(Cervantes nyomán szabadon) (7.) HOGYAN VÁSÁROLTA MEG ROCINANTÉT Hosszú ideig az sem volt világos számomra, hogy engem ez a búsképű miért vett meg. Jó, hogy lovaghoz illik egy lónak a birtoklása, de miért egy gebét választott?Annál is jobban elcsodálkoztam, amikor megtudtam, hogy hosszú utakat tervez. Nem gondolt arra, hogy lerogyok alatta félúton? Főleg, hogy nem […]

(Cervantes nyomán szabadon) (6.) ROCINANTE BÜDÖS GYANÚJA Nem tudom, mit gondoljak a lovagról. Don Magasan Hordja az Orrát… Mert jó, rá van bízva az ellátásom Panzára, de az talán mégis megfordul lovagom fejében, hogy én is létezem…– Abrak! – jut erről eszembe.Szóval miután összekaszabolta a könyvtárszobában a díszkötéseket – Caterina, a mindenes elbeszéléséből tudom – […]

(Cervantes nyomán szabadon) (5.) FUERZA No de azután csend volt. Láttam, hogy Panza első dolga az, hogy ahogy felállt, furkósbotjához nyúlt, de aztán a karja lehanyatlott, az indulata lankadt.Nem mert megütni többet, hiába buzdította rá a szamara. Olyan éktelen iá-zást se hallottam még. Meg volt a szegény pára ijedve, hogy ő következik, még meg is […]

(Cervantes nyomán szabadon) (4.) BESTIA Na de ezek a gaz kurafik megkapták tőlem! Az agyamra ment az éheztetéssel egybekötött megkülönböztetés, valamint a furkósbot, s amikor egy esős délután Panza az oldalamnál fontoskodott, belérúgtam.

(Cervantes nyomán szabadon) (3.) KOCSÁNY Nagy kurva az öreg! Nekem abrakot akkor ad, amikor a lovag rászól, utasítja. ”Comida!” Akkor ad nekem is, amit talál, a zabot, ugye, ne emlegessük. De a saját állatának juttat gyakrabban. Ha kukoricás mellett visz el az utunk, letör egy-egy csövet, csak úgy mentében, s hogy ne lássák, rögtön nyújtja […]

(Cervantes nyomán szabadon) (2.) FURKÓSBOT Hogy a karddal rámver, az még a kisebb bajom. Mert a lapjával üt, nem az élével. Nem vág, mert akkor nekem rövidesen végem lenne. Öreg csont nem forr be. S ez az én gazdám ostoba don, de nem agyalágyult.Hova menne nélkülem? Kiket rohamozna meg?!Az ő ütlegelése ezért nem fáj, csak […]

Első rész (1.) VAMOS! – Abrak! – kiáltom. Vagyis jelzem, hogy éhes vagyok. Éhes?! Korog a bendőm, s már mióta!Bőgöm, hogy ”abrak”, s ez a kötözni való bolond nem hallja.Nem hallja, nem érti, nem tudja, melyik világon él. Hogy csak rovom neki a poros országutat, de szinte már csak lélekből, mert kaja nincs.Mitévő legyek?

(Cervantes nyomán szabadon) Vajon csak Don Quijote lehet nevetségünk tárgya? Vagy az ő eszén túljáró gebe, Rocinante is?Gergely Tamás legújabb története a spanyol hidalgó csodalovának szemével láttatja a világot az olvasóval.Holnap az első fejezet: VAMOS!

