Egy sovány, nyurga őrmesternél kellett jelentkezzen, akinek egyebek között a pékség is alá volt rendelve. – Már vártalak, káplár, és sajnálom, hogy nincs egyelőre egy neked megfelelő munkahelyem. –  Csak a kenyérszállító szamár mellett van üresedés, úgyhogy kénytelen vagyok azt átadni neked addig, amíg akad egy neked való rendesebb hely – magyarázta az őrmester sajnálkozó […]

Az olykor nehéz járőrszolgálat ellenére majdnem észrevétlenül telt el az első évi katonáskodás kint az országhatár szélén. A téli ünnepek előtt megjelentek a regruták a pichéten, és leszerelt az idősebb korosztály. Rövid időn belül ezek az újoncok is úgy meggyűlölték az „öregeket”, mint ők annak idején azokat, akik éppen leszerelve távoztak. Jani is ízig-vérig granicsárnak […]

Jani, aki szemtanúja mind a két durva és elképesztő cselekedetnek, fel volt háborodva. Azt megértette, hogy nincs semmi értelme annak, hogy itt szembeszegüljön ilyen megrögzött, komisz szokásoknak, de arra gondolt, hogy jelenti az esetet a hadnagy úrnak, amikor ez kijön az őrsre, az ellenőrző körútján.

A kaszárnyába érkezésének második napján már útban volt ötödmagával a jugoszláv országhatár irányába egy „öreg” káplár parancsnoksága alatt, akit a pichét (őrs) küldött értük. Délután szálltak le a vonatról, majd több mint 2 órát gyalogoltak sáros dűlőutakon, amíg odaértek a Gyér (Giera) mellett épült pichéthez.

Négyszer-ötször, jóindulatuktól függően küldték vissza a fáradt regrutát fel a forráshoz, gúnyos röhejektől és szidalmaktól kísérve. Olykor egy egész órával rövidítették meg a meggyötört katona pihenőjét. Nagyon lassan, erőltetve sántítását, elindult a forrás irányába. Ott elővette zsebéből az előkészített zsíros csomagolópapír- darabkát, bemártotta a vízbe, majd letakarta a vízzel telített evőkanalat. Már kipróbált módszer volt, […]

Regrutasors Megkönnyebbülve vonult be a még civilbe öltözött regruták csoportja a dévai várkaszárnya udvarába, végére érve a hosszadalmas utazásnak és az állomásokon való unalmas vonatvárásoknak. Kíváncsian néztek szét a tágas, négyszegletes udvaron, majd az ódon emeletes kaszárnya épületét vették szemügyre, melynek a teteje felett, a várhegyen, fehéren ékeskedtek a régi vár vastag falai.

Idézet a regény utolsó fejezetéből: „Friedeck regénye ezzel még nem ér véget, csak a mi kettőnk Friedeckjének vázlatos történései, hiszen ezeknek is csak töredékét írtam eddig le .Felhívtam a mostanra már Menekültközpont név alatt működő tábort, hogy egyáltalán még létezik-e Frideck, hiszen már akkor három, maximálisan négy évre szavazta meg a falu, majd engedélyezte a […]

A csapda Anya egy irodalmi hetilapot is venni szokott, abba néha bele- belekuksiztam. Legutóbb egy hirdetésen akadt meg a szemem. Az Eszmélet Kör március végétől folytatja a nagy sikerű íróiskoláját, olvastam. A prózaszeminárium Sidó Kata vezeti. Vagyis hát az a csajszi, akinek a cigánygyilkosságról szóló szocio-filmjét az elmúlt hónapban a suli könyvtárban vetítették nekünk.

A bringázás Házunk előtt széncinke dalolt. Annyira kitartóan, élesen, vidáman zengte, hogy ci-ci-ci, hogy megirigyeltem. Suliba indulva a park felé kerültem, és a virágzó bodzabokrok melletti juharfán sikerült megpillantanom. Pici volt, hasa sárga, háta zöldes, feje fekete. A második szünetben bementem a könyvtárba, Orsi nénitől kikértem a madárhatározót, és megnéztem, mit írnak róla. Nagyvárosokban is […]

A nemzet elvárása Sulink szülinapjának megünneplését áprilisra tette az igazgató. Céklafej már a tanév elején közölte, a százéves műsornak nagyot kell szólnia, akkorát, hogy elhallatsszon a polgármesteri hivatalig, a minisztériumig vagy még tovább. Hogy a „még tovább” mit jelenthet, azt nem részletezte.

A kokárda Március 11-én ünneplünk március 15-ét. Pöritől, a padtársamtól megtudtam, előző években mindig kimozdult valahova a suli. Ilyenkor Céklafej elvárta, hogy az osztályokkal és a teljes tantestülettel tartson a titkárnő, a gazdasági ügyintéző, a programszervező, a gondnok, az iskolaszolga, a két takarítónő, a három konyhás-néni.

A cigánybiblia Az elmúlt fél évben öten repültek az osztályunkból. Általában nem úgy, mint a megijesztett galambok, hanem úgy, mint a farkukat fogva meglóbált és undorodva elhajított döglött patkányok. Az igazgató kipenderítette a ragyás Doma Ricsit, aki horogkeresztet festett a suli falára, Bokros Zsigát, aki kábítószeres cuccal kereskedett, Bartos Alexet, aki lelökte a lépcsőn Zsikét.

