Tizenharmadik rész a betűk üldözéséről és a gondolatrendőrségről. Mégis Galacon ez maradt a jelszó: mindent megtanulni. Lejárt a karantina, megjelentek a dubák és Galacra vittek. A Bates partján van egy börtön, amelyet nem lehet felejteni. Egészen más stílusban van építve, mint az erdélyi börtönök. Olyan kis kolostor formája van, egy kis kápolna is van az […]

Tizenkettedik rész, amelyben még az is megismeri belülről Zsilavát, Románia leghírhedtebb börtönét, aki csak kívülről látta, vagy olvasott róla. A láncok zúgására felébredtek a rabok, mert nemsokára halk Morzéütés hallatszott, amire sajnos még nem tudtunk válaszolni. A karantinás cellába begyúrtak vagy hatvanat, az erősebbek elfoglalták a jó helyeket, mi pedig a mézgés, vizes betonon csúsztunk […]

Tizenegyedik rész, amely bizonyítja, hogy a huszadik század közepén Aradon még nem volt leáldozóban a kovács szakma. Jöttek a dubaautók és Aradra vittek. Keserves órák voltak, mert éppen leláttunk a börtönből a strandra, a Marosra és a várba, ahol kivégezték az aradi vértanúkat. Istenem! Nincs-e valami hasonlóság a kettő között? Aradon kezdtük meg a börtöni […]

Tizedik rész egy feltételezett román kormány névsoráról és arról, hogyan kacag szembe a hatalommal a megalázott. Mind lehettek, ha most már megöregedtek. Mikó hiába volt főispán Maros megyében, ha már csak lépegetett, Piets Béla hiába volt híres ügyvéd, ha már legyengült annyira, hogy meghalt már a börtönben. Szörtsei már nyolcvan éves volt, meg is halt. […]

Kilencedik rész meg nem gyújtott cigeratttáról, le nem kaszált fűről, kézben tartott újságról, avagy a felnagyítások természetrajzáról és az összeesküvések romantikájáról. Azt most részletesen nem lehet kifejteni, de minden személynek nagy doszára volt. Én, mint olyan ember, aki a háborúban részt vettem és mint partizán már ankét alatt voltam, nevetségesnek találtam az egészet, sőt arra […]

Nyolcadik rész, lapok egy kirakatper krónikájából, vádosztó védőügyvédekkel, állig felfegyverzett őrökkel és terembe rendelt munkásosztállyal A nagy politikai börtönök ezek voltak: Zsilava az elosztó, Râmnicul Sărat a méltóságok börtöne, Máramaros szintén, Galac a volt politikai foglyoké és pártoké, Botoşani is. Piteşti a szökevényeké, Enyed a volt légionároké. Szamosújvár pedig mindenféle lázadóé, Periprava és Salcia a […]

Hetedik rész, amelyben hosszú névsor tanúsítja, hogyan kerültek egyazon perbe gazdálkodók és földbirtokosok, arisztokraták és hivatalnokok, papok és szerzetesek. 1958 márciusában egy reggel megnyíltak a belügyi cellák ajtai és elérkezett az a pillanat, mikor megtörtént az első találkozás.Ahol egyszer Szoboszlai eljárt, ott mindenki belekerült a perbe, egy része mint szenvedő, a másik része mint tanú. […]

Hatodik rész, amely bemutatja, az őr szeme hogyan helyettesíti a gondviselés szemét és hogyan lehet a vallatás lelkigyakorlat. A vallatás alatt annyira kimerült az idegrendszer, hogy jött a gondolat, mondjam meg a vallatónak, írjon, amit akar, mert mindent aláírok, csak legyen már vége. Nem csodálkoztam azon sem, ha a vallatás alatt egyesek üvegdarabokat nyeltek le, […]

Ötödik rész, fontos tudnivalókkal: hogyan lesz valakiből analfabéta több egyetemmel és hogyan jut el Csíktaploca neve a nyugati határra. A vallató tiszt egy magyar volt nálam, és sok zsidó és más nemzetbeli is volt, csak úgy a nevek után ítélkezve. Volt közöttük olyan is, hogy látszott rajta, sajnál minket. Nem is gúnyolódott, ami nagyon a […]

Harmadik rész, amelyből kiderül, hogy mire is szolgált egy fekete szemüveg Romániában, a múlt század ötvenes éveiben, és megismerkedünk Temesvárral – alulnézetben. Karácsony estéjén, vagyis inkább délután, egy hátszegi vadász lépett be hozzám, kérdezte, hogy van elég karácsonyfa a templomban?Gondoltam már a kérdés után, hogy itt vannak a fekete autóval, mert ez az ember soha […]

Székedi Ferenc csíkszeredai publicista portálunkon is olvasható rádiójegyzetéből megtudtuk, hogy megszerkesztette és folyamatosan közreadja Dénes Dávid egykori ’56-os elítéltnek a hozzá került börtönemlékeit. Az írás folytatásokban jelenik meg a Hargita Népe c. napilapban és tanulságos adalék az erdélyi ötvenhatos szervezkedések, majd az azokat kísérő megtorlások valós hátteréhez. Az emlékirat szövegét a szerkesztő jóváhagyásával közöljük. (Káfé […]

November harmadika, a fegyverszünet napja. Reggel azt a parancsot kaptam, hogy a harcállásponton lévő tisztek egy részét szállítsam haza, terítsem le őket a városban, menjek be a laktanyába Lőrincre, javíttassam meg a kocsimat (az egyik kardánkeresztem vészes állapotban volt), és másnap reggel szedjem fel a tiszteket és szállítsam vissza őket. Így is történt, részben. A […]

