Pásztorral építjük az emlékművet. Munka közben megnyílik, mesél, megbecsülték a vállalatnál, a belső felújítások, kastélyok, paloták stukkó és gipszdíszeit bízták rá, szereti ezt a munkát, a sérült részeket úgy javítja, hogy utána nem látszik, hol avatkozott bele, pepecselős, aprólékos munka, sokszor hanyatt fekve húsz méter magasságban egy deszkán.

Legnagyobb bajom a nagyravágyásom. Egy ilyen képességekkel megáldott ember, mint én, megfosztva a szellemi épülés eszközeitől, arra vagyok ítélve, hogy őrizzem órák hosszat egyhelyben állva, vagy gyalogolva a nyomsáv mellett ennek az országnak a határát. Pedig mennyivel nagyobb hasznot tudnék hajtani, ha a tehetségemnek, tudásomnak alkalmasabb helyen hasznosítanának ebben a két évben.

Rövid ideig, talán két hónapig, közöttünk van egy cigány őrvezető fiú. Nincs rasszizmus köztünk, a cigányfalu leányainál bevágódni, tekintélyt szerezni dicsőség, miközben valahogy tartják a távolságot, egyetlen esetről sem tudok, hogy cigánylány lefeküdt volna valamelyik katonával, és folyamatosan izgatják az egész társaságot. Tartják a saját törvényeiket, és kipróbálják a mieinket, ez érthetetlen és tiszteletre méltó.

Falu alatt van ez is, itt is komp járt valamikor a békeidőkben, közvetlen a falu alatt, benn a határsávban egy fűrésztelep, fafeldolgozó. A járőr lejjebb tanyázik a kilométerkő mellett, sötétedéskor jön föl a falu alá. Ide kapcsolódik első intézkedésem. Május elsejét megelőző este volt, szépen áradt a Dráva, nehezen akartak mozdulni a horgászok, ilyenkor kapnak […]

A nyár kellemes az őrsön. Egy szál gatyára vesszük az álcaruhát, és mindenki mozgósítja a rokonságát, a szúnyogok távoltartására csak az amerikai gyártmányú Johnson spray alkalmas. Kapunk ellátmányként valami hazai gyártásút, de büdös is, és a szúnyogokat sem riasztja.

Ide csak kigyalogolunk. A szomszédos őrs egy járőre folyamatosan őrzi, műút vezet a faluból egyenesen a Dráva partjáig, amikor nem volt itt országhatár, akkor komp járt a két part között. Négykampós szolgálat, végig menni kell, a második év nyarán megépül a nyomsáv, kegyetlen találmány, reggel, este végigmegy a járőr mellette, és nézi a kilenc-tíz méter […]

Bőzsönyi a legjobb ügyeletes. Ezt Madár jelentette ki, és, bár mindenki meglepődött egy kicsit, sőt el is gondolkodott, de senki nem vitatta. Huszonnégy órán át az őrsügyeletes mindennek a középpontja. A bejárat mellett az első szoba az ügyelet, mögötte a fegyverszoba, kulcsa nála, az ő fegyvere egy lelakatolt állványban az asztal mellett, mert egyben nappali […]

A cigányfalu cigánylányai számára izgalmassá váltam. Néhány katona csak arról tud beszélni, ami a legszűkebb élményvilága, és a cigánylányok meglehetősen tájékozottak az őrs belső ügyeiben. Körémgyűlik vagy négy cigánylány a horgásztó mellett, szépek, fiatalok, merengve szimatolnak. Igaz, hogy én tanító vagyok? Dehogy, sofőr voltam civilben. Akkor itt is sofőr lennék, ne hazudjak, mondták a többiek […]

A nyári gát a határsáv vonala. A civil lakosság számára is egyértelmű, az összes átvezető földúton még figyelmeztető tábla, továbbmenni csak engedéllyel szabad. A cigányfalu alatt, közvetlenül a nyári gátnál van a horgásztó. Valamikor holtág lehetett, csak nagyobb árvizek idején jön ki idáig a Dráva, tavaly éppen rendes árvíz volt, most tóhoz hasonlít, szárazabb nyarakon […]

Sokáig szabályosan vigyáznom kell arra, hogy ne mondjam ki a véleményem másodlagos kérdésekben, mert annyira mérvadó vagyok. Póczik, Pocak például rajzol pauszpapírra egy gyönyörű térképet a mi határszakaszunkról, kis piros-fehér-zöld zászlócskák jelölik a magyar őrsöket, bekeretezi, és kifüggeszti a klubban.

Fél kilencig húzzák a pihenőmet, valamikor fél nyolc tájban magamtól ébredek, néhányan még alszanak a körletben, folyamatosan be van sötétítve függönnyel, a hajnalban bejött járőrnek délig van pihenője. Fölrántom a zsávolyt, beleugrom a csizmába, egy szál gatyában alszunk, nagyon célszerű, nem sokat kell bíbelődni öltözködéssel, semmi stoki vagy hajtogatás, este ledobjuk a gyakorlót, reggel fölkapjuk.

Volt még egy szellemi vetélkedő századszinten, mindenki bezsúfolódik a kultúrszobába, a századkisztitkár szervezte, a tisztek is beülnek közönségnek, először sima kieséses rendszerben mindenki kitölt egy tesztlapot, általános műveltségi kérdések, a legjobb tíz mérkőzik tovább szóban. Természetesen benn vagyok a tízben, és olyan elegánsan versenyzek, hogy az egész közönség nekem szurkol.

A kiképzés idején igazi sztár voltam. Leszámítva az első egy hetet, ami a durva és kemény szoktatás időszaka volt, az arctalan tömeg katonává idomítása. Azóta kibírható az élet, van humora, nyelvezete, filozófiája a rendszernek, lehet tájékozódni az értékrendben, elválik, mi a kiszúrás, szívatás, és mi az, ami ugyan szintén nem ésszerű, de mozdíthatatlan eleme az […]

Nagyot zuhantam. A sorállományúnak elérhető legmagasabb pozíció magasából a nyolckampós járőr legutolsó helyére, a rangsorban csak a szolgálati kutya van mögöttem. Ráadásul első este kiraktak ide az őrs elé bakterolni nyolctól éjfélig. A szolgálatok közül is ez az utolsó, a házőrző kutya szerepe, járkálni föl-alá ötven méteren, őrködni fegyverrel a vállon, a semmi másra nem […]

Ülök ebben a kényelmes fotelban, kellemesen süt a délelőtti nap, humoros és érzelmes mondatok sorakoznak a papíron. Kell ennél tökéletesebb pillanat? Révedő tekintetem fölemelem a papírról, s velem szemben ott a Rajgaz, a terepjáró, de annyira közel, hogy látom a százados meg Kajtár tekintetét, egyikben a megrökönyödést, másikban az iszonyatot. Azzal a mozdulattal, ahogy fölállok, […]

A szolgálati helyen valamikor vasútállomás állt, elbontották, az erdős, bokros területen néhány öreg gyümölcsfa emlékeztet arra, hogy emberi lakhely volt itt valamikor. Vasúti töltés húzódik erre a határig, a Drávában látszanak a fölrobbantott híd pillérei, régi térképeken még szerepel ez a vasútvonal, azért őrizzük ezt a pontot folyamatosan. Talán épp itt vonatozott el Kosztolányi és […]

Érteni akarom azt a világot, amelynek része vagyok. Föl kellene fedezni, meg kellene fejteni, mire is jó a katonaság, melyek azok a törvények, amelyek egykor létrehozták, azóta tán feledésbe is merültek, de a szervezet cipeli tovább, saját lényegét annál jobban látva benne, minél érthetetlenebbé válik a megváltozott körülmények között. Parancs teljesítő géppé alakítani az embert? […]

A máglyába rakott talpfák közül kihúztam hármat úgy félméternyire, az alsón ülök, a felső kettőre a karomat támasztom, mint egy testre szabott fotel, a puska meg a járőrtáska az ölemben, levelet írok. Ezeket a hajnaltól délig húzódó szolgálatokat szeretem, meg azokat, amelyek éjféltájt fejeződnek be. A nap megnyújtását bármelyik irányba bele tudom illeszteni a biológiai […]

HARMINCHARMADIK fejezet Epilógus Én, Tuskó Hopkins, miheztartás végett többszörösen büntetett előéletű, jelenleg nyugállományú hadseregtábornok, most megkezdem a Jimmy könyvének a befejezését. Meg alkoholista is vagyok, hogy tudják. Negyvenegy éves vagyok. Két napja nem iszom. Regényt írok. Azzal egyetértek, hogy ami el van kezdve, azt be is kell fejezni.

HARMINCKETTEDIK fejezet Hódolat Tolsztojnak Agáta néni hozatta el a könyvtárból Winnetouval ezt a könyvet, úgymond, el kell olvasnom, szerinte. Négy vaskos kötet, egyetlen regény, a Háború és béke. Kérdeztem tőle, mondjon már egy szót, miért gondolja, hogy ezt nekem olvasni kell. Valami oroszokról szól, ennyit mondott, és otthagyott.

HARMINCEGYEDIK fejezet Akkor föl volnánk fedezve, installálom! – Engedje meg, hogy Mesternek szólítsam! – Megőrültél, Winnetou? Eddig haverok voltunk, tegeződtünk. Mi történt? – Én ehhez ragaszkodom! Addig nem mondok semmit! – De én már nem bírnálak magázni! Hozzászoktam. – Így még jobb! A Mester tegez engem, én pedig Mesternek szólítom, és tiszteletteljesen magázni fogom. – […]

HARMINCADIK fejezet Az alkotás és a körülmények rejtélyes összefüggéseiről Úgy képzeltem mindeddig, hogy összegyűjtök valami kis pénzt, és kibérelek az óceán partján egy vityillót, vagy egy manzárdszobát, mondjuk Párizsban, semmi luxus, semmi kényelem, és a nap huszonnégy órájában írni fogok. Élek kenyéren és vízen. Előveszem a jegyzeteimet, elbámulok a végtelen sivatag irányába, amíg megtelik a […]

Részlet a Tejmozi c. regényből (Magvető Kiadó, 2011) Levetkőztünk, meztelenül mentünk át a pici faépületbe. A kályhán és az egymás alá épített két fapadon kívül nem is igen volt egyéb benne, apám, miután kis dézsából vizet locsolt a forró kőlapra és a helyiség megtelt illatos párával, azonnal felkapaszkodott a felső priccsre, elnyújtózkodott, én ugyanezt tettem […]

HUSZONKILENCEDIK fejezet Kirándulás a tudomány világába Nem szálltam el magamtól, nem állíthatja senki, hogy túlzott véleménnyel lennék magamról, csak éppen megnőtt érezhetően az ázsióm a csapatban. Tartott ugyanis mindenki attól, hogy a bogaras vénasszonnyal nehéz lesz egy hetet dekkolni valamilyen rejtekhelyen. Tuskó messzire elkerülte a rigolyás öreglányt. Nem azért, mert különösebben sértette volna a fejéhez […]

HUSZONNYOLCADIK fejezet Winnetou és a hősi eposz Agáta nénivel olyannyira elmélyedtünk a stilisztika másodlagosnak tűnő, ám rendkívüli szakmai talpraesettséget követelő kérdéseiben, hogy eleinte észre sem vettük: belterjes társaságunk időközben észrevétlenül háromszemélyesre bővült. Általában mindegyikünk körül ott tébláboltak ezek a kicsi emberkék a rengeteg jóindulatukkal és szolgálatkészségükkel.