Friedeck 1983-84 Tovább főzicskélünk Általános meglepetés volt az uborkasaláta. Számomra, hogy itt ez ismeretlen, számukra az íz. A gulyás mellé a meghámozott, vékony karikákra vágott uborkát megsóztuk, állni hagytuk, majd csak úgy marokkal kinyomkodtuk, és egy kevés fokhagymát meg ecetet kevertünk hozzá.

A karácsonyi ajándék Raspó hozott néhány verset a suliba, de úgy adta át, hogy senki más ne lássa, mintha illegálisan megszerzett szupertitkos anyag lenne. Mi pedig, nyilván, kémek. Azt is suttogva panaszolta el, hogy a helyi pszichiátriai osztályról vidéki elfekvőbe dugják az idegroncs anyját, mert „a gyógyintézeti kezelése már nem indokolt”.

Friedeck 1983-84 Sütünk-főzünk A következő nagy eseményig (Herr Sigg 50 éves születésnapi ünnepsége) még volt egy pár békés talán tényleg utolsó, családias hangulatú hét. Kitaláltuk, és Frau Sawade jóváhagyta, hogy rendezzünk Nemzeti Konyhaheteket. A konyhai szakácsfeladat mindig egy hétre szólt, és, hogy zökkenőmentes legyen a munka, úgy voltunk beosztva, hogy a csapat értse egymást,

Friedeck 1983-84 Ősz ünnepe Bungee jumping. Közel harminc év emlékeinek a magasságából ugrok. Magától értődően a memória gumija addig nyúlik, míg az élmények súlya kényszeríti, majd újra magasba ránt. Még a „boldog”, egymást támogató korszakban elvállaltuk, hogy szeptember végén mi, a Ház lakói megrendezzük a Termés vagy az Ősz Ünnepét.

Friedeck 1983-84 Névsorolvasás Gondolatban lehívom az udvarra a hatalmas platánfa alá a kezdeti időszak összes lakóit a háznak. Ott lesz a két magyar család három gyermekkel. Zoltán, a 18 éves és Piroska, a 25 éves, szinglik.

A látogatás Délutánra vártam Marát, de ahogy hazaértem a suliból, telefonáltam neki: ne jöjjön. Ismét rám tört a migrén. Már délelőtt éreztem, baj lesz: feszített a nyakam, hányinger kerülgetett, az orrom rosszul záró vízcsappá változott. A fürdőben magamra csuktam az ajtót, le a villanyt, és a kád elé, a Whirlpool mosógép mellé ültem. Így a […]

Friedeck 1983-84 Lengyelek Az első 45 hónap békésen telt, még elfoglalt mindenkