Mása Gyuri, a keserű, fanyar hatvanas, aki csak abban különbözött a falu alkoholistáitól; hogy ő adta nekik el a bort, de megvetette a vevőit, tehát azokat az alkoholistákat is útálta, akikből élt. Aki a falu legnagyobb tévéjét mondhatta magáénak, de a saját kutyájától is úgy félt, hogy csak csőre töltött stukkerrel merte etetni, úgy tudott […]

(Regényrészlet) Nem tudta, hogy pontosan mikor és hol aludhatott el. Csak arra emlékezett, hogy miután az autóbusz átment a Kolozsvár külső szegélyét átszelő terelőúton, akkor még ébren volt. A Szulák Emese levelén morfondírozott. De ahogy a városból kiértek, elmaradoztak, először a tömbházak fényei, majd megszűntek az utat szegélyező oszlopok fényei, s a fényreklámok is, először […]

15. – Hát még ha azt láttátok volna, amikor Pötyi és Belzebub szétzavart egy emucsordát! – szólt bele fennhangon Miguel beszámolójába a pálinka- és borittasult Ármi bácsi. – Igaz, Miguel koma? Te tudod, mert ott voltál. – Nem emlékszek ilyesmire, de az emuk Ausztráliában laknak.

(Puzzle-darabok életemből) Az előszobaasztal kétes magasságában lezajló politikai röpgyűlések mindig a bombázással végződtek. Hogy vártuk a most már üres üvegeket, a lépcső tetejéről nagy erővel vágta a cementlapra s durrantak szét, de ha kellő volt a nyomás, akkor teli üvegekkel még nagyobb hatást ért el, többszörös következménnyel, a gyermekek határtalan bámulata közepette.

(Puzzle-darabok életemből) Hat Veress gyermek született. Sorrendben Béla, édesanyám, Károly, Jolánka, Géza és Endrike. A legtragikusabb az Endrike sorsa lett, a második világháború kitörésekor besorozták katonának, és több székely legénnyel együtt utazott Bukarest felé, úgy emlékszem az apó emlékiratából, hogy Szinaján elfogyott az inni- vagy szívnivaló s többedmagával leugrott az állomási vendéglőben pótolni, és amikor […]

(Puzzle-darabok életemből) Valahol megígértem, hogy a rokonokról majd részletesebben írok, s bemutatom istennek e páratlanul tarka, gazdag állatkertjét. Édesapám református pap volt Balavásáron, majd a Vásárhelyi Kis- és Vártemplomban is szolgált, de a rendszerváltás előtt vagy heteiben megijedve, hogy milyen sors vár rá és családjára, átállt (elveszítve palástjogát) a tanári pályára, mint Párizsban, a Sorbonne-on […]

(Puzzle-darabok életemből) Egyre többször kérdezték a ritkán átmenő vendégek az orgonasípként eléjük állított jövő nemzedéket: mi akarsz lenni? Hát ezt a kérdést sem akkor, sem most nem tudtam és nem tudnám megválaszolni. Ha nagyon vallattak, s untam már az egészet, hát rávágtam, tanár, mint szüleim (édesapámat, aki sokat váltotta vagy kivel sokat változtatták az állásait […]

(Puzzle-darabok életemből)* Hogy az milyen mennyei érzés volt, a talpad alatt a földet, füvet érezni. Megtanultam a frissen kaszált mezőn is a csúsztatott járást, hol mások még szandálban is jajgattak, én majdnem szaladtam, csak aztán az ágyba menés előtt a kötelező lábmosással kellett mindenért fizetni. A városfalvi három hónapos szünidő tette teljessé a falusi élvezeteket, […]

(Puzzle-darabok életemből) Az első bálokat még nem követte a hazakísérés rendkívül izgalmas aktusa, hiszen a lányok többnyire nem jöttek egyedül s ha a garde-de-dames a bál végét nem tudta kivárni, csoportokban mentek haza felnőtt kísérettel, így fölösleges volt felajánlani lovagi szolgálatainkat. Később az utolsó tánc döntötte el, hogy lesz vagy nem lesz hazakísérés.

(Puzzle-darabok életemből) Pampával egyszerre végeztünk, ő az egészségügyi főiskolát egy kilométerrel arrébb, s egyszerre voltak a kihelyezések is, és amikor meghallottuk, hogy férj-feleséget törvény segíti ugyanarra a helyre repartizálni (átok egy szó, de ennek abban az értelemben, ahogy ott és akkor sorsokat vert, nincs magyar fordítása), rohantunk a házasságkötő hivatalhoz.

(Puzzle-darabok életemből) Az éremnek a labdajátékok esetében is két oldala van. A kényelmes lét, amit Kolozsváron a sportösztöndíj biztosított, nem hatott ösztönzőleg a tanulásra. Vagy edzésen voltam, vagy kiszálláson, máskor meg a prefipartik fáradalmait aludtam a szobában délig. Ilyen alvásból ébresztett hirtelen egy fájó markolás.

(Puzzle-darabok életemből) A kézilabdához is a véletlen terelt, úgy is mondhatnám, mint annyiszor, jó időben szerencsés helyen voltam. Az iskola (Bolyai) tornapályáján órák után fociztunk (olyan másfél ballábaim voltak, de helyezkedni tudtam s nem szégyelltem durva lenni, ma úgy mondanám, a kemény belépések nem voltak idegenek tőlem, ezért szívesen bevettek az osztálycsapat védelemsorába),

(Puzzle-darabok életemből) Az akkori divat is megérdemel egy pár sort. Az ötvenes években lassan eltűnnek a lódenkabátok, az anyag ugyan megmaradt, de a szabásminták változtak, ízlések és szabók szerint. Király, a Hamza testvérek, Bíró bácsi, hogy csak a legnevesebbeket említsem

(Puzzle-darabok életemből) A Tornakert is jó volt. Az iskolák szabad vagy fedett pályái, a Bolyai két terme, az egyik a pincében, itt a magasugrást képtelenség lett volna gyakorolni, hisz a hosszabbra nyúlt osztálytársak felállva, kinyújtott karral érintették a plafont, de a talajtorna s a boksz alapelemeit itt tanultuk el Molnár Jóska tanárunktól.

(Puzzle-darabok életemből) A gáttól a hétfákig rendezett kajak/kenu versenyek is óriási közönségsikernek örvendtek. A kenusok mint valami vízi kentaurok, hatalmas, féloldalasan fejlett felsőtesttel s lábuk helyett a kenu, voltak a fénypontjai számomra a versenyeknek. Pista egyik osztálytársa, Kurta Jóska egész létét a lóversenyre, lovak gondozására szánta, akkor még az ott önkéntesen tevékenykedő grófné mellett.

(Puzzle-darabok életemből) Külön fejezetet érdemelne a lovardai eredményjelző tábla. Nem csak úgy akárki tekerhette két kézzel a jobb és bal oldalon levő nagy facsavarokat. Hogy 1,5 méterrel fennebb az ablakokban megjelenjen a 22:18, értenie kellett a játékot. Nem szaladhatott álladóan a bírói asztalhoz, hogy Hóttyáék (nagyváradi híres bíró testvérpár) megadta-e a kosarat vagy nem,

(Puzzle-darabok életemből) Jó lenne megörökíteni azoknak a nevét, akik Vásárhelyen meghonosították és gyakorolták a különböző sportágakat. Itt is meg lehet különböztetni, akárcsak a színházi életben, egy maroknyi csapatot, akik a 40-es évek végén és az 50-es években a foci-, póló-, kosár- és hokicsapatok gerincét alkották.

(Puzzle-darabok életemből) És már moziba is jártunk. Kizárólag orosz/szovjet vagy a keleti szoctábor tagállamainak alkotásain csiszolhattuk ebbéli műveltségünket. A mozikba bejutás nem volt egyszerű. Az a mód, hogy sorban állunk (nem volt az sorban állás, hanem dulakodás, az elsőknek a kasszához lapítása, az egy lej ötven banit alig tudtad bedugni a vasútállomásokra emlékeztető kasszanyílásba s […]

(Puzzle-darabok életemből) A marhanagy tanulás nem rabolta el az egész délutánunkat, hamarosan kifeszítettünk egy magunk csinálta hálót az asztalon, egy-egy vékonyabb könyvet kézbe véve pingpongoztunk. Miki többnyire verhetetlen volt, idősebb is, meg roppant jó reflexekkel, hajlékonysággal, még trükköket is csinált játék közben, ha elunt minket. Igazi pingpongasztal a közelben csak Kolozsvári Zoliéknál volt a Rákóczi […]

(Puzzle-darabok életemből) Adósságot törleszteni visszaszaladok egészen kisgyermek-korunkba. A titkos vagy tiltott szoba. Egyetlen szoba, amelyiknek három ajtaja is nyílt és mégis a legzártabbá vált az idő és események hatása alatt. A kis- és nagy előszobából is be lehetett lépni, de a gyermekszobába is ez lett volna az egyenes út.

(Puzzle-darabok életemből) Az iskola, az akkori oktatás az óvodám szerves folytatása, azzal a különbséggel, hogy itt nem árral tettek minket vakká, hanem tudatos, rendszeres lankadatlan szocialista pedagógiával. Az osztályozási rendszer az ovikban indult, egy jótett egy piros pont, öt piros pont egy piros zászló, öt piros zászló egy piros csillag, öt piros csillag után meg […]

(Puzzle-darabok életemből) Elkezdődhet az igazi tanulás, az életre való nevelés a 7-es iskolában. Nem szabadon választott tanintézet volt, hanem ügyesen, ki melyik körzethez tartozik, szépen, egyformán, a kommunista elveknek megfelelő, s mégis érdekes, a szomszéd házból a gyermekek már a leánylicibe meg a Bolyaiba járhattak, hogy miért, máig titok, de mi betartottuk a törvényeket.

(Puzzle-darabok életemből) Négyévesen kezdődött, akkor léptem ki az udvarról egyedül először, s mentem el a Bulevárd első padjáig, hogy ott összetalálkozzam a második szomszédban lakó Csomafáy Zolival és olyan fél óra múlva, amikor újra házon belül a számomra akkor először, de azután naponta feltett kérdésre kellett válaszoljak, hogy na, merre tekeregtél, boldogan tettem hozzá, már […]

(Puzzle-darabok életemből) Míg a Bernády György tér 2 alá Pampáékhoz beléphettem, hetek, hónapok teltek el, félig-meddig titkolt találkákkal a Bulevárd aljának utolsó padja mellett, a Nagylépcsővel szemben. Először Bábi, a húg kellett jóváhagyását adja, ehhez besegített egy iskolabál. Viszonylag jól vehettem a tesztelést, mert engedélyt kaptam, azaz meghívást, hogy részt vehetek a legközelebbi várudvari találkozójukon.

(Puzzle-darabok életemből) A boltban többnyire havonta egyszer volt a nagy bevásárlás.Amíg nem jelentek meg a nagyapám erre szakosított szekerei, a szomszédban levő Hargitai-féle üzletben vettük meg a havi cukor-, liszt-, só- és puliszkaadagot, később a Karácsonyi bácsi boltjába jártunk, közel a Papiu Ilarian iskolához.