4. A barát A „lányok”, Anya és a barátnői minden évben megszervezték a közös bulijukat. Ez most három éjszakáról, négy napról és a Balatonról szólt. Anya péntek délben a telepakolt Corsával jött értem a Lánc utcába. Előzőleg telefonon beszélt Esztó nénivel, aki simán tudomásul vette, hétfőn hiányozni fogok.

Nézi a fotót, s valami furcsa érzés keríti hatalmába. A képen egy nő meg egy baba. Ez utóbbi háttal, mintegy mellékesen, mintha mindössze ürügyként lenne jelen. És az is: ürügy. Hogy a nő szoptat.

Gergely-napi szél/Szent György napig él. József kezessége /Jó év kedvessége. Fehér Nagycsütörtök/Indán sül meg a tök. Márciusi por fűnek jó,/Neki fáj márciusi hó. A földművesek számára a március már a tavaszi munka kezdete. Megkezdődik a munka a szántóföldön, a gyümölcsösben, szőlőben. Ám az a helyzet, hogy tavaly a február hozott olyan hideget, hogy megpocsékolta a […]

Volt Ő-nek egy ismerőse, aki mindenik felnőtt arcában egy állat fizimiskáját ismerte fel. Hogy az egy mókus, a másik egy farkas. Ő nem látta ugyanazt, ám egy idő után észrevette, hogy felfedezi a felnőttek arcában a gyereket. Olyanokéban is, akiket nem ismert korábban.

Hosszú ideig azt hitte, már mindent látott, semmi sem lepi meg, a zsigerekig le hat pillantása, az a belső. Rá kellett azonban jönnie, hogy téved. Szinte naponta érkeznek a hírek – mindegy, hogy a jelenről vagy a régmúltról számolnak be -, amelyek megdöbbentik. A Donnál harcoló magyar hadseregről például azt tudta, hogy a németek feláldozták.

(Puzzle-darabok életemből) Vásárhelyen annyi barát, munkatárs, sportoló haver gyűlt a teherautó köré, hogy valósággal kéz a kézbe adták a csomagokat, mint tűzoltáskor a vedreket, s sértődötten vonult vissza, akinek már nem jutott hely. Sepsin miután átküzdöttük magunk a Fekete- ügy félig rombadőlt hídján (én leszálltam a teherautóról, s lehasaltam a híd vagy hídmaradék túlsó oldalán, […]

Ajánlják Ő-nek Ginzberg Üvöltését. Ferlinghetti, Ginzberg! Kopott emlékei vannak: Nagyvilág-számok, egy vékony kis Ferlinghetti talán. A szabadvers, a gondolat szárnyalása valóban a szabadságot asszociálta. Ott, akkor valamiféle szabadságérzetet nyújtott. Ám mégsem az övét. Most, hogy az ajánlott Youtube-szavalóestet meghallgatta, végképp rájött, hogy az nem az ő fájdalma, üvöltése.

3. Az új ellenség Otthon elkotyogtam: a Henike irtó sóher. Mindig ugyanabban a ronda vászongatyában és sárbarna szandálban caplat. Nincs egy normális cucca. Anya rögtön intézkedett, ismerőseitől használt, de márkás cipőt, nadrágot, pólót, bugyit, pulcsit, dzsekit szerzett, hatalmas műanyag szatyrot tömött tele. Nekem kellett átadni, de nem akartam a suliban jótékonykodni. Ezért megegyeztem a kiscsajjal, […]

(Puzzle-darabok életemből) Vásárhelyen már mind kimerítettem a gyors karrier minden lehetőségét, állást, foglalkozást, munkahelyeket változtattam, már csak a ló döglik, hám ürül, ez a türelmet igénylő kivárás maradt volna, ami idegen volt számomra. Nagy szó a karrier, az egyetlen, ami a fizetési osztályt emelte, mert nem a több vagy a jobb munkáért járt több pénz. […]

Szöveget hoz neki a messziből a szél, az internetes. Fiatalkorában az ”intercity” volt az újdonság, csak a nagyvárosokban állt meg, és hatvanas átlagsebességgel haladt. A szöveg címe és témája szerint is a sikolyról szól, és küldése viszonyulás tulajdonképpen Ő korábbi töprengéseihez az “ordítás” miértje körül. A szövegíró Ladik Katalin, tudjuk, ki ő,

V. Mr. Doktor mostanában megkönnyíti a dolgomat, nagyon kedves hozzám, csak azt nem szeretem, amikor arra kér, hogy meséljek neki a gyerekkoromról. A nagy büdös frászt mesélek neked, mondanám, de inkább elkezdem, hogy például a szarevés volt hajdan a kedvenc időtöltésem. Az ínyencség tetőfokát hágdostam, jól kidolgozott módszerem volt: direkt a célra beidomított legyeket tartottam, […]

Egy szakfolyóiratot forgat. Forgat – felületesen, kíváncsisága csak arra terjed ki, kiket szólaltatnak meg benne. Mert maga a téma a munkája, belülről ismeri, s mivel nem tud változtatni rajta, számára nem izgalmas. És már át is lapozta, már menne haza, mert letelt a munkaideje, amikor a hátoldalon található, tehát színesnek szánt írásra esik a pillantása, […]

IV. Igyekszem megfelelni a nemlétező követelményeknek és a fel nem tett kérdéseknek. Ez egészen lefoglal. Szivarszünetre se jut időm. Akadémikusi szinten próbálok intézni mindent, nem azért, mintha úgy jó lenne, hanem mert máshoz nincs keret biztosítva. A mohóság pedig ártalmas, és nincs benne tudományosság: még az egyébként nagy szabadságot élvező íróknak sem ajánlják, nemhogy nekem.

2. Az új suli A tanévnyitóra elkísért Anya, és az egyórás ünnepség előtt és után a górékkal dumcsizott. Hattyúnyakával, fehér arcán szende pírral, a merészen ívelt szemöldökével, türkiz szemével, fekete pólójára zuhogó rozsdabarna hajával olyan volt, mint egy filmszínésznő. Francia. Vagy svéd. Vagy amerikai. Előkelő is, kacér is, istennő is, kurtizán is. Nem látszott harminchárom […]

III. Ma kaptam egy fotót. Magamról. Mr. Doktor hozta be, gőzöm sincs, hol szerezhette. Ez az első alkalom, hogy valami ajándékot ad. – Nézegessed, ismerkedj – mondta – Miért? – Majd meglátod! – Mit látok meg majd? – Lehet, hogy változtál.

Rajnai törpe (Levél a szerkesztőnek) Na ilyen volt a tél a Kisecset nevű faluban, enyhe és csapadékos. Szatyornyi vetőmagvam, melyek közt van dinnyefa, azték zsálya, articsóka, még nem veszem elő. A hóvirág már kidugta a fejét, de a döntő a napi átlaghőmérséklet. Zöldborsóval indítok, ami elviseli a mínusz négy fokot is, s ha már arasznyi […]

II. Mostanában jól vagyok, túlságosan is, Mr. Doktor felhagyott a felolvasás-dömpinggel, elsősorban ezért, mert én is felhagytam a papírlap-sötétítéssel: rájöttem, nem nekem való. Mr. Doktor irtó megátalkodott figura tud lenni, egy jottányit sem enged abból, ami nem is az övé. Az ilyenekkel csak kerülő úton lehet célhoz érni, a legnagyobb óvatossággal, és lehetőleg megtévesztő hadműveletek […]

(Puzzle-darabok életemből) Vajon mi lett a sorsa annak a duplaajtós fehér szekrénynek, ami a kezdet kezdetén a nagyszobában közvetlen az ajtó mellett állt, s felső nyitott üregét kitöltötte a Háború és béke, meg a díszkötéses, huszonvalahány kötetből álló Zola-sorozat, a fedőlapokon az író bronz plakettjével? Még meg nem irt események után kutatva memóriám tág lyukú […]

I. Nem elég az ágy, Mr. Doktor, Miss Fehérke, még rám uszítottak valakit, ha jól emlékszem, úgy mutatkozott be, hogy Pszichiáter. Irtó türelmes példány volt, nagyon igyekezett csevegni velem, amikor végre elment, hallottam, hogy azt súgja Fehérke fülébe: „Nagyon sajátosan értelmezi a dolgokat”. Jólesett, hogy ezt mondta, el is mosolyodtam hálásan, mert bevallom, első számú […]

A híradót nézte, abban sugároztak egy rövid riportot az ordításról. Egyetemista diák negyedben este tízkor kinyitják az ablakokat és ordítanak. A diákok, már aki akar, torkaszakadtukból. Többperces koncert, intenzitása esténként változik. Interjú egy résztvevővel, a szabadságot jelképezi. Az ordítás.

Előszó helyett: bocsánat Nevem Kiss Virág Santál. Pontosabban ez az álnevem. Huszonegy éves és SOTE-egyetemista vagyok. És úgy gondolom, hogy érett személyiség. Nem most nőtt be a fejem lágya, hiszen már tizenöt évesen rájöttem, hogy „legbelül” ki és mi vagyok, kihez és mihez tartozom. A megvilágosodásnak ára volt: rengeteg fájdalom. Lényegében erről szól a történetem.

(Puzzle-darabok életemből) 1965 januárja nem egy új színt hozott az életünkbe, hanem mintha kiborult volna a szürke-fekete tintásüveg a lapra, úgy lepte el életünket egy állandóan fenyegető, komor, tőlünk addig teljesen ismeretlen hangulat. Édesapám infarktusa gyökeresen megváltoztatott mindent, de mindent. Egy olyan este, mint a többi, hallottuk, ahogy panaszkodott, először a napi irodai eseményekről, majd […]

Csak az hiheti, hogy a kertészkedés tavasszal kezdődik, aki nem látott még földet. Ugyanis minden régi és online kertészeti fórum egyetért abban, hogy mákot szilveszterkor kell vetni, s teljesen mindegy, hogy a mák DC 13 morfiummák, vagy étkezési. Homokos talajon pedig, hiszen ez könnyen átmelegszik, megpróbálkoznak az emberek késő ősszel „tél alá vetni” zöldborsót. A […]

(Puzzle-darabok életemből) Az utazásról pártunk és kormányunk minden eszközzel le akart szoktatni, s ezt célozták elsősorban a minden évi újítások, nehezítések az útlevél kikérésében. A szekun tettük le minden út után a biztos megőrzés céljával, mert otthon, ki tudja, milyen veszélyek fenyegették, bármikor ellophatta egy ide látogató nyugati állampolgár és ideig-óráig kihasználhatta volna a románpolgárság […]

(Puzzle-darabok életemből) Pampa árul el ennyi év után nekem egy titkot, hogy azok a teli gabonászsákok, amik rendszeresen jöttek ősszel, s kerültek a padlásra vagy a konyhai nagyszekrénybe és mellé, a nanó csergedi birtokának a jövedelme voltak. Nem a nagy világégés vagy kollektivizálás félelmétől menekítette s íratta át nevére még jó időben a vagyon egy […]