Ezután hónapokig nem foglalkozott a témával, s talán el is felejtette volna az egészet, ha egy fantasztikus álom ismét fel nem kavarja. Épp az utcán lötyögött – mármint álmában –, amikor megerősödött a szél, és az emberek elkezdtek futni az utcákon.– Hé, mi van, hova rohantok? – ragadott karon egy menekülő gyerkőcöt.– Engedj, hát nem […]

Egy késő tavaszi délután fáradtan bandukolt haza a munkából. Mivel nagyon szomjas volt, beugrott egy fröccsre valamelyik ivóba. Az egyik asztalnál kidülledt szemű férfi iddogált.– Adj egy csókot, punci! – kiáltott a szemben ülő erősen kisminkelt nőcskére.A nő, olyan 50 éves lehetett, mosolyogva hajolt a szájához.– Jól van, baszd meg, most mutasd meg a dudáid!– […]

A következő napok eseménytelenül teltek el. Sokat pihent, olvasott, főként a bibliát. Szó se róla forgatta ő már máskor is, ezúttal mégis úgy böngészte, mintha most fedezte volna fel először.– Micsoda világ, történetek, emberek! Ezzel kell az országot felrázni! – ütött a homlokára lelkesen.Felrázni? Ismerős szó, vajon hol hallhatta! Megvan: hát álmában! – emlékezett vissza […]

Esteledett. A fiatalember gondterhelten tért nyugalomra. Vajon miből fizeti vissza ezt a rengeteg pénzt? Ráadásul itt a villany, gáz, szemét koszt és még enni is kell, ugyebár.– Anyám, anyám, édesapám, miért hagytatok itt engem! – sóhajtott fel hangosan, hogyha mást nem, legalább a saját hangját hallja.Bántotta a magány, a csönd, melyből egy kép, hang, semmi […]

– Milyen szépen mondta! – bájolódott el a pisze orrú, göndör hajú Rezsőke.– Bocsáss meg, úgy szégyellem magamat – sajnálkozott bűnbánóan a nyurga csajvadász.– Hát még én – tódította bűnbánóan Károlyfalvi úr. – Nem is tudom, hová tettem az eszemet, amiért pont ilyen szeles időben küldtem, helyesebben engedtem fel a tetőre.– Milyen tetőre? – értetlenkedett […]

Kihoztak egy létrát, azzal Jónás kióvakodott a tetőre. Lassan, félve, merthogy síkosak, jegesek voltak a cserepek.– Vigyázz, Jónás, le ne csússz!Hát az megeshet, és ha ő innen lepottyan… ! Szédülten pislantott az alatta tátongó mélységbe. Forduljon vissza? Nem lenne hülyeség, csak akkor az öreg még jobban beázik. Fagyos decemberi délután volt. Az égen sűrű felhők […]

Lassan véget ért a nyár, ősz, és a fiúk hozzáedződtek a munkához. Ezzel szemben télen alig-alig dolgoztak. Persze ennek arányában kerestek, és ez sehogy sem tetszett Jancsinak.– Lépjünk le, Jónáskám, még mielőtt nem késő. Szart se ér ez a kóceráj, és ami még rosszabb, akár le is bukhatunk.– Hogyhogy? Nem értem.– Tudod, mi történik, ha […]

– Füttyös, amúgy Sanyika – fogott kezet velük egy fiatal, de máris kopaszodó kőműves.– Rezső – motyogta elrévedő tekintettel az öregebb anélkül, hogy kezet fogott volna a fiúkkal.– Rá se ránts, kicsit depressziós a barátunk – súgta oda Füttyös Jónásnak, és becsengetett a lakásba.Hallották, amint valahol bent nyikorogva kinyílt egy ajtó, kaparásztak a vaskapun, majd […]

– Foglaljon helyet! – mormogta egy száraz bőrű, ráncos arcú hivatalnok. – Kérem az iratait!– Parancsoljon!– Igen, ez rendben! Ez is, ez is – futotta át a papírokat. – Aztán milyen téren óhajt dolgozni? – dőlt hátra a székén unott arckifejezéssel.– Adminisztrációs téren, valamilyen irodában, ha lehetne.– Érettségivel? Hm. Vállalkozó kedvű?– Attól függ.– Mitől?– Hogy […]

AZ ELSŐ BUKFENC Érettségi előtt egy évvel meghalt az édesapja. Nagy csapás volt ez számára, de valahogy kibírta.– Aki megszületik, annak meg is kell halnia, s csupán idő kérdése, mikor jön értünk is a Nagy Kaszás. Ma az apámért jött el, holnap értem, érted… Ilyen az élet, ahogy apa is, te is szoktátok mondani – […]

Epilógus Mielőtt még egy pillantást vetnénk arra a két emberre, akit e regényírója leginkább szeret – igen, Ildire és Attilára -, vessünk egy pillantást a többiekre, akik ugyan epizódfigurák voltak, de sorsuk nem mellékes fentebb említett szerzőnek, aki őket is megpróbálta szeretni vagy legalább is érteni. Judit szép lassan megvigasztalódik, bár a büszkesége nagy sebet […]

Beletelt egy hétbe, mire Attila vissza tudott menni Pestre. Miután kiengedték a kórházból, fel kellett hívnia a rendőrséget, és csütörtökre kapott időpontot. Ildiék nem tettek feljelentést, az egész merő formalitás volt, de túl kellett rajta lenni. A többi ideje szabad volt – nem igyekezett semmivel megtölteni. Elment Endréhez, aki újrat megpróbálta rábeszélni, hogy dolgozzon a […]

