában. Ritmus, surranj belém, mint a magyar sors gyöngéd árnyéka: surranj belém, hadd támaszkodhassam rád; árnyék ereje, ritmus, amely élet az élet felett és az élet alatt.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Péter Zsolt: Ne kérdezd, ki voltam… Karády Katalin, a díva emlékére. (Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Borító- […]

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Pieldner Judit: Az értelmezés ideje. Tanulmányok, kritikák (Egyetemi Műhely Kiadó, Bolyai Társaság – Kolozsvár, 2013. Szerkesztő: Veress […]

Egy újrafordítás kapcsán – Elveszett levél Sepsiszentgyörgyön a múlt század 80-as éveiben. Ion Luca Caragiale szatirikus vígjátékát Seprődi Kiss Attila állította színre – velünk. Ám ő a darabot újra is fordította. Nem csak ezt, hanem mindhárom általa színpadra állított remekművet.

Bogdán Zsolt színművész a Kalákával közösen bemutatott Kányádi-előadásról nyilatkozott a kolozsvári Krónikának A tavaly elhunyt Kányádi Sándor (1929–2018) verseit nemcsak százezrek olvasták, hanem a Kaláka együttesnek köszönhetően hallgatták is. A Kaláka együttes – Becze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Radványi Balázs – pályafutásának 50. évébe lépve elhatározta, hogy Bogdán Zsolttal, a kiváló kolozsvári színésszel közösen […]

Petőfi szalonöltözetben A magyar vallásos líra világi dalnoka: Váradi Antal dr. okleveles középiskolai professzor*, igazán szép dologra vállalkozott. Látva, hogy a különféle asztaltársaságok és jótékony egyesületek mily sok elismerést aratnak a szegény és elhagyatott gyermekek fölruházásával, az a nemes elhatározás fogamzott meg lelkében, hogy ő is ellátja új ruhával a külföldi és hazai jelesebb poéták […]

Január óta tudjuk, hogy Csíksomlyóra látogat Ferenc pápa. Azóta sokakat a fogadás előkészítése, a szervezés foglalkoztat, nem is olyan kevesek pedig már-már felvágnak azzal, hogy őket hidegen hagyja ez az egész. Néhányan közülük habzó szájjal szajkózzák Csíksomlyó megbecstelenítését, mert ez az antikrisztus pápa nyilván négereket is hoz majd magával, és idejön a sok román, összeköpködik […]

Cikkek a múlt század színházáról A kolozsvári Állami Magyar színház 1984-ben, a felszabadulás 40. esztendejében a megújult Színházat is ünnepelhette a szocializmus éveiben. Minden ünnep lehetőséget adott a megszólalásra, megnyilvánulásra, amit a kortársak ki is használtak, amennyire lehetett.