ÉLI, ÉLI… Ősz felé felavatták a Jézus Szíve 2-öt. Tehát mégis…! Nézzük, elfelejtették-e Tóth Jónást! Nem felejtették el: ismét felvették szociális munkásnak. Igaz, csak a régi otthonba, de nem számít, a lényeg az, hogy dolgozik. Így telt el néhány hét dolgosan és azzal a sarjadó reménnyel, hogy előbb-utóbb mindenben, a lelkétől az országig helyre billen […]

PIKNIK Felépült az új otthon, a Jézus Szíve 2. Csupán berendezni kellett, amire, Európai Uniós segély ide vagy oda, egyelőre nem volt pénz. És a válság tovább gyűrűzött a világban.– Meghalt a kapitalizmus. Éljen a szocializmus! – dörzsölgette tenyerét Kína, Kuba és Korea egy része diadalmasan.– Vesszenek a politikusok, ők visznek csődbe bennünket! – rázták […]

CSODÁK Teltek a napok, hetek. Még egy kis türelem, és beköltözhet a Jézus Szíve 2-be – számolta Jónás bizakodva a napokat. Ezt a telet még kihúzza ezen a menhelyen, de jövőre mindentől függetlenül odébbáll. Bár senki sem mondta, világosan érezte, hogy a motozás óta senki sem kedveli. Munkát továbbra sem talált, hacsak külföldön nem próbál […]

– Rossz hírem van, Tóth úr: fel kell mondjunk magának – közölte vele egyik nap a főnöke.– Nekem? – állt meg Jónásban a lélegzet. – Talán nincsenek megelégedve a munkámmal?– Szó sincs róla! Maga szolid, dolgos fiatalember! Csak hát válság van, gazdasági, sőt, általános válság, a macska rúgja meg! Egyre több a munkanélküli, akiknek már […]

TŰZ VAN! Az elkövetkező időben minden szépen olajozottan működött: a hajléktalanok lehúzták a vécét, kitörölték a kádat, rendszeresen kezet mostak, nem feküdtek cipőstül az ágyakra…– Hát vannak még csodák! – dörzsölgette a kezét Jónás elégedetten. – Mintha kicserélték volna ezeket a boldogtalanokat!– Nyugtával dicsérd a napot – bölcselkedett a botcsinálta pedagógus. – Mi a helyzet […]

HÁZIREND A következő hetek az álláskeresés jegyében teltek el. Lesz állás, hol, milyen, mikor? – hemzsegtek a kérdések nap mint nap Jónásban, végül feladta, és beállt ő is a közhasznú munkát végzők sorába, amit a munkanélküli segély helyett ajánlottak fel egyeseknek újabban.– Ez a rendelet, nem mi találtuk ki. Mellesleg nagyon is helytálló – vélekedtek […]

A cigány fiú felemelte a fejét, és talpra állt. El akart menni, tett is néhány lépést, aztán összeesett. Jónás rosszat sejtve iramodott a fiúhoz.– Rosszul vagy?– Daj, gulo daji!A tömeg körbevette a tinédzsert.– Úristen, már alig lélegzik. Mentőt! – kiáltotta fel Jónás mögött valaki. – A francba, nincs senkinek sem egy mobilja?A tetováltnál akadt, gyorsan […]

BIMBI Jónás és Mária kapcsolata látszólag semmit nem változott. Továbbra is barátként, egymást segítve dolgoztak, s csupán akkor fogta el Máriát a rettenet, amikor a fiatalember közeledni próbált hozzá. Jónás megértette: ez itt egy apáca, Krisztus menyasszonya, akivel még gondolatban sem illik vétkezni. És ő mégis vétkezett! Mindennap többször is megölelte, megcsókolta, még ágyba is […]

A hajléktalanoknak berendezett helyiségben három tag dulakodott egymással: a költő, a sebhelyes arcú meg a legújabb: egy kajla fülű bőrfejű.– Micsoda csatatér! – nézett körül Jónás búsan a szobában; a tükröt, székeket széttörték, a felhasított párnák tollai beborították a parkettet.– A szentségit, kik ezek a kakasok?– Majd később elmesélem! – csavarta hátra a költő kezét […]

