GONCSAROV Zahár! – szólt ki Oblomov a puha takaró alól, majd mintha megbánta volna, legyintett, és álomtól könnyes szemmel nézett egy repedést a falon; de az öreg gyámolító már ott állt mellette. – Mi az, mit akarsz ismét?…Valóban hívattalak? .. No lám, már nem is emlékszem… Várj csak … Ha vissza találnék aludni, költsél fel […]

MICHELANGELO Ha igaz is Madách gyanakvása, akkor sem tartom oly elrettentőnek, hogy egy időben széklábakat faragott. Igy legalább megismerte a trón súlyát és a hatalom súlyát, a mennyei kupolák és a papírcsákóra ragasztott gyertyák súlyát – miközben gyulladásos szemével egy szibilla derengő mosolyára figyelt –, a gránit és a márványtömbök súlyát, egy szonett tizennégy soros […]

Egy tavaly nyári éjszakán arra vágytam, hogy elmenjek a régi ösvényhez, amit pár éve bicikli-ösvénnyé avattak azzal, hogy a bejáratában álló fa törzsére egy kis nyíl formájú táblát szögeztek, rajta egy zöld, aprócska biciklivel. Gondolom olyan valaki dönthetett erről, aki nem tud az itteni utakról, ösvényekről semmit. Egyetlen-egy biciklis sem hajtott rajta át sohasem. A […]

TUDOR ARGHEZI Nyelvészeti katedrája volt egy görögkeleti székesegyház főoltára mögött, ahol ajkára szorított ujjal, suttogón tanította tökéletes beszédre a szenteket. Szavai súlyosak, mint a kőoszlopok, észrevétlenül fonódnak egymásba, akár egy kovácsolt kapu díszei, és hűvös tömjénillat leng körülöttük; gondolatainak aranykupolája messze ragyog az értelem fényében.

Idén ugyanarra a napra esett a holokauszt emléknapja, amelyről világszerte megemlékeztek és a férfi kézilabda világbajnokság döntője, amelyet a dánok nyertek meg, százszázalékos teljesítménnyel. Az egyik történelmi jelentőségénél fogva, a másik sporttörténeti mozzanatként szerepelt a hírrovatok élén. Erőltetettnek tűnhet a két erősen eltérő nagyságrendű eseményt egy lapon emlegetni, különösen, hogy ma sok helyen szinte divat […]

FÜLÖP ANTAL ANDOR Szemérmesen zárkózott és állhatatos munkája közben meglelte a legdrágább kincset, amelyet festő meglelhet, fölfedezett egy sajátos egyéni színt: a Fülöp-sárgát. Nem is festék ez már, hanem valami ünnepi fény, puha és meleg jóság, s miközben rejtett forrásból sugárzik szét, mindent elárasztani vágyik; de ez a megszentelt művész attól fél a legjobban, hogy […]

(SZEMBESÍTÉS – angol-francia-német koprodukció – 2001, Szabó István filmje) A kritika kis megvetéssel jegyzi általában azokat az írásokat, amik a műélvező saját benyomásaira, személyes érzelmeire épülnek. Én mégis erre adom a voksom. Az élet mindig újratervezi önmagát. Vagy: nincs új a nap alatt. Vagy, semmi sem az, aminek látszik… Sok ismert szlogent idézhetnék. Megnézek egy […]

TOMCSA SÁNDOR Írta és rajzolta Tomcsa Sándor: vagyis két oldalról akarta bekeríteni az olvasót, mer. a nyelvet szegényesnek érezte a látomáshoz képest: de azt is megsejtette, hogy az ábrákat példabeszédekkel tanulságosabbá lehet tenni. Felolvasó estéire legtöbbször magával vitte palatábláját is. Nem tartozott azok közé, akik a dicsőség csúcsaira vágynak. Lassan megszokta a hétköznapokat, s csupán […]

KUNCZ ALADÁR Egy külvárosi asszony mesélte, hogy a művész úr valamely hajnalon az utcai szemetesládából síró csecsemőt emelt ki, őhozzá vitte, és éveken át gondoskodott a piciről. Kortársai szerint mindig szelíd jóság lengte körül, hasonló a lélek illatához. Talán ezzel biztatta fel a sorsot, hogy megkísértse, és a kék égből fekete köveket zúdítson rá. Mire […]

Régóta szeretnék erről a filmről írni. Akárhányszor nézem meg, nem oltódik ki az a szomorú, szépséges ragyogás, ami átdereng legemlékezetesebb pillanatain. Úgy hat rám, mint egy dallam, ami a legváratlanabb pillanatban talál szíven – mondjuk, lépdelek lefelé a lépcsőházban, kiszűrődik valamelyik lakásból, és egyszer csak azt veszem észre, hogy megállok, nézek ki a parkolóra, a […]

Mesterségem legszebb méltatását olvastam itt, ilyent Romániában soha egyetlen mérnök sem kapott, sem az átkosban, sem utána. Azért teszem közzé, mert az Amerikai Egyesült Államok 31. elnöke, Herbert Clark Hoover mondta, anno, aki, ő maga is mérnök volt, és nem tagadom nekem is jólesett.