A leleplezés Már akkor őrjöngött, amikor belépett a suliba. A portásnak, a büfésnek, a pedellusnak nem köszönt vissza, az eléje kerülő tanulókat fellökte, a tanáriban dúlt-fúlt, a kollégákkal csak vitatkozott, a téli nyaralásból megtért dirinél hisztizve bőgött.

Friedeck 1983-84 Regény?! 1983 augusztusának első napjaiban várt ránk a kis busz aschaffhauseni vasútállomáson, és vitt ki Buchba, a 200 lelket számláló kis faluba, vagyis Friedeckbe, a menekülteket ideiglenesen elszállásoló, akkor nyitott menhelyre, és 1984 szeptemberében vitt ugyanaz a busz Schaffhausenbe a HEKS által bérelt kis lakásba mint szabad tartózkodási és munkaengedéllyel rendelkező, hivatalosan elfogadott […]

Friedeck 1983-84 Utolsó látogatás Epheszoszi Hérakleitosz azt mondja valahol, hogy minden mozgásban van, és semmi sem marad változatlan, és a folyó áramlásához hasonlítva a létezőket, azt mondja, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba. Ennek a bizonyítéka volt az előző napi kirándulás, egyéb semmi. De nem, mégsem hallgathatom el a rossz ízt, amit a látottak […]

A nagy balhé Az, hogy februárban menjünk a fővárosi állatkertbe, Battyán Hajni néni találta ki. Ő tartotta a kapcsolatot az állatkerttel, és talán megkérték, csapatát most is vigye, mert kevés a látogató. A tanárnő a felsős igazgatóhelyettestől nem csak a belépőkre, hanem a buszjegyekre is pénzt szerzett. Céklafejjel sem kellett tárgyalnia, mert az igazgatónk valahol […]

Friedeck 1983-84 Vég és Kezdet Nem vezettem naplót akkor sem, ma sem vezetek. Azt vallom, hogy ami megmarad az évek lassú emlékrostálása után, azt érdemes lejegyezni, megírni. Így távol (időben és térben is) attól a közösségtől, ahol megéltem az eseményeket, azoknak a baráti vagy rokoni csevelyeknek a hiányában, amelyek újra életre keltik a már elfelejtetteket, […]

Friedeck 1983-84 Sissi Diana Egyszerre kitört a menekülési láz. Elég volt! Az elején még egymást biztattuk, de akkorra már, akár a katona, aki a véget érni nem akaró sedani ütközetben az éhség eszet vesztő kínjában elvágja bajtársa torkát, hogy ne tudja lenyelni a még valahonnan előkerült kenyérdarabot, ugyanúgy képesek lettünk volna bármire, csak már vége […]

Friedeck 1983-84 Még mindig semmi A már rég eltűnt afgán kecskepásztor szelleme kísértett az új lakókkal a Házban. Ő volt az, aki a ma már tudományosan is bebizonyított legegészségesebb módon végezte a dolgát. Még mielőtt valaki valamilyen, az ergonómiával kapcsolatos dologra gondolna, sietek pontosítani.

A fehéregerek Szombaton egész nap a tévét bújtam, és írtón utáltam magam. Korábban kialakítottam egy szabályt magamnak: napi négy órát olvasok, és maxi ugyanannyit tévézek. Most felrúgtam. A filmek közötti híradásokból megtudtam, hogy újra emelkedik a benzin ára, hogy kamionok balesete miatt torlódás alakult ki az M7-es autópályán, hogy árhullám várható a Sajón, mert a […]

Friedeck 1983-84 Fogyunk Hiába költözött ki a cseh család, az irigység és a tudatszaggató kérdés, hogy „miért ők és miért nem mi?!”, ott maradt velünk, és fokozta a megélt kínt, amely lassanként dühbe torkollt, feloldva a még úgy-ahogy kordában tartott indulatokat.

Friedeck 1983-84 Az első LEVÉL Alig tízpercnyi gyalogséta volt a Háztól a svájci-német határig. Nem tiltották, de nem nézték jó szemmel, ha ott csellengtünk. Néha elsétáltunk mellette megbámulni, ahogy emberek szabadon jönnek-mennek.

A toppantás Az igazgató elvette Klumpától az informatikát, mert végre rájött, ahhoz nagyon béna, és a Gyufiszra nyomta. Ő persze pont annyira volt ász benne, mint barátja, a Klumpa. Céklafej zsonglőrködött az infóval, a fizikával, a kémiával, az idegen nyelvekkel, mert ezekre a tárgyakra nem volt szaktanára.

Friedeck 1983-84 Még mindig a Házban Úgy tűnt, a magzatvíz dunsztjából már rég kivettek, s elhalt magzatként lassan múmiává aszalódtunk. Akikkel együtt nyitottuk a Házat, a lengyel párt kivéve, még mind együtt voltunk. A rövid vendégszereplőként megjelenő bolgár Ivánt és a magyar dzsesszdobost, akik amúgy sem illettek be a menekült státusra váró családosok közé, már […]

A turilány Farsangkor az nagy gubanc, hogy minek öltözzön az ember. Mivel mostanában többször eszembe jutott, mégis jó dolog Jézus mennyasszonyának lenni, hiszen Jézus biztosan nem csalja meg, nem veri át a partnerét, elhatároztam, apácának öltözöm. Nem akartam hosszú, nehéz, fekete rucit, hanem csak valami jelzésszerű hacukát.