Friedeck 1983-84 Beindul a vajúdás Csak az elefánt hordozza hosszabban a borját a hasában, mint minket hordott Svájc.Már a tizenkettedik hónapban jártunk, és még mindig ott „úszkáltunk” a Ház méhében; Svájc, akitől elvártuk, hogy minket újraszüljön, úgy illett volna hát, hogy már megtegye, még csak most, a második mesterséges megtermékenyítésnek beillő interjú után vette észre, […]

Friedeck 1983-84 Ócskapiac A levelek Bernből még nem jöttek meg, de mintha valami, akár egy közeledő hideg vagy éppen meleg front – ki melyikre érzékeny – jelezték nekem, hogy hamarosan történni fog valami, meg kell történnie a sorsfordulónak.

Friedeck 1983-84 Megmozdulunk Ha nem is a munkaláz, de valami tennivágyás kényszere uralni kezdte a Ház felnőtt lakóit. A rejtett izgalom, az észlelhetően állandóan fokozódó stresszes hangulat már-már fenyegetően ott volt az étkezőteremben, konyhában, még a kinti úszómedence mellett is. Mindenütt, ahol háromnál több lakó akarva vagy akaratlan találkozott. A kis szobáink maradtak a viszonylagos […]

Friedeck 1983-84 Tenni kéne már valamit A közben megnyílt titkos csatornákon is egyre zagyvább hírek jöttek otthonról .Pampa először meg kell kapjon egy kis formulárt (ahogy ezt ott nevezték), majd ha arra pozitív válasz jön, kiadják a nagy formulárt, de ez sem kötelezi a szekut még csak válaszra sem, ezután azonban állásából elbocsájtják, lemondatják az […]

Ami­kor Vaj­da Ger­gely le­nyom­ta a har­ma­dik lakrész aj­tajának ki­lincsét, az éjfélt már rég elütötte az óra. A lakó, Sima László úgy fo­gad­ta, mint rég várt vendéget; hellyel és kávéval kínálta. Vaj­da nem za­var­tat­ta magát, he­lyet fog­lalt, a kávét is el­fo­gad­ta, arra gon­dol­va, hogy az övé, ami a ter­mosz­ban van, jó lesz később.

Friedeck 1983-84 Állást keresek Otthon, az elutazás előtti hetekben, semmit sem tudva, csak nagy öntelten, az optimizmustól duzzadva azzal biztattam Pampát is, magamat is – jóformán nem is búcsúztam, és nem is váltam eltőle -, hogy három hónap, igen, nem több mint három hónap, és jössz Te is, meglátod, és akkor aztán…

Friedeck 1983-84 Nincs új a nap alatt A legbékésebb, csendesebb, munkabíróbb, sőt, a munkát állandóan kereső három tamil fiú egyik napról a másikra, mintha mindhárman valami járványos betegség áldozataivá váltak volna, bezárkóztak a szobájukba, még Andrist sem hívták a szokásos esti altató kártyapartira.

Friedeck 1983-84 Mindennapok Minden este azzal a reménnyel gyömöszöltem be magam a tévés szoba hatüléses kanapéjába kilencediknek, hogy igazi Híreket hallok. Híreket, amelyek kapaszkodót adnak hitemhez, hogy hamarosan felgyorsulnak a berni ügyintézések, és ha a menekültstátus megadásával még ki is várnak, legalább munkaengedélyt kapjunk.

Friedeck 1983-84 Nem evezünk, csak csorgunk tovább Sietek pótolni az első napi csorgás eseménytelenségét a büsingeni látogatással, már csak azért is, hogy ha valaki kedvet kap utánunk csinálni a rajnai expedíciót, megértse, miért nem szabad ezt kihagynia .Büsingen Stein am Rhein és Schaffhausen között félúton a folyó partján áll egy olyan kis község, amelyből még […]

Friedeck 1983-84 Csorgunk a Rajnán Megszakítom a magyar-magyar svájci élményeket, mert félek,hogy én is az otthoni sajtó végzetes hibájába esem. Nem szeretnék csak a negatívumokról írni, pusztán azért, mert az az érdekes, és ezáltal egy teljesen fals képet alakítani ki egy közösségről, hiszen ez részemről még hálátlanság is lenne azokkal szemben, akik tényleg jóindulattal fogadtak.

Friedeck 1983-84 Tanulok A partit megelőző napokban a lengyel orvospár elsőként elhagyta a Házat. Nem a menekült státust kapták meg, amire mindnyájan áhítoztunk, hanem befutott a kanadai vízum, és azonnal kiköltöztek egy ismerősükhöz, majd az első repülővel tovább.

Friedeck 1983-84 Partin Annak ellenére, hogy majdnem minden hajnalban azzal ülök a gép mellé, hogy megírom azt az egy oldalt, az utazást Dante poklának 77-ik bugyrába, igen, azt a NAPOT, amikor, úgymond, nem történik semmi, csak mi Friedecken vagyunk, és Pampa meg mindenki más, akiket szeretünk, valahol nagyon messze, nem tudom megtenni. Leírhatatlan!

Friedeck 1983-84 Vadkacsasült Az albán fiúk a kis busszal és Sawade asszonnyal bevásárolni voltak, s a visszaúton egy vadkacsa szerencsétlenül ütődött neki az autónak. Felszedték, de semmi remény a gyógyulásra nem lévén, Sawade asszony nekik adta, hogy csináljanak vele, amit akarnak, de a közös vacsorán kívül, mert, ő úgy tudta, a vadkacsa ehetetlen.

Az örök fogadalom Kövi Mihályné olyan volt, mint egy vastag könyvben évekig aszalódott falevél: lapos és zizegősen, szétesően száraz. Mivel több, mint két órát várakozott a Bermuda háromszögben, így a szünetekben mi is láthattuk. Hüppögött, könnyeit törölgette. Szilvi, a hiteslány ismerte.

Friedeck 1983-84 Szórakozunk Négy-öt éves lehettem, Székelyudvarhelyen nyaraltam a Veress nagyszüleimnél. Sok élményem a városról nem maradt meg, mert a Küküllő közel volt, emiatt a házból nem engedtek ki.

A családi titok A köd ellepte, lenyomta, megfojtotta a Szellemtelepet. Időnként mégis szellőztetni kellett, mert úgy éreztem, megfulladok a lakásban. A redőnyt felhúzva, az ablakszárnyat kitárva láttam, hogy a csupasz fák alatt, a park satnya gyepén tizenöt-húsz nagy testű fekete varjú kódorog. Lesik az áldozatukat. Olyan zajt csaptak, mint Hitchcock támadó madarai. Kicsit majrézhattam volna, […]

Friedeck 1983-84 Motorozunk Bár őrző angyalaink Erdélyben maradtak, messze voltak tőlünk, mégis megóvtak a Házban majdnem mindennapossá vált összetűzésektől. Andris járta az iskolát, a délutánjain még mindig szedték szét az osztálytársai, hogy melyiküknél csinálja a házi feladatot meg gyakorolja a nyelvet, focizott, a téli vakációban az iskola sítáborba vitte, ami szabad perce még maradt, azt […]

A szájkaraté A terembe belépő tanárnő meghallgatta a jelentést, kézjelzéssel leültette a bandát, ő is leült, és lapozgatni kezdte az osztálynaplót. Látszott rajta, gondolatai máshol járnak. Rövid, őszes haja volt, kiskabátja alatta általában fehér blúz viselt. Ékszert, bizsut sosem. Bármely filmben hitelesen játszhatta volna az apáca, sőt a zárdafőnök szerepét.

Friedeck 1983-84 Allah ránk szállt Az igazi, a tényleg izgalmas napok a törökökkel jöttek. A Ház, ha a fejére nem is állt, átalakult velük, általuk, mert mindent újra kellett rendezni. Egy része 1944 augusztusában, a többiek pedig decemberben jutottak át asemleges Svájc biztonságába. Először is ki kellett üríteni egy szobát imateremnek, ahova naponta ötször bevonultak, […]

Friedeck 1983-84 Blum Tamás Kellő időpontban kellő helyen lenni, igen, ez a szerencsés sorsfordulatoknak a titka, nyitja. A „muri” végén még hozzám lépett Blum Tamás, és csak annyit mondott, „hamarosan jelentkezem”. Igaz, abban a sörgőzös állapotban sokkal többet nem is tudtam volna felfogni, de hát ő végigélte a délutánt, látta és megértette.

A szatír-vadászat Elegünk lett abból, hogy Kevin úgy szívja Szilvi vérét, mint egy vámpír. Elhatároztuk, valahogy szétrobbantjuk őket. A suliban ez nem ment, mert a gúnárnyakú féltve őrizte, láthatatlan ketrecben tartotta a csajt. Ezért javasoltam, órák után húzzunk a Duna plázában, és vigyük magunkkal a hiteslányt. Ott hátha rá tudjuk venni: dobja a szemetet. Kukába.

Friedeck 1983-84 A Matterhorn Eljött a nagy pillanat. A jóságos Herr Zwalen intett, hogy mehetek a tortáért, ő addig meggyújtja az ötven gyertyát a lemezekből készített tortamásolaton. Elkerülendő, hogy az ötemeletes fehér műalkotmányt gyertyákkal tönkretegyük (ízt és formát egyaránt), már napokkal az esemény előtt az ezermester összehozta a torta hasonmását, és az öt emeleten egymás […]

A hiteslány A földszinten, a lépcső alá befészkelt büfé előtt dekkoltunk. Szilvi szendvicset, kólát vett, én chipset és kólát, ezek nekem otthon tiltva voltak. Az émelygően kedves, ragacsos beszédű Ági néni, azaz Ragi néni előttünk készítette a szendvicset: kardnak is beillő késével nagy karéj kenyeret vágott, kettészelte, majd egy kisebb, széles pengéjű késsel margarint kent […]

Friedeck 1983-84 A muri Kora délután futottak be a kisbuszok a szomszéd nagyközség, Ramsen deszkákkal lefedett sportpályájára, és ültek át a vendégekaz ott várakozó társzekerekre, amelyek elé négy muraközi lovatfogtak. A Falken sörgyár hozzájárulása volt ez is a murihoz. Évek óta küzdött azért, hogy a sörét értékesíteni engedjék a kanton határain kívül is.

Friedeck 1983-84 Herr Sigg 50 éves Az ősz ünnepét is felülmúlta Herr Siggnek, a Ház Urának, Mindenhatójának és Parancsolójának 50. születésnapja. Hetekkel, azaz hónapokkal előre megtervezett mindent aprólékosan. Meghívott Bernből mindenkit, akik a menekültügyekben döntő politikusok voltak, a kantontól az országos és városi tanácsnokokat, régi kollégákat (érdekes, most ötlik fel, hogy rokonok nem voltak, vagy […]