NAGY LAJOS Csak akkora novellát írt, amekkora elfért azon a kétarasznyi helyen, amelyet sápadt arca megvilágított a homályos kávéházi asztalon. Mondják is, hogy kávéházi író volt, de ez nem látszik meg a munkáin. Napközben elkószáló gondolatai ugyanis hűségesen megkeresték őt éjszaka, és ott röpködtek izzó homloka körül…

Kétség nem fér hozzá, hogy Soros György utópista. Rendben, de mi az az utópia? Természetesen mindenkinek más. Nekem például valamikor a száz vagy kétszáz év múlva elképzelhető világ volt az első ilyen élményem, amikor még fel se szállt Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa, hogy megkerülje néhányszor a Földet. Nem úgy, mint Magellán, horizontális dimenzióban, […]

KARINTHY Igen, a műtét… mindenre tisztán emlékszem – mondta lehunyva a szemét, miközben fölötte a borbély ollója csattogott. – Sovány kutya vagyok, valami átmenet a vizsla és a dán dog között, de csak egyik oldalról vagyok teljesen hibátlan …

A Fekete zongora egyfajta értelmezése Bevallom töredelmesen, hogy mostanáig, amikor végre nekifogtam és nagy nehezen lefordítottam románra Ady Endre Fekete zongora című versét, nem értettem azt. Nem értettem például, hogy mit keres itt a ,,Fusson, akinek nincs bora’’ sor, a zongora kellős közepén, a ,,Tornázó vágyaim tora’’ vagy ,,Boros, bolond szívemnek vére Kiömlik az ő […]

KOSZTOLÁNYI Hosszú, kivilágított folyosón siet, hóna alatt dolgozatfüzetekkel: két oldalán tarka írónépség sodródik: tanár úr, mit szól a munkámhoz?, tanár úr, ugye, felfigyelt a morálomra?, tanár úr, ugye, az én témám bátor? Méltányolta-e stílusom ragyogását, tanár úr? Ő azonban mosolyogva lépdel, végül halkan így szól : De uraim, mi ez az izgágaság? …

MÓRICZ ZSIGMOND Nagy piros hátú kenyereket sütöttem, tápláltam vele egy népet, és jószándékot is csak tőle reméltem. Mert aki császárzsömlét tördel finomkodva, s mint kényes csecsemő, hunyt pillával szívja az osztriga levét, tudtam, hogy annak én örökké paraszt maradok, és a bécsi gyorsrul lekésett magyar…

Ady és a sajtó Vasárnap lesz száz éve annak, hogy nem él Ady Endre. A versei, az újságcikkei azonban mintha mind olvasottabbak és mind elevenebbek lennének. Megfiatalítják a szívünket, s a költő jól látta: „Ifjú szivekben élek s mindig tovább, Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák, Mert életem millió gyökerű.   Szent lázadások, […]

A ma már jóban-rosszban távolinak tetsző ötvenes években, gyermekkoromban Romániában, a Magyar Autonóm Tartományban, Kézdivásárhelyen a cégtáblákról tanultam meg olvasni magyarul. Ma is tudom, hol volt a főtéren az „élelmiszer”, a „vasudvar”, a „könyv”, a „gyógyszertár”. Két évtizeddel később, a hetvenes években, ugyancsak Romániában, az akkor már régóta megszüntetett Magyar Autonóm Tartomány székvárosában, Marosvásárhelyen az […]

– Határozottan állítom, manapság nem érdemes semmiért lelkesedni, de aggódni sem. Ott van mindjárt az időjárás: ma kánikula, holnapra beborul, holnapután esik, aztán fúj, havazik és kicsattan az arcod a mínuszoktól. Te pedig, szerencsétlen muki, csak kapkodsz, hol a szalmakalap, hol a bundasapka után, de egyébként teljesen tehetetlen vagy…

KRÚDY GYULA A ritmus és a múlt, a ritmus és az emlékek!… Mily boldog is az, akit nem köt az idő, aki úgy kószál a tovatűnt napokban, mint egy örökzöld, ismerős kertben. Szindbád például hatezerötszáz esztendős volt, amikor úgy érezte, hogy illő volna megemlékeznie utóbbi fél ezer születésnapjáról. Igy vetődött mindenféle színes álmosító ködökből az […]

Kísérletezés közben olyan eredményekhez jutsz, amelyeket az addig ismert elméletekkel nem lehet megmagyarázni. Lázas sietséggel felvázolod a leendő cikket. Alszol rá egyet, és ha még mindig úgy tűnik, hogy itt van a nagy lehetőség, akkor a billentyűk felhevülnek ujjaid alatt. Estére kész a második változat. Hazaérve boldogan felhajtasz egy féldecit, aztán még egyet.

Ady, az örökké élő … Ady, bár a század elejének legnemzetibb magyar költője, nem volt nacionalista, s így gyönyörűségét a háborúban nem találta. A mindnyájunkat ért lelki depresszió reá kétféleképpen hatott. Előbb megtörte emberi hitét, magyar sorsát, és megtörte költői reményeit is. Mit kezdjen egy olyan valaki, mint ő, ebben a ránk tört pokoli viharban, […]

A nyár utolsó, vagy inkább az ősz első napjai voltak. Akkorát csapott a légyre miközben vacsoráztak, hogy szerencsétlen húsz irányba röpült. Az alkatrészekből egészen biztos, hogy a túróra meg a füstölt halra, a paradicsomra is hullt, úgyhogy Aloé Vera a szájára szorított zsebkendővel sürgősen eltávozott a vécé irányába. Majd ha tényleg megjön a tél, lemegyünk […]

MIKSZÁTH Most pedig rászólok a kaszásra, álljunk meg itt az olvasók vendégfogadójánál, és hajtsunk fel egy messzely bort, mert nemcsak halálból áll az élet, és – nemcsak életből a halál. Erről tudok egy anekdotát is, nincs annak párja (nem is volt soha), és el nem évül, amíg ember él a földön. (No abból mindig több […]