A megbocsájtás útján Anya a nagy elfutás minden lényeges mozzanatáról tudott. Már szerda reggel, mielőtt felszálltunk a pécsi vonatra, előkaptam a mobilom, hogy szóljak neki. De meggondoltam magam, tudtam, ha beszélünk, rávesz, hogy maradjak. Ezért csak Budapestet elhagyva hívtam fel, és amíg elmagyarázhattam, mi a helyzet, átéltünk néhány Armageddon-féle ütközést.

(Puzzle-darabok életemből) Fel megint Schaffhausenből Luzernbe, ott már vártak a kollégák, engem a junior édesapja,aki végül is a senior, a technikai vezetője volt a cégnek, ültetett be a Mercedesébe negyediknek, a fia és egy jövendőbeli irodatársam, Hans mellé. Már a nyolcórás út is iskola volt, rendkívül céltudatosan, minden másodpercet hasznossá tenni, megtanulhattam, minden négyzetmillimétert, másodpercet […]

A nagy lógás Szerda reggel úgy indultunk el otthonról, mintha suliba mennénk. Könyv, füzet, tízórai, tampon a hátizsákban. A metró aluljárójában találkoztunk. Fél óra múlva a Déli pályaudvar pénztáránál, rövid sorállás után, ötvenszázalékos jegyet vettünk. Csak oda. Az ár meglepően húzós volt. Kilenckor indult a vonatunk.

palántát nevel és nem nézi a „San Francisco utcáin”-t ” Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél.” József Attila A kertész teljesen a természet foglya. Márciusban mindennap esett, áprilisban viszont egy szem sem. Márciusban a gépek nem is tudtak a földekre rámenni, minden késik, családom megszokta, hogy […]

(Puzzle-darabok életemből) Pár nap múlva, alighogy megtelepedtünk a menekültek átmenő házának elkeresztelt lágerben, Buchban, a közeli nagyközség iskolájából már fel is keresett az igazgató, hogy felmérje, hány iskolás korú gyermek van a táborban. Rá egy hétre már el is kellett kísérnem Andrist a ramseni középiskola udvarába. Percek után jött az igazgató, magával vitte azzal, hogy […]

A nyolc nyárfa Klumpa, a földrajztanárunk szerzett egy nyúzott Suzukit. Olyan büszke volt rá, mintha Ferrarija lenne. Fényezte magát: bagóért vette, kilencvenezer forintot adott érte. A szünetben kimentünk az utcára, körbeálltuk a kocsit, és gratuláltak neki. Fain vásárt csinált, tanár úr, a verda ezer forintot is megér, mondta Zorán komoly pofával. Többen helyeseltek. Marci bá […]

Puzzle-darabok életemből (Halkan mélázom ) Minden egymáson („ akár egy halom hasított fa”), s ez azt hiszem, nem nyugtat meg: a hihetetlen gyorsasággal felpörgetett idő, a belém oltott mai igazság, hogy a változás örök, és a biztatás, hogy mondd fel a gyermekkorod, nevelésed, felejtsd el, hogy tetteknek, szavaknak ugyanaz az értelme ma, mint tegnap… Nem, […]

A vamzer Szünetben az udvaron tébláboló Zsikét ismét kóstolgatni kezdték. Én a könyvtárban voltam. A pálcikalány könnyes arccal esett be a 26-os terembe, ahol fizika óra következett a Kari bával. Elbufogta a csaj, hogy egy hetedikes fickó, a Bokros Zsiga alázta meg. A kőkemény izmú srác az udvar végében füvezett és üzletelt.

Puzzle-darabok életemből (Emlékek a vendéglátásról) * Mint vendéglő a Tag, Mureșul és Oroszlán, majd később az Arany kakas elégítették ki ez irányú vágyaimat. A Tagban és Oroszlánban a kerthelyiségeket látogattuk. Az elsőben, ha este korán érkeztünk, az ebédre utaló jeleket lehetett felfedezni az asztalterítőn, a másikban viszont bármikor az egész heti étlapot le tudta olvasni […]

Ő mindig elámul azon, ha valaki helytelenül következtet. Úgy gondolja ugyanis, hogy ugyanazon alapinformációk alapján ugyanarra lehet kilyukani. Ha másként örténik, akkor az veszélyt jelent. Kiindulópont, ugye, hogy a Grimm-mesében a farkas félrevezti Piroskát, felfalja a nagymamát, majd Piroskát is. Ő számára nyilvánvaló, hogy a farkas meg Piroska ellenségek, még ha kezdetben úgy tőnik is, […]

Akiért nem szól a harang Végre elkezdődtek a lovári órák. Előző helyemen, az Apafiban, osztálytársam, a Gömbike említette, a Láncban cigánynyelvet is tanítanak. Ez megmozgatta a fantáziám. Elképzeltem, nekiesek, éjt nappá téve behabzsolom az egész mindenséget, és amikor valaki azt rinyálja, nem vagyok cigány, lovári nyelven vágok vissza.

Puzzle-darabok életemből A szeku kapuja előtti több mint három hónapnyi rostokolás meghozta a gyümölcsét, az ezredes végre igent mondott, s már csak adminisztratív akadályokat kellett eltávolítani, és mehettünk. Akkor az volt a szabály, hogy akinek valutája volt otthon, azt lecsukták, de a nyugati úthoz minimum harmincnyolc dollárt kellett bemutatni, mert csak nem hagyja a román […]

Ő-t nem is elsősorban a robbantás lepte meg, hisz szerte a világon robbantanak. Naponta robbantanak, már nem is mutatják őket. A robbantásokat. A krátereket a földben, az elrepült cipőket, szandálokat.

A kullancsok Zsikét kirándulni hívtam az Erzsébet kilátóhoz. Még nem járt a János hegyen, pedig születése óta budapesti. Van rá magyarázat, mondta Anya. Az út, BKV-val, Újpestről a Normafáig és vissza, kb. kétezer-ötszáz forintba kerül. Egy szegény lány ennyit nem költhet holmi vacak kiruccanásra. Ekkora összegből talán hárman élnek egy nap.

Nézi Ő a képet, hogyan is szkennelje. Ha túl sok a… pixel, denaturálódik. S ő szeretné minél hűbben visszaadni az ordítást. Amit nem hall, csak lát, ami mégis ott bent rezonál, félelem formájában a lelkében.

(Puzzle-darabok életemből) A sepsi temetőbe egy tragédia kényszerített, egy személyesen nem ismert, de a nagy baráti körhöz tartozó fiatal sporttanár koporsóját kísértük, akit sízés közben, vihar- lavina ölt meg. Ez a nagyon szomorú esemény később döntő módon befolyásolta nyugati kalandozásaim lefolyását. Gyermekkori jó barátja, aki már egy pár éve nyugatnémet állampolgár volt, a szomorú hírre […]

7. A butaság-bűn A pálcikalány az osztály önkéntes csicskása volt. Sohasem derült ki, ez valamiféle vezeklés, vagy csak azt akarja, hogy elfogadják. Ő törölt táblát, locsolt virágot. Ő futott krétáért, körzőért, könyvért vagy üdítőért a tanáriba. Ha valaki összehányta magát, ő ugrott partvisért, törlőrongyért, vödörért. Ha az órák után a srácok hanyagolták a papírfecnik, szotyihéjak, […]

Cikket kommentál, és válaszok érkeznek. Válaszok? Útszéli szavak, átkozódások, fenyegetések. Közöttük az ”agymosott libsi” a „legszelídebb”. Összekevernek azok, akik őt ismeretlenül gyűlölik, mindent. Számukra egy a kommunista, a sztálinista, liberális, és mindenki zsidó.

(Puzzle-darabok életemből) A kovásznai préseltlemez- és bútorgyár belevaló magyar igazgatóját leváltotta az ottani városi hatalmasság (valószínű, elunta fizetni a „védelmi pénzt”), s engem neveztek ki egyelőre, ahogy megfogalmazták, nem próbaidőre, hanem míg Bukarestből véglegesítik, ideiglenesen Hízelgett a büszkeségemnek, hogy hát mégis igazgató lettem, s nem zavart, hogy két órával hamarabb kellett felkeljek, a kártyapartikra is […]

Ő mailt kap, szomorú a mail, felkiáltójel a végén. Nem a mondat után, hanem a lélekben. Egyszerűen elmesélve az áll a levélben, hogy az illetőt nem veszik fel egy munkahelyre mert ”idegenszívű”. Ő először olvassa a szót, vagy újkeletű találmány vagy nem volt szerencséje a megfelelő szakirodalomhoz, mindegy, eléggé megdöbbentő első olvasásra, és talán másodikra […]

6. Az átváltozás Az aradi vértanúk emléknapjára készülve rengeteget bénáztunk a suli-műhelyben. A mi drága, idióta igazgatónk találta ki, hogy építsük meg az Aradon álló Szabadság-szobor mását. Miből? Deszkából, habszivacsból, papundekliből, vászonból, tollból, cukorból, vattacukorból, vagyis bármiből. Technikatanárunk, aki fizikát is tanított nekünk, a feladatot kicseszésnek tartotta, mégis vállalta.

(Puzzle-darabok életemből) Egy újabb hangulatreflexió az 50-es, 60-as évek Vásárhelyéről eszembe juttatta, hogy gyermekkorunk bandái az ifjúsággal szétszóródtak, felnőtt korunkra aztán más csoportokban, de újra bandákba tömörültünk, s zárt körökben múlattuk át a szilvesztereket, születés-névnapokat. Számomra felejthetetlen marad, hogy bármekkora is volt a hangzavar, ha valahol a szoba legeldugottabb sarkában elhangzott egy jó poén, arra […]

5. A magyarok istenei Kedden, háromnegyed tízkor a 8. b oszt. a 23-asba ömlött. Földrajz következett Klumpával, aki kinyitotta nekünk a termet, de nem zárta vissza. Nem várta meg, amíg mindenki lepakol, pedig ismerte a szabályt: ajtónak, szünetben, csukva kell lennie. Ügyeletes volt: akit az orra előtt látott, rikoltozva leterelte a földszintre, onnan ki a […]

(Puzzle-darabok életemből) A létezés egyik talán legfontosabb része, a társasági élet, az első színházi estével indult be, de akkor mint a rakéta. Évadnyitó előadás telt házzal, zsúfolt teremmel. A felvonások szünetében a sok száz ember könyökkel vagy ismeretséggel helyet csinált magának valamelyik sarokban, s megkezdődött a lássatok és lássak, ki, kicsoda izgalmas élménye.

Ő egy újságban azt olvasta, hogy lelőtték al-Asszadot. Meg nem erősített hírek szerint, de Ő azt megtanulta, hogy szél fuvatlan nem indul. Ezek a népi bölcsességek igazak. Szóval úgy képzeli el, hogy a szír elnök egyik testőre valóban rálőtt az elnökre, ám valamilyen okból kifolyólag mindössze megsebesítette, az nem halt meg.