Október 24-én napfényes reggelre ébredtünk. A laktanyában csak az ezredtörzs állomásozott. Az állomány többi része a telepített ütegeknél és a harcállásponton tartózkodott. Dunavarsányban, Dunaharasztin, Tökölön, Halásztelken, Törökbálinton, Érden és Diósdon, valamint a harcállásponton Királyerdőben, az ott lévő ütegtől függetlenül. Az ezred tisztikara a közlekedés teljes leállása miatt csak kis részben tudta elfoglalni állomáshelyét mind a […]

Életképek (Részletek egy mozgalmas életből 1933-tól) című könyvében Perge Feri barátom a sokat tapasztalt hegymászó alaposságával emlékezik az életében vele történtekről. Nem csoda, hiszen jó időn át a magyar hegymászás meghatározó alakja volt, aki a hatvanas évektől kezdve a Királykő, a Mont Blanc, a Matterhorn, majd a Kilimandzsáró megmászása után 1980-ban a Pamír hegység 7105 […]

Gépírással sokszorosított képeskönyv kapott helyet nemrég a MEK állományában, dr. Ónody Magdolna tollából – képes-szöveges adalékokból ősszeállítva, Petőfi Zoltán életéből. A könyv előéleteként tartjuk nyilván a szerző ama, a témában közzétett tanulmányát (Honismeret, 1989/6. szám), amelyre ugyancsak a Magyar Elektronikus Könyvtárban bukkantunk rá.

Idei résztvevők: Székedi Ferenc csíkszeredai műkritikus a 17. Free Camp-ról (Nemzetközi Képzőművészeti Alkotóműhely, 2021. augusztus 18-28) és demonstratív táborzáró tárlatáról: „Az alkotás az emberi szabadság igazi mércéje. Csíkszeredában létezik egy olyan tér, ahol a világ bárhonnan érkező képzőművészei bármiféle határokat lebontva, csak önmagukra figyelve, együtt alkothatnak. Ez a FREE Camp. És 2021-ben, a tizenhetedik, legyőzte […]

Forrás: https://www.hitelfolyoirat.hu/2021/08/02/a-szabo-magda/ Ötvenöt éve hunyt el Tamási Áron. 1966. június 2-án „a maga betűivel és kezével” írt végrendeletét tiszteletben tartva a Farkasréti temetőben dr. Brezanóczy Pál egri püspöki helynök végezte a temetési szertartást. A koporsónál többszázas tömegtől körülvéve az íróbarátok három generációja búcsúzott tőle: Féja Géza, a világot teremtő költőtől, közös ifjúságuk rügyes ágától és […]

Kedves Gábor, együttműködésünk során megszokhattam, hogy pontos ember vagy. Ehhez igazodom születésnapi köszöntőm idejét illetően is. Az öregember diója a legédesebb és legkeserűbb dió. Dióverésed irigylésre méltó, telitalálatos metafora, és mutatványszámba menő vállalkozás. A dióverés, persze, nem szüreti mulatság. De nem is kubikos-munka. A szinte megoldhatatlannak tűnő kihívásra azt mondja az ember: kemény dió! Mintha […]

• A marosvásárhelyi Súrlott Grádics irodalmi kör összeállítása Lázár Lászlóról, az Ifjúmunkás című ”egykori, jó szemű szerkesztő”-jéről.   Elekes FerencA tökömet ne vegyük ki?   Nem elegáns mozdulat, amikor egy internetes újság szerkesztője beavatkozik egy másik internetes újság szerkesztésébe. Különösen akkor nem, ha ez a másik internetes újság tetszik neki, mondhatni mindennapi olvasmánya.Most mégis elkövetem […]

1. Bartha György: Olvasónapló Dsida Jenő Száraz ág című versének olvasása nyomán Mottó: “Ez nem negédes jajgatás, finomkodó poéta-lárma, de fejem fölött penge leng s fejem alatt kigyúlt a párna.” (Dsida: Tóparti könyörgés) Száraz ág Szép lankadt novemberi gally, jó bánat tiszta, lassú míve, kiről levált a röpke raj s alatta hajló, száraz íve maradt […]

J. G. meg is hívott egy szombat délután az otthonukba. Az iskolától nem messze, a főutcából a hajdani fejedelmi paloták felé nyíló kis utcában laktak egy régi, ahhoz hasonló jellegű házban, mint amilyen az iskolánk volt (mára már azt is lebontották, a helyében ott díszeleg a városi néptanács vadonatúj panel székháza). Az édesanyja kedvesen fogadott. […]

Rendkívül szigorú ember volt a mi igazgatónk, mégpedig azzal a jó értelemben vett szigorral megáldva, amelyet a legvásottabb nebuló is respektált és elfogadott. Tantárgyait, a matekot és a fizikát a reáltárgyak iránt semmilyen vonzalmat sem érző tanulónak is megtanította. Hát még az énekkar, amit vezetett!

November legelején esősre fordult az idő. A hírek is mintha megritkultak volna, az emberek, kénytelen-kelletlen szemet hunyva a „vonatos, tankos bevonulás-história” előtt, már-már reménykedni kezdtek, hogy az elért forradalmi vívmányok konszolidációjának az időszaka köszöntött be (Nem ezzel a kifejezéssel éltek ugyan, de valahogyan így értették.)

A naptár szerint beköszöntött az ősz, de mintha a nyárnak esze-ágában sem lett volna odébbállni. Párafelhőbe burkolózva későbben kelt fel ugyan a Szancsali erdő mögül a nap, és alacsonyabban rótta útját a dombok felett Balázsfalva irányába az égen, de nyári melegéből mintha semmit sem akart volna kihagyni…