Nem emlékezett, hogy került vissza a kórterembe, és arra se nagyon, hogy megfésülködött, és a tükörbe nézve bosszankodott, hogy borostás. Annyira félt, hogy Ildi elunja a várakozást vagy meggondolja magát, hogy épp csak valamennyire hozta rendbe a külsejét: megigazította a köpenyét, hátrasimította a haját. Kényszerítenie kellett magát, hogy ne fusson a lépcsőn – még sajgott […]

Judit a nagyvizit előtt érkezett – elegánsan, egyszerűen, szorongva. Attila látta a meglepetést és elismerést a 4 ágyas kórteremben fekvő betegtársai szemében: és mégse érezte szerencsésnek magát. – Menjünk le a büfébe – mondta, és felvette a frottírköpenyét, amit otthonról hozott be az anyja. A kórterem a 2. emeleten volt, a büfé a földszinten. – […]

IV. STÁCIÓ: ZUHANÁS Amire a harag lendületében Attila nem gondolt, az az volt, hogy nemcsak ő töri össze Szigetiék kocsijának a hátulját, hanem az ő autójának az eleje is gallyra megy. Magáról nem is szólva. Arra ugyan nem számított, hogy a ház előtt parkoló kis Toyotában bárki tartózkodhat, de ő ott ült a vezetőülésen, és […]

Váradiné telefonja után Gajdosnénak volt néhány órája, hogy összeszedje a gondolatait, mielőtt a férje hazaért volt. Már amúgy is felpaprikázódott kedélyét tovább rontotta, hogy Gajdos nem osztozott mélységes felháborodásában, hogy egy szoknyavadász furakodik be a családba.– Éva, az isten szerelmére! – mondta, miközben az asszony fel-lejárt a nappaliban. – Mit bizonyít ez? Senki se gondolta, […]

Hogy Judit mikor megy majd el Attiláékhoz, az még kérdéses volt. Igazából két ünnep között tervezték, de az ausztriai kirándulás közbeszólt. Attila nem nagyon bánta, tartott kicsit tőle – nem akarta anyját és a családját feszélyezve látni, és tudta, hogy úgy látná. Persze, meg kell lennie – de majd találnak új időpontot. Mondjuk, februárban, az […]

És ez az élet csak egyre változott. Kezdődött azzal, hogy Attila némi unszolás után végül is átköltözött Judithoz, habár az albérletét még nem mondta fel. Judit – és ő is – ezt felesleges pénzkidobásnak tartotta ugyan, de mégis szeretett volna egyelőre megőrizni egy kiskaput – ha nem is vissza, mert arra nem vágyott, de a […]

Hétfő reggel Attila beszorult gyomorral érkezett az irodába. Gajdos már bent volt, hallotta a motozását, aztán azt, hogy hosszan telefonál. Már fél 10 felé járt, amikor kinézett az ajtaján, és csak annyit mondott: – Attila, ma ebédeljen velem. Van itt a közelben egy étterem, jó a konyhája. Attila bólintott, és komoly kétségei voltak, vajon egyetlen […]

Attila arra gondolt, hazautazik a hétvégén, az első adventi vasárnapot amúgy is így tervezte, és beszél a szüleivel. Megpróbálja felkészíteni őket. Ami Gajdost illeti, abban maradtak, hogy Judit meghívja a szüleit adventi vacsorára, ahol mindent elmond. Attila nélkül. Mindketten azt gondolták, jobb lesz így. Judit azért, mert ismerte az anyját. Attila pedig nem akarta látni, […]

Arra ébredt, hogy dühöng a vihar. A szél elszabadult a parton, felkapta az ott lévő tárgyakat, asztalokat, székeke t- és valami hangosan, ijesztően nekiütődött a stégnek. Megélénkült a folyosó, látta, emberek rohannak ki elkapni, amit el lehet. Gyorsan magára húzott egy pólót, és szaladt ő is utánuk. Szinte rögtön bőrig ázott, és kegyetlenül fázott a […]

Judit nagyon is látta Attilát, és neki is gyorsabban kezdett verni a szíve. Látta, hogy lesoványodott, és ez valahogy megindította. Azt is látta, hogy nem néz rá, és élénken magyaráz egy kisebb társaságnak, amelynek nőtagjait – Judit biztos volt benne- már levette a lábáról. Mindenképp beszélni fog vele – ezt még indulás előtt elhatározta. De […]

Ez a kis elégtételféle sokat segített Attilának. A remény, hogy a válasza többé-kevésbé eljutott a lányhoz, és a szavaiba csomagolt üzenettel végre odavágott, valamennyire visszaadta a nyugalmát, ha nem is a jókedvét. És persze az idő is tette a dolgát. Emellett két hét szabadságra ment, amit otthon töltött a szüleinél, és habár a kisváros „kis” […]

Gajdos Judit nem egészen azzal a szándékkal posztolta ki a teniszpályás képeket, hogy Attilát kijózanítsa. Igazából az együtt töltött estét követő érdektelensége addig tartott, amíg rá nem jött, hogy Attila „nem fog teperni”. Amint megértette, hogy a „Bízzuk a véletlenre” mondatát nem követi számos üzenet, amelyben Attila újabb találkozóra próbálja rábírni, érdektelensége heves érdeklődésbe csapott […]

Első dolga az volt, hogy megnézze, válaszolt-e valamit a lány, és bántotta, hogy nem. De reggel volt, talán nem is nézi ilyenkor a telefonját, ki tudja, mi a programja, hova megy, hova siet. Majd később biztos reagál. Ez az érvelés azonban nem volt elég – Attila gyomra görcsbe rándult, és nagy, erőltetett kortyokban ment csak […]