Tóth Jónás elmesélte találkozását Jézussal és sejtelmes vízióját a jövőről. Miután befejezte, Mária elgondolkozva hallgatott. Lábuk összeért az asztal alatt, de mintha észre sem vette volna. Csupán Jónás arcát futotta el a pír. Ekkor döbbent rá először, hogy az apáca iránti tisztelete mögött valami más is lapulhat.– Különös álmok! Te mivel magyarázod őket?– Mivel én […]

JÓNÁS OTTHONA Aztán épp a fordítottja zúdult a világra: szárazság, éhínség, földrengés itt, erdőtüzek ott, a termelés visszaesett, a bankok egymásután tönkrementek… A médiák naponta sokkoló címszavakban tudósítottak a fejleményekről. Amerika gazdasága összeomlott. Pénzügyi válság Angliában! Trojkák Moszkva utcáin! Masírozik a Fekete Gárda! – Közeledik a világ vége! – suttogták Jehova Tanúi vészjóslóan.– Ugyan, szamárság! […]

Az alpolgármester, sima modorú, folyton mosolygó városatya, gyanakodva fogadta Máriát és Tóth Jónást. Vajon mit akar tőle a Máltai Szeretetszolgálat? – sandított rájuk változatlanul mosolyogva, mert hát ilyen hivatal ez: vagy somolyogsz, vagy egyszer csak arra ébredsz, hogy még a képviselők névsorából is kiradíroztak. Az apáca elmagyarázta Jónás ötletét a vasúti várótermekkel.– Semmi akadálya, ha… […]

TERVEK, ÖTLETEK A kék szemű, magas homlokú kőműves nagy lendülettel vetette magát az újszerű munkába. Csupán azt sajnálta, hogy nem sok mindenben ismerte ki magát. Egy vízcsapot ugyan megjavított, az ajtózárakhoz, számítógéphez is konyított valamelyest, de például egy gázcsőhöz, autómotorhoz már nem igen mert nyúlni.– Semmi baj, nem is várjuk el magától – nyugtatta meg […]

Az apáca örömmel üdvözölte Tóth Jónást, bemutatta a főnökasszonynak, aki hosszan elbeszélgetett a fiúval.– Maga derék ember, úgy látom. Helyén van a szíve is, esze is, ezért máris megkérdem, nem tudna elszállásolni még egy személyt éjjelre?– Mé…még egy személyt? Kicsodát?– Jöjjön közelebb, Csenger úr!A sarokban sebhelyes arcú, köpcös alak ücsörgött. A főnökasszony szavára felkapta a […]

– Hol dolgozott?– Nem mindegy? Lapátra tettek, azzal mehettem új állást keresni.– És? Nem talált? – Dehogynem: kukás lettem, kisfőnök. Én, Ábrányi Olivér, az ismert… Mindegy, mellékes!– A munka nem szégyen, hát még, ha ettől függ a kenyerünk.– Nem, persze, hogy nem. Azért az sem éppen mellékes, milyen az a munka, ugyebár. Vehetek még abból […]

Tetszett neki az apáca. Olyan szelíd, jószívű, és a szemei… ! Életében még nem látott ilyen gyönyörű búzavirágkék szemeket!– Én? Én bizony magamhoz venném a bácsikát. No, nem örökre, csak amíg sikerülne elhelyezni valahol.– Akkor én is azt teszem! – esett le egy kő a fiú szívéről. – Menjünk haza, nagyapó!Otthon bekapcsolta a gázt, majd […]

A BÚZAVIRÁGKÉK SZEMŰ APÁCA Dél volt. Január. A hó csendesen pilinkélt a magasból. Az egyik bolt előtt szakállas koldus üldögélt. Előtte fatányér, benne néhány pénzdarab. Bedobott egy százast, és csodálkozva figyelte, hogy még a szeme sem rebbent meg szegénynek.– Ébresztő, nagyapó! – rázta meg a vállát gyanakodva Tóth Jónás. – Megfagysz, ne szunyálj! Gyere, menjünk […]