I r á n y  P á p u a  Ú j-G u i n e a 1895 tájékán szomorú hír érkezett Magyarországra: Új-Guineában, 23 éves korában elhunyt a nagyenyedi származású Fenichel Sámuel természettudós, akit Biró Lajos is jól ismert. Halála megrázta az egész magyar tudományos világot, a Természettudományi Társulat megemlékező gyűlést hívott össze, amelyen […]

2006-ban volt százötven esztendeje annak, hogy megszületett Tasnádon, egy egyszerű asztalosmester gyermekeként Biró Lajos, a majdani kiváló természettudós, aki 1931-es haláláig kalandot kalandra halmozva járta előbb az országot, s annak is különösképpen a hegyes-barlangos tájait, majd a távoli Óceánia egyszerű népeinek ősi életmódjával ismerkedett. Közelség és távolság nyújtottak egymásnak kezet őbenne.

Monszun és ünnepség Vrindávanban Délután elmegyek Csarandzsi tanáromhoz, hogy értelmezzük az újonnan talált, hibás helyesírású Thákur-verseket. Az irodalmi beszélgetés aztán vitába torkollik. Csarandzsi közel van a szélsőséges hindu RSS-hez. Tudom, hogy nem fanatikus, és belemegyek a vitába. Szerinte a muzulmánok arra törekszenek, hogy megszüntessenek minden más vallást.

A folyóparton erődítmény, benne földalatti templom az aksajbat, a “nem-pusztuló banjanfa” körül. A templom bejáratához vezető út mentén az erődfalon feliratok a hozomány ellen: “Utolsó kutya, aki elfogadja a hozományt”, és ehhez hasonlók.

Ahol a szent folyók egybetorkollnak Betegségem miatt egy nappal kellett halasztanom allahábádi utamat. A helyfoglalásos vonatjegyem elveszőben volt, és Ganeshnek adtam, hátha ő tud belőle pénzt csinálni. A 280 rúpiás jegyből sikerült nyolcvanat visszakapnia. Nekem viszont új jegy kellett.

Találkozások Delhiben Delhiben délután két órakor kell találkoznom a miniszterelnök tanácsadójával. Jól ismer, hiszen vagy tíz éve ő küldött el Vrindávanba tanulni, legutóbbi könyvemet is ő mutatta be. Kicsit hamarabb érek a találkozó színhelyére, a Prabhát Kiadóhoz. Beléptemkor az az aligarhi professzor fogad, aki pár napja oly gyorsan távozott Gópáldzsitól.

Udajpur Az ötödik gudzsaráti napra valamennyire rendbe jött az egészségem. A gyomrom korábban megnyugodott és most már a torkom sem zavar. Az éjszakai vonattal indulhatok tovább a Rádzsaszthánba az egykori Mévár állam fővárosába, Udajpurba. Ahmadábádban, Gudzsarát fővárosában kell átszállnom.

A maharadzsa mobiltelefonja Az egyetem Hindi Tanszékén előadást tartok Ánandghanról és a kéziratkutatás fontosságáról. A tanszéken bemutatnak Visnu Virát Csaturvédinek, aki első bradzs tanárom sógora, és szintén foglalkozik kéziratos irodalommal. El is hív magához, és mutatja, hogy milyen szép színes Szúrszágar-példányai vannak.

Hinta a nappaliban Baróda félúton fekszik Delhi és Bombay között, és Észak-India egyik legcivilizáltabb városa. Van egy jó egyeteme, aktív kutatóintézete és néhány kiváló múzeuma. Mindegyiket az utolsó maharadzsa, Szájádzsiráó alapította, ezért itt mindent M. S.-nek hívnak: Mahárádzsá Szájádzsiráó Egyetem, M. S. Kutatóintézet, stb.

Hinduk, muzulmánok és a „hatodik trón maharadzsája” Gudzsarátban A találkozó elhúzódott, rohanok a vasútállomásra. Tárak csomagolni segít a szállodában. Épp hogy elérem a Baródába induló éjszakai vonatot. Folyik rólam a víz, köhögök. Egész nap alig ettem, a gyomrommal is gondok voltak.

Látogatás a „miniszterelnöknél” Delhiben találkozom Tárakkal, egy fiatal egyetemistával, aki néhány éve a kalkuttai árvaház lakója volt. Az árvaház után két évig a Himalája lábánál fekvő kisvárosban Siliguriban, majd Kalkutta egyik legjobb iskolájában, a St. Xavier Collège-ban tanult munka mellett. Még tavasszal elmondta Kalkuttában, hogy ott nem tud franciát tanulni, ezért máshol próbálkozik.

Vasárnap átmegyek misére Mathurába. Itt van India egyik legérdekesebb katolikus temploma, mely a Rámcsarit-mánasz fordító Frederic Growse tervei alapján készült, és az anglo-indiai építészet egyik legkorábbi emléke az 1870-es évekből. Mogul és rádzsput elemeket kever a neogótikus stílusba sokkal merészebben, mint a későbbi épületek. E későbbi, visszafogottabban eklektikus anglo-indiai építészet nem idegen Magyarországon sem, hatása […]

Galoppozó rezesbanda Indiában szinte minden héten van munkaszüneti nap. Az első héten augusztus 15-e a függetlenség napja volt, a másodikon csütörtök a rákhí-bandhan, a karkötő-kötés ünnepe, a harmadikon péntek jamunástamí, a Jamuná folyó születése, szombat pedig Krisna-dzsanmástamí, azaz Krisna születésnapja. Akármennyire is látványosak ezek bizonyos helyeken, most nem érdekelnek, és inkább zavarja a munkámat, hogy […]

Délben ott vagyok az igazgató irodájánál, de Parmár száhab sehol. Átmegyek a könyvtárba. A könyvtáros sehol. Egy órakor aztán megjelenik Parmár száhab, és azt mondja, hogy egész délelőtt az én könyveimet kereste a könyvtárossal. A lepecsételt szobában.

Utazások és nyomozások Engem diákkoromban, 1996-ban néhány napos utánajárás és teaivás után beengedtek egyszer a különleges pecsét alatt álló gyűjteménybe, és ott találtam meg az akkori kutatásomhoz szükséges legfontosabb kéziratot. Azóta megváltozott a helyzet. Már két éve akarok megnézni mintegy tizenöt kéziratos könyvet a Tulszí-szövegkiadásunkhoz.

A kéziratkeresés szépségei A kéziratkeresés első állomása a Rádzsaszthán állambeli Dzsajpur. A dzsajpuri maharadzsa, Szaváí Bhavání Szingh még ma is India leggazdagabb emberei közé tartozik, ugyanis palotái miatt óriási bevétele van a turizmusból. A félsivatagos Rádzsaszthán a harcosok kasztjához tartozó rádzsputok, “királyfiak” földje, ezért is hívták korábban Rádzsputánának.

Kéziratvadászat a Dzsajpurban Szinte mindenkinek van története, hogy hol és mikor harapta vagy karmolta meg majom. Egyszer engem is megkarmolt egy, mikor Gópáldzsival próbáltam megvédeni egy, a piacon vásárolt szőlőfürtöt. Egyszerre öt-hat majom vett körül minden irányból, és hiába csapott le tanárom botjával az egyikre, a másik már iramodott is el a szőlővel.

Nem csak a majmokkal van gond Általában a kora délutáni órákban járok Csarandzsihez. Nagy szemétrakáson kell egy kis sikátorban átverekedni magam hozzá. A szemétrakáson disznók és kóbor kutyák küzdenek az ételmaradékért.

Tanítómestereim egy zarándokhelyen Amellett, hogy az általam ismert nyelveket szinten tartsam, hármas céllal jöttem Indiába: bradzs nyelvjárásban írt középkori szövegeket olvasni vrindávani tanáraimmal, kéziratos könyveket fénymásolni Rádzsaszthánban és Uttar Pradésben a készülő szövegkiadásokhoz, és támogatókat keresni az oxfordi hindi álláshoz.

Gandhi unokája A muzulmán országok egzotikuma után Delhibe úgy érkezem, mintha hazajönnék. Ismerősek a szagok, a hivatalok, a mozdulatok. A taxisok most is kapnának a fehérbőrű utas után, de olyan határozottan lengetem az előre kifizetett taxira szóló jegyemet, hogy nem is nagyon kísérleteznek.

Tegnap volt a csernobili katasztrófa 28. évfordulója. Ez a mementó örök figyelmeztetés az emberiség számára. Van, aki már-már megfeledkezett róla. Mások ellenkezőleg… 2004-ben az interneten feltűnt egy webcím (www.elenafilatova.com) , amely hamarosan a leglátogatottabbak egyike lett. A honlap gazdája Jelena Filatova ukrán természetbúvár, aki 1974-ben született, s kamaszként személyesen is átélte a csernobili tragédia közeli […]

A reptéren mindenki beáll az útleveles sorba. Én azonban most nem megyek ki a városba. Egyszeri belépésre jogosít a vízumom, és a visszaútra terveznék két heti iráni tartózkodást. A tranzitváróteremhez igyekeznék, de egy rendőr mégis az útlevélvizsgálóhoz küld. Szólok egy másik rendőrnek, aki aztán elkéri az útlevelemet és a jegyemet. Magyarázom, hogy nem akarom most […]

India, vagy ahogyan saját magát nevezi az ország, Bhárata, azaz a mitikus Bharata király földje tele van felfedezésre váró kincsekkel. Magam indológusként elsősorban annak több száz éves szellemi értékeit kutatom: a gyarmatosítást megelőző évszázadok irodalmát, melyet manapság már egyre kevesebben értenek, és amely félő, hogy néhány reprezentatív alkotásától eltekintve, egy-két emberöltő múlva feledésbe merül.

Rámnárájan Egy kócos, szakadtingű, mezítlábas, tízévesforma gyerek üldögélt az ajtóban.Valaki azt mondta, hogy a testvéréhez jött.

Tulajdonképpen nem leírható az az állapot, amikor hajnali 6 után pár perccel lemegyek a szálloda vendéglőjébe reggelizni. Amióta hét időzónát átrepülve dolgozom hétről-hétre, lényegében a saját időm, mint olyan megszűnt, és maradt helyette egy olyan állapot, amikor nem az számít, hány órát mutat épp adott helyen az óra, hanem hogy mihez van éppen kedvem, erőm […]