A diadalmas csaták rokkant hősei kenyeret kérnek. Azok, akik vérükkel védték a hazát, akik egészségüket, testi épségüket, jövőjüket, boldogságukat áldozták fel érettünk, a nemzet nagylelkűségére appelálnak. A szellemi, erkölcsi és anyagi kincsek egész özönét ajándékozták a hazának és bénán, betegen, koldus-sorsban kerültek haza.

Veszésben… Az első lépés a vég fele: a háború. A háború már akkor, amikor el sem kezdődött… Már akkor elhangzott a vészt jósló jóslat: fel fog bomlani a monarchia. El fog veszni Magyarország… És a háború még akkor, amikor semmi sem dőlt el. Amikor még harcosaink fölényben voltak a frontokon, amikor még minden jel arra […]

Csepel és a bukaresti Grivica A bukaresti Grivica vállalatot 1897-ben alapította a Román állam, a gõzmozdonyok és a vasúti kocsik javítására. A Weiss-konzervgyárat Weiss Manfréd és bátyja Berthold alapította, 1882-ben. A gyár 1886-tól tölténytárakat, majd lőszereket is előállított. 1892-ben a Weiss Manfréd Lőszergyár Csepelre költözött. 1914-1918 között egyebek mellett egymilliárd gyalogsági, tízmillió tüzérségi lövedéket készített […]

Gondolta volna a kedves olvasó, hogy él még valaki, aki személyesen ismerte József Attilát, és közel 110 évvel születése, 77 évvel a halála után eleven emlékeket tud felidézni a 20. század egyik legjelentősebb költőjével kapcsoltban? Megkerestük a két hónap híján 92 esztendős, balatonszárszói születésű Gamauf Rudolfné Pákozdi Jolán nénit, aki Lajoskomáromban él az Agapé Evangélikus […]

(Részletek) Ki érti, hogy miképpen lehet nyílt szívvel, kertelés nélkül is beszélni az életről, az örömei mellett a bajokról, az eredmények mellett a konfliktusokról is, és amikor előkerülne a mikrofon, akkor teljes visszakozót fújni. Székely Teréz néni pedig ezt tette. A Kishegyszőlő utcában kedvesen fogadott, mondhatnám, örült, hogy hozzájuk is bekopogtattam, s örömmel mutatta a […]

Emlékezés a Polygonon Bakó keleti végénél, a hadtestparancsnokság épületétől nem messze, kis tér van, mely a görög Polygon nevet viseli. Nevezetes hely. Néhai Jancsó Benedek kisebbségi jogtudós feljegyzéseiben olvastam és később Barabás Endrétől, a keleten élő szétszórt magyarságot gondozó egyetlen testület vezetőjétől hallottam, hogy ezen a téren végezték ki 1917. december 17-én Szilágyi Irmát.

Államosítás címen nemcsak fűrészgyárától s a benne levő ingóságtól fosztották meg a négyfalusi Köpe családot, hanem saját házukból is kilakoltatták őket. Máig ismeretlen okokból azonban az öt fivér közül csak kettőt – Andrást és Jánost – köteleztek elhagyni szülőföldjüket, s ők évekig kényszerlakhelyen sínylődtek. A néhány, sebtében összepakolt holmival útra tett családokkal később egyáltalán nem […]

A Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályának adatai szerint Erdélyben közel 400 olyan haditemető található, amelyben magyar katonák (is) nyugszanak. Van, ahol a helyi közösség felvállalta egy-egy katonasír vagy egész temető gondozását, máshol, például Brassóban egy hatezer fős katonatemető tűnt el csaknem teljesen. Csíkban jó és rossz példát is találunk.

Szegeden lőttek le először az első világháború során olyan ellenséges gépet, ami az Osztrák-Magyar Monarchia fölé repült. De egy ideig nem is voltak biztosak benne. 1914. augusztus 19-én már húsz napja tartott az első világháború. Az osztrák-magyar csapatok Szerbia ellen harcoltak, és közel volt az orosz front megnyitása. Galíciába éppen ekkor szállították át a 2. […]

„Testvére minden szenvedőnek” Ősz, tél, tavasz, nyár. . . Tábor és megint csak tábor. . . Ámde közeledett a szabadulás. A lövészárkokban csücsülő emberek többé nem voltak hajlandók egymásra lőni. Oroszországban kitört a forradalom, amely megrázta a világot… Július közepe táján a Schweitzer házaspár arról értesült, hogy rövidesen mindannyiukat vagy majdnem mindannyiukat kicserélik francia foglyokkal, […]

Egy őserdei moralista (2) A háború egyre közeledett Lambarénéhez, végül a gaboniakat kezdték besorozni a hadseregbe…„Véletlenül éppen N’Gómóban voltam azon a napon, amikor hajóra szállt egy csapat besorozott teherhordó, hogy tengeri úton Kamerunba vigyék őket – írta Schweitzer. – A bennszülöttek ebben a pillanatban értették meg, mi a háború. Az asszonyok jajveszékeltek, mikor a gőzös […]

Egy őserdei moralista (1) Július utolsó napjaiban és augusztus első napjain megtörtént a hadüzenet. Schweitzer barátait és rokonait most lövészárkok vonalai választották el egymástól. Ezekben a lövészárkokban ott ültek mulhouse-i, strasbourg-i és berlini iskolatársai, és várták, nem dugják-e ki fejüket a túlsó oldalon a Sorbonne-beli iskolatársai, meg a Bach-társaságba tartozó kollégái.

Szeptember 26-án a barátok délutánja volt városunkban: költő, prózaíró, festő, színművész és borász találkozott a közönséggel a művészet ernyője alatt, a barátság jegyében. A találkozót házigazdaként Nagy Endre unitárius lelkész nyitotta meg. Köszöntötte a meghívottakat és a közönséget, hangsúlyozván, hogy igazából könyvbarátok találkozóján veszünk részt, amelyet borbarátok találkozója követ. Bemutatta Kedei Zoltán festőművészt, aki ezúttal […]

Szeptember 25-27 között került sor Borzonton a IX. Szárhegyi Írótáborra. A találkozó: „Hol van az író hazája?” kérdésre kereste a választ, és nem is véletlenül, ugyanis a rendszerváltás előtt és után 36 erdélyi magyar író próbált meg, vagy váltott hazát. Ha tudott. Ami egyértelmű volt a kérdés feltevői számára is, hogyha a „hazaváltás” megtörtént is, […]

A cs. és kir. 82. székely gyalogezred katonája Ilyenkor, tavaszi barangolásaim idején nagyapámhoz fűződő emlékek kísértenek. Nagyapám a századfordulón, az 1900-as évek elején erdő- és vadőri szolgálatot teljesített a Csíki-havasokban, Gyimesen. Ma azt mondanánk, hogy környezetvédő volt. De ő nem egyszerű állami alkalmazott volt, hanem hivatásos természetvédő. Rendkívüli módon szerette a természetet, a hegyeket, völgyeket, […]

Sabác első ostroma (Egy zászlóstiszt jegyzeteiből) Budapest, 1914 augusztus 24. Az estébe belevilágítanak a Szent István kórház ablakai. Hültl tanár osztályán, az emeleti kis szoba olivzöld falát a sercegő gáz világítja, a sarokágyon Szigeti Ernő zászlós fekszik. Nyúlánk fiú, nyírott bajusza van, a ballábán és jobboldali mellétől a lágyékon át egy-egy lőcsatorna. — Igaz, — […]

A mai Herkulesfürdő csodás természeti adottságait (friss hegyi levegő, gyógyvizek, termálvizek, a Cserna folyó festői völgye) már a rómaiak is felfedezték és kellőképp ki is aknázták, miután Traianusz császár fürdőket, templomokat, szobrokat emeltetett ezen a vidéken (Therme Herculi). A fürdőhelység azonban a Habsburg uralkodók idején  élte virágkorát, amikor is az akkori Európa arisztokráciájának egyik kedvelt […]

Városunk az ezernapos háborúban: III. A nők szerepe Ez történt a gyomor körül, mondjuk úgy, hogy ez játszódott le a gyomor érdekében, keserű tusák, zord gondok és gonosz korgások, de ugyanekkor hihetetlenül szaporodtak a szórakozási alkalmak és emelkedett az oktalan fényűzés. És az a csodálatos, hogy ez nem két külön társadalmi osztály külön élete volt, […]

Városunk az ezernapos háborúban: II. Gyomor őfelsége E borzalmasan nagyszerű esztendők alatt sok minden foglalkoztatta az akkori embereket, de lassanként minden érdeklődés a táplálkozás köré csoportosult. Ez egyike volt talán a legnagyobb változásoknak, ami a lelkekben végbement. A társadalom magasabb osztályai számára azelőtt egészen mellékes dolog volt az evés, művelt társaságban alig beszéltek róla, mert […]

Városunk az ezernapos háborúban: I. A harmadik tél Amitől mindenki rettegett, ami két esztendővel azelőtt embertelen lehetetlenségnek tűnt fel, az egyre elháríthatatlanabbul közeledett. A harmadik tél is fegyverben találta az országot és a háború nyomasztó gondjaival városunkat. Az elmúlt két esztendő, mintha valami lassan ölő, bomlasztó betegség lett volna, mintha láthatatlan mikrobák alattomosan bomlasztották volna […]

Rakowice, január A legmagyarabb madár nem a turul. A legmagyarabb madár egy osztrák repülőgép, amelyen két magyar katona ül. Az egyik, aki az ellenség fölött ágyúk és gépfegyverek sortüzében, egész ezredek egyszerre való tüzelése közben vezeti a gépet, a másik, aki ezalatt nyugodtan rajzol és fotografál.

Szerb négy órai fegyverszünet Fél kettőkor a szerb fedezékben hirtelen elhallgatott a puska. A földhányás mögül egy hosszú pózna nyúlt fel a levegőbe, a végén fehér zsebkendő. A szerb trombitás szünet nélkül trombitált. Párlámentair akar átjönni.

Papok a fronton Kárpáti harctér, 1915 febr. 16. Három irányból érkezeit be, majdnem egyszerre, három vonat s a vasúti vendéglő éttermét egyszerre lepték el az uniformisok. A nagy késéssel érkezett vonatok többnyire kihűlt kocsijainak lakói dideregve és éhesen özönlik el az asztalokat, lerí az arcokról a leküzdhetetlen vágy egy kis melegségre, egy falatra.

Egy fiatal hölgy pilótaruhában, bőrsapkában és csizmában. Egy fiatal hölgy, aki már huszonegy évesen pilótavizsgát tett. Egy fiatal hölgy, aki az első világháború alatt ápolónő volt. Ő Steinschneider Lilly.

Románia elfüggönyözött ablakai Predeálnál szuronyos katonák szállnak föl a vonatra, amelyen kénytelen vagyok utazni, hogy Románián át Bulgáriába jussak, a bolgár szövetségesek frontjára. A szuronyok végigkutatják az egész vonatot, gondos és egész természetes óvatossággal megnéznek minden szögletet, végül minden vaggonon két katona marad.