Rokonom, a KÖLTŐ Ez lenne a címe annak a vallomás-gyűjteménynek, mellyel a Káfé főnix portál tisztelegni szeretne idén a Magyar Költészet Napja előtt. Felkérjük a portál munkatársait, barátainkat, küldjenek erre a célra olyan alkotásokat, melyekben lelki-szellemi rokonukról értekeznek, arról a költőről (szerzőről), akit gondolkodásában, lelki világában, versbeszédében legközelebb éreznek magukhoz. Ezt a „rokonságot” természetesen versekkel […]

Késő délután a kikötő felé eső kis, szűk utcákban kóborolt Attila. Színtelen kóborlás volt ez, sehol egy ember a nagy forróságban, a máskor hangos utcai árusoknak nyoma se volt. Az alacsony, világos épületek ablaktáblái zárva, a keskeny kapuk mögötti szűk udvarokban mintha most nem is lett volna élet. Az árnyékos oldalon is mintha kemencék lettek […]

Fényes olvadás a múltunk tisztasága. Emlék sötétül – …Egészen kicsi hóembert gyúrt kicsi lányom, tenyerében oltalmazón hazahozta , hogy maradjon, nem akarta elhagyni. Ágya mellé tette és nézte – nézte, ahogy olvad  – tűnik, vízzé lesz. Értette ő, hogy melegben a hó elolvad, mégis megsíratta.

DRÁMA A VONATON Már kora reggel óta robogunk, egyenletes gyorsasággal. Mindig két rövid kattogás, s utána egy hosszú. Olyan ez az utazás, mint egy vers. A vonat még a régi, kötött vers szabályait követi, „lebegő” ütemeket használ. Ennek nem is vallja kárát, mert legalább előre halad, óránként nyolcvan kilométerrel. Egyébként semmi újság. Mi, akik ebben […]

I. Moszkvában negyven évvel ezelőtt, az Afganisztán szovjet megszállása miatt több ország által bojkottált nyári Olimpia évében jártam. 1980-ban kémiai kutatóintézetünk dolgozói előtt ritkaságszámba menő alkalom nyílt külföldi tanulmányútra jelentkezni.

Borzhistória Alig hüvös, szellőtlen reggel. Körül az aranyszinü égbe alacsony, gömbölyü, ugaros dombok ivelnek bele; a dombok ölében, a tágas, sárgára égett udvar akáccal árnyalt oldalán a ház fehéren vakit, mintha izzana. Pedig a hosszu, függőkertnek tetsző tornác pazar virágpárkánya még hajnalian üde: a gardéniák merev piros meg rózsaszin gömbjei, a lenge flokszok, a ledéren […]

Szeptember 11-én lett volna 90 éves Szabó Gyula prózaíró. Az évfordulóra az ugyancsak homoródalmási Oláh Sándor társadalomkutató és Lövétei Lázár László költő emlékkönyvet szerkesztett, mely a Pro Print Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. A kiadványból szemezgetett pár napja (2020. szeptember 11-én) a csíkszeredai Hargita Népe. Oláh Sándor, Király László, Páskándi Géza és Lászlóffy Aladár írásaival emlékezünk […]

Tisztelgő sorok Páskándi Géza emléke előtt, halála 25 évfordulóján „Visszhangváró Ember voltál, mint annyi–, de annyian.” Bizonyára nem véletlen, hogy Páskándi Géza (Szatmárhegy 1933. május 18. – Budapest 1995. május 19.) esszékötetét halála 25. évfordulója „előestéjén” jelentette meg a Magyar Napló és az Írott Szó Alapítvány.(*) (Mellékesen, de nem szándéktalanul jegyezzük meg a reményteli vállalkozás, […]

A pénz vagy a lány Cigányország tarkabarka világában nagyon különböznek a házassági szokások. Amíg a mánusoknál és a jéniseknél a családok nem avatkoznak bele a fiatalok választásába és a házasságkötés különösebb hercehurca nélkül történik, addig a romák és a zsitanok általában megőrizték a gyermekek kiházasításának a szokását, gyakran az érintettek megkérdezése nélkül, és fényes lakodalmat […]

PAVEL ŞUŞARĂ: SISSI avagy késői levél Elisabetta Amelia Eugenia de Wittelsbach-nak, Ausztria Császárnőjének és Magyarország Királynőjének, akit az egész Császárság Sissinek nevez, levél, amelyet soha nem küldök el, nem is azért, mintha félénk és gátlásos férfiú lennék, bár ezt is mondhatnám, hanem mert megbízható forrásból tudom, hogy a Birodalomban hemzsegnek a kémek,

Kristály Itt van ez a fénykép. Csak azt látom, hogy szép, csak azt tudom, hogy egy piciny kristályról készítették. Felütöm az Értelmező Szótárt. Itt a meghatározás: Többé-kevésbé szabályos mértani síklapokkal határolt, rendszerint fényes felületű, természetes ásványi képződmény.

Nagy csattanás hallatszott, a járdán az emberek mind a kávézó felé néztek, néhányan meg is álltak. A teraszon az egymásba rakott, fehér műanyag székek szétcsúszva hevertek, fehér köpenyes pincérlány szaladt ki bentről, karját széttárva nézett szét, és kacagott. Idősebb, szakállas férfi lépett melléje, és elkezdték visszarakni a székeket. Megszólalt egy telefon. Mazsola kis táskájából előkotorta […]

A Koporsókő volt a hegygerinc legmagasabb pontja. Fenyves erdő vette körül, de maga a szikla kopaszon meredt az ég felé. Messziről úgy nézett ki, mint egy nagy szürke koporsó. Fentről jó kilátás nyílt az erdőre. Enyhe szellő bujócskázott a fák között, halkan suhogott, meghimbálta a koronákat, a szikla mintha egy nagy zöld tengerben suhogott, úszott […]

Közvetlenül az emelkedővel szemben újkeletű építmény magasodott, előtte cserepes virágok: mintegy öt méter magas és talán tíz méter hosszú téglafal, a falon festmény, a szivarozó Mao Ce-tung vörös zászlók erdeje felett. A zászlóerdőből építmények, hegyek emelkedtek ki — abban az időben egyet ismertem közülük: a Tienanment, a Mennyei Béke Kapuját, Kínának az ország címerében is […]

Még a helyszín sincs a látképen… Bakonyi erdő, a Likas-kő sziklái, Vinye falu és a Hódos ér között. Ha a vendégházon átvezető turistaösvényen indulsz, egy szabványos tűzrakóhelyet látsz, néhány sátrat meg sok fenyőrigót, éjszaka már rókát is. Amúgy a mennyboltig érő fenyves és tölgy, hajnali hőhullám a tisztásról az éji pára lepte fűre, tündék és […]

Ady Endre nagyböjtje Írta: Dr. Búzás Gerő Csíki lapok – 47. évf. 10. sz. (1935. március 10.) Nagyböjtben az egyetemes kereszténység azt hirdeti, hogy a jó és rossz között botorkáló ember csak akkor jut el a húsvét feltámadásos, békés megnyugvásáig, ha bűnbánatot tart. Amilyen egyszerűnek látszik, ép annyira igaz ez. Örök bizonyság erre Ady Endre […]

Ady Endre nagyböjtje Írta: Dr. Búzás Gerő Csíki lapok – 47. évf. 10. sz. (1935. március 10.) Nagyböjtben az egyetemes kereszténység azt hirdeti, hogy a jó és rossz között botorkáló ember csak akkor jut el a húsvét feltámadásos, békés megnyugvásáig, ha bűnbánatot tart. Amilyen egyszerűnek látszik, ép annyira igaz ez. Örök bizonyság erre Ady Endre […]

Aki figyelemmel követte/követi és kedveli a Németh László díjjal kitüntetett Takaró Mihály irodalomtörténésznek a Duna televízióban látható, nemzeti szellemben fogant sorozatait – Magyar klasszikusok új köntösben, Száműzött magyar irodalom, Elfeledett nagy magyarok, Történelem és irodalom mindenkinek –, örömmel és érdeklődéssel fogadta a hírt: az általa írott/szerkesztett, széles szerzőgárdát felvonultató alkotóközösség együttes összefogásával megjelentetett kötet megjelenését, […]

Amikor megkaptam Zsófi levelét Amerikából, éppen havazott. Feszült voltam, mint mindig karácsony előtt – valamit elszalasztottam valamikor, ami miatt sosem tudott vidám lenni a szívem. Végigfutottam a levelet: arra kért, ne haragudjak, de a karácsonyi ajándékot, amit nekem meg a lányaimnak küldött, a szüleihez címezte véletlenül, és hát el kellene érte mennem.

Virág Benedek (1752–1830) Volt e nemzetnek a mult század utóbbi felében egy szomoru korszaka, mellyben ha „Virágok” nem élnek: a honszeretet, a hazai nyelv iránti hő ragaszkodás, a nemzeti önérzet, nagylelküség és vitézség – a magyarnak ezen fényes, ősi tulajdonai, a nagyobb résznél talán végkép kihaltak volna. Sokat hallottunk mai korbeli iróink hatásáról beszélni s […]

Előszó Rock magyarul, Temesváron …A magyar és a román nyelvű sajtóban egyaránt találunk elegendő újságcikket a Garabonciás diák tagjainak zenei tetteiről, tévéfelvételek vannak, s készült egy hanglemez is 1981-ben az 1990-ig egyedüli hazai hanglemezgyárban – mindez nem kis teljesítmény abban az időben.

Tegnap került a Magyar Elektronikus Könyvtár állományába egy közel száz esztendős „riportázs” a hajdani Budapestről. Szerzője Magyar Elek újságíró (1875-1947), aki neves gasztronómiai szakíró is volt egyben (Ínyesmester néven jegyezte receptjeit) s felejthetetlen írásokban számolt be a korabeli lapokban az egykori Budapest történetéről.

Párizsban divatos a Nap. Június huszonkettedik napja óta nem bírunk a Nappal, mondják a párizsiak, miközben a higany szétrepesztette a gyatra termométereket és a negyvenfokos forróságtól seregestül ájuldoztak az emberek az utcán.

Kinéztük az első Titovo Uzsicébe menő autóbuszt, és máris indultunk „minden partizánok legnagyobbikának” szülővárosa felé. Oda is csak azért, mert mihamarabb el akartuk érni a vasutat. A város egyáltalán nem vonzott, és eszünkben sem volt azzal tölteni az időt, hogy a nagyvezér szülőházát keresgéljük.

Magyardellő leggazdagabb hadiözvegye, Zelma asszony kérte őt meg minden óesztendő végén, férfiszolgálatra kérte. Így nevezték azt a cselekedetet, ami abból állt, hogy újév hajnalán elsőként kellett bekopognia a hadiözvegy csipkefüggönyös ajtaján, hisz a keringő fáma szerint, ha „az egyedül való nő” küszöbét újesztendő hajnalán férfi lépi át elsőként, a ház lakóját szerencse éri. A fehérnép-vendég […]