X. Fülig Jimmy Bukarestben Kedves San Antonio főherceg, tisztelt barátom! Fogadja uralkodói hálámat a táviratér, amit itt a főpostán átvettem. Az önrendelkezés szó nagyon tetszik, mert meg bírom jegyezni, ellentétben az anatómiával. Mint tudja fenséged, dolgoztam hajópincérként is, és innen tudom észbe juttatni: Ön rendel kezés-ókolom.

IX. Boldogság-szigetek, királyi palota, félemelet, jobbra Tisztelt felséges barátom! Mint ígértem volt, beszámolok utazásaimról, és mellékesen üdvözlöm az anya királynőt meg a személyzetet.

Az ál­lam­vizs­ga után szól­nak, hogy vár rám Sylves­ter La­jos, a sep­si­szent­györ­gyi szín­ház igaz­ga­tó­ja. Rám? Va­jon mi­ért? Hisz alig­ha em­lék­szik rám. Ta­lán is­mét cso­ma­got küld­tek a lá­nyok, vagy ne­tán pénzt apó­som? Néz­zük! Asz­tal­tár­sa­ság a Ma­ros ven­dég­lő­ben.  Sylves­ter mel­lé me­rész­ke­dem. Bu­gyu­tán ki­vá­rok. Ő könnye­dén, szin­te mel­les­leg szól: – Nincs ked­ve Szent­györgyre jön­ni? – Ö… mi­nek? – Szí­nész­nek. […]

VIII. Fülig Jymmy megválaszol, avagy Autók és kormányok Tudtam, én tudtam, hogy a Wágner meg a Piszkos kavarnak, ezek mindig kavarják. Beleírnak az újságba, ahol nekem már érdeklődő olvasóközönségem van, akik várják a cikkeimet. Piszkos alak mind a kettő, a Wágner se mosdik, csak néha bele szok esni részeg állapotba a kikötőbe. De hiába kavarnak, […]

VII. Wágner úr levele a főszerkesztőhöz Kedves Sztrovacsek barátom! Egy ilyen Sztrovacsek, aki újságot szerkeszt, meg az a sok Sztrovacsek, aki olvassa, az mind jó gyerek, szeretem őket. Ezt nem csak az alkohol mondja belőlem, mindet sorba a keblemre ölelném, mert Wágnernek nem csak kék szakálla, idült alkoholizmusa, hanem hatalmas szíve is van.

VI. A szabadság A szabadságvesztés szóból származik ez a kifejezés, letöltés útján. Mert ha letöltötte az ember, (és jól viselte magát odabenn), akkor szabadon bocsátják. De úgy is mondhatjuk, hogy az életnek azokat a szakaszait nevezzük szabadságnak, amelyek két börtönbüntetés (fegyház, kényszermunka) közé esnek. Ezen időszakokat a magamfajta, részben köztörvényes cselekedetek elkövetésére, részben a rendőrök […]

Egy idő­ben Zo­li év­fo­lyam- és szo­ba­tár­sam­mal kan­tint mű­köd­tet­tünk az Apol­ló­ban. Én hoz­tam ott­hon­ról az alap­anya­got, ő koty­vasz­tott a fo­lyo­sói gáz­kály­hán. Pav­lov­ka volt a kosz­to­sunk. Kel­lett a ka­ló­ria, mert ke­mény fut­ball­csa­tá­kat vív­tunk, le­gin­kább a Bo­lyai Lí­ce­um (sport)ta­nár­ai­val. Ko­rán ki­de­rült, hogy po­tyá­ra va­gyok el­fo­gad­ha­tó hát­véd, ha Zo­li úgy nye­li a po­tya­gó­lo­kat, mint há­po­gó ba­rom­fi a nok­ked­lit. El­ke­se­re­dés­em­ben […]

V. Piszkos Fred közbeszól Tisztelt Szerkesztők! Én szeretem a magam módján (kifosztani is) ezt a tökéletlen barmot, ezt a Fülig Jimmyt, akinél nagyobb hülyét még nem hordott a hátán a föld. Úgy járkál a kikötőben a sárga lábszárvédőjében meg a selyem pizsamakabátjában, mintha ő lenne Johann Wolfgang Hugó, minden írók fejedelme, mert Önök heccből beleteszik […]

Egy­szer a Diák­szö­vet­ség szám­lá­já­ra is meg­jár­tam a fő­vá­rost. Há­rom­na­pos kon­fe­ren­ciá­ra kel­lett kül­de­ni há­rom dísz­pin­tyet: az or­vo­si­ról, a pe­da­gó­gi­áról és a szí­ni­ről. Be­ko­pog­tam Bi­gá­hoz. – Mennyi­re van szük­sé­ge? – Rek­tor úr, nem köl­csön­ért jöt­tem. Bu­ka­rest­be sze­ret­nék men­ni. – Ak­kor még­is­csak pénzt akar. – A Diák­szö­vet­ség fi­zet­né. – Ma­gá­nak?! – Há­rom­na­pos kon­fe­ren­cia lesz, a fő­is­ko­la is kell […]

IV. A ciók Prostitúció, korrupció meg a meliorizáció. Ezekről lesz szó mai cikkemben, a vakációt nem sorolom ide, műveltségből kifolyólag. Az köztudomású, hogy a kikötők világa a bűnözés melegágya. Olyan alakok űzik ott kis- és nagystílű üzelmeiket, mint Piszkos Fred, a kapitány, akinek még a sapkája is tele van aggyal, aki egyszer kilopta a Buddha […]

III. Pénz A pénz. A rulettozáshoz meg a kártyajátékokhoz nélkülözhetetlen. Ezért aztán az emberek mindent hajlandók elkövetni azért, hogy pénzhez jussanak. Lopnak, csalnak, rabolnak, csempésznek, sikkasztanak, orgazdálkodnak, sőt némelyek odáig fajulnak, hogy dolgozni is hajlandók, csakhogy pénzhez jussanak. Ez utóbbi ritkán vezet nagyobb összegekhez.

II. Az igazságról Mint már írám előző levelemben, egy egész cikksorozatot szentelek a demokrácia nagy kérdéseinek józan ész gyanánt megosztva azt az olvasóközönséggel, amit a könyvtárban sikerült magamba szívni. Büntetlen és büntetett előéletem során sokfelé megfordultam a tengereken és a kikötőkben, ezt nem hivalkodásnak mondom, de a jobb csapottamat ismerik Szingapúrtól Honoluluig, és az ilyen […]

Má­sod­szor, egy év­vel ké­sőbb sem híz­tam el a ten­ger­par­ton. Nosz­tal­giá­val táp­lál­koz­tam, is­mét hár­man vol­tunk egy kan­tin­jegy­re: Edit bér­szo­bá­ban, én diák­tá­bor­ban, Vir­gonc a par­ton. Egy al­ka­lom­mal fér­fia­kul be­té­ved­tünk egy ócs­ka éj­sza­kai bár­ba. Fél­ de­ci ko­nyak volt a be­lé­pő­jegy. Egy 16 ta­gú if­jú tár­sa­ság is meg­vál­tot­ta a cé­du­lá­kat, de a ka­ma­szok­nak még nem volt éb­ren­lé­ti ru­tin­juk pin­cér-Go­dot-ra […]

I. Az egyenlőségről Irodalmi berkekben csak lelki megrázkódtatásnak szoktuk nevezni ezt a fajta érzést. Olyan, mint amikor a kocsmában hátulról hozzávágnak az emberhez egy széket váratlanul. Én is azt kérdeztem a szerkesztő barátomtól (valamikor együtt hajóztunk a Hebridákon), hogy ezt most komolyan gondolod, vagy viccelsz? Nem mondom, szereztem egy kis nevet Rejtő Jenő (P. Howard) […]

Amíg Fe­ri egész nyá­ron a sza­kál­lát bokro­sí­tot­ta, én ke­res­tem az elér­he­tő és meg­te­remthe­tő har­mó­nia zá­lo­gát: a ten­ge­ren ná­szü­dül­tem.

A nem túl­sá­go­san öröm­szü­lők az el­jegy­zé­sen ta­lál­koz­tak elő­ször. Zök­ke­nő­vel. Ebéd­re ér­kez­tünk vol­na öten, éhe­sek is vol­tunk, csak­hogy út­köz­ben a nyá­ri szel­lő eny­hén át­ír­ta az anyám és a nagy­né­ném haj­köl­te­mé­nyét. Így az­tán Szent­györ­gyön az ebéd­lő he­lyett irány a fo­drá­szat, a höl­gyek­nek le­ve­ses­tál he­lyett bu­ra, mi meg bú­ra ad­tuk a fe­jün­ket (apám, Fi­kusz és én). No­szo­ga­tó lábat­lan­ko­dá­sa­ink­tól […]

(Epizódok a Siklósi Szandzsák történetéből) XIV. Képzet és akarat Máté nem találta helyét a nádas bujdosói között. A rabszöktetés után támadt dicsőséges tisztelet éppoly idegen volt számára, mint Farkas vérengző rablása után a titkolhatatlan borzadás, ami kiült a szemekbe, mert neki tulajdonították a törökellenes akciók mindegyikét. Farkas jobbnak látta eltűnni a környékről suhancaival együtt. A […]

(Epizódok a Siklósi Szandzsák történetéből) XIII. A hadi út A városba dél felől vezető utat nagyon tönkretette a december. Itt, a mediterránum északi csücskében olyan volt a tél első hónapja, mintha csak az ősz folytatása lenne, a rövid nappalokon esett vagy nyúlós köd szitált, éjszakánként fagyott, a talaj átázott, süppedő, ragacsos sárban vonszolta magát ember […]

Nyil­ván nem le­he­tett ösz­töndí­jam, így ma­gam ösz­tö­nöz­tem ma­gam. Apám be­pro­te­zsált a tan­­fel­ü­gye­lő­ség­re, nyom­ban he­lyet­tes ta­nár let­tem az Épi­té­sze­ti Lí­ceum­ban, mely­nek nagy elő­nye volt, hogy a bent­la­kás szom­széd­sá­gá­ban épült, így épü­le­tes an­go­ló­rá­kat tart­hat­tam ben­ne. Ügyes, ked­ves diák­jaim vol­tak. Az egyik ti­ze­di­kes kis­lány pél­dá­ul min­dig fel­ké­szül­ten, tí­zes­re fe­lelt. Szé­lyes kol­le­gám ud­va­rolt ne­ki. Ké­sőbb ma­gán­ta­nít­vá­nyom is ke­rült. Sze­ren­csém­re […]

(Epizódok a Siklósi Szandzsák történetéből) XII. Egy gyümölcsöző kapcsolat Bránkó naponta megfordult a várban. Dzsebes elszigetelődő magányában a szolgáin kívül nemigen engedett senkit közel magához, de a deákkal lassacskán barátságféle alakult ki közöttük. A bég tudni akart mindenről, ami a városban és annak környékén történik, Bránkó pedig nem bánta, mit beszélnek, hisznek róla az emberek, […]

Vá­sár­he­lyen elein­te egy al­bér­lő, Joe cim­bo­rám aláb­bi bér­lő­je vol­tam, az ő tá­bla sza­lon­ná­já­val táb­láz­tuk be a min­den­na­pi me­nüt. Nem volt ké­pem rög­tön új­ra a ked­ves án­gyom kony­há­já­ra jár­ni, kép­te­len vol­tam ek­ko­ra po­fát­lanság­ra. Az­tán egy szép na­pon Sza­bó Zo­li pak­kot ka­pott a szent­lé­le­ki lá­nyok­tól kar­ban­tar­tás cél­já­ból. Job­ban esett, mint ha kar­ban tar­tot­tak vol­na. Majd kap­tam la­kást […]

(Epizódok a Siklósi Szandzsák történetéből) XI. Félelem és rettegés Az orv és kegyetlen rablógyilkosság egy pillanat alatt fölborította a kétféle lakosság évtizedek után egyensúlyba került békés együttélését. Ha nem is keveredtek egymással, de összekoptak, összecsiszolódtak, megszokták a másik viseletét, megkóstolták, majd meg is főzték ételeit, szavakat tanultak el egymás nyelvéből, gyermekeik együtt játszottak az utcán, […]

(Epizódok a Siklósi Szandzsák történetéből) X. Az eleve elrendelés Luigi a piócák szívósságával, tapadós konoksággal látogatta a város iparosait, kereskedőit, tehetősebb polgárait. Órákat ült a posztókereskedő, a szabó, a borbély, a fegyverkovács, a szűcs, a pénzváltó, a csizmadia nyakán, és sorolhatnánk tovább a város módosabb iparosait, mindegyiknek fölajánlotta szolgálatait, segítségét, vázolta a fél világra kiterjedő […]

(Epizódok a Siklósi Szandzsák történetéből) IX. Ali Lakon A zűrzavar csak fokozódott. Az alkoholtól megzavart ítélőképességű emberek eddig lefojtott menekülési vágya szikrát kapott a török szekér látványától, s a valóság aprócska jelensége valóságos pánikot robbantott ki. Most hajtják a falut az embervásárra! A mélyen felázott sárban ki a házába rohant, ki a partra húzott csónakok […]

Na, lát­tam is­mét na­gyobb vá­rost, mely­nek Cenk ne­vű he­gyol­da­lá­ban még állt a tal­pán a Tria­non után fel­rob­ban­tott Ár­pád-szo­bor ta­lap­za­ta, de mely­ben már a tök­mag volt a C-vi­ta­min s gu­mi­csiz­má­ra szá­ra­so­dott a be­te­le­pült nép­vi­se­let. A vissza­­úton pe­dig lát­tunk egy iga­zi Peu­ge­ot-t, amely úgy meg­tor­pant Far­kas­vá­gó előtt, mint­ha far­kas vág­ta vol­na el előt­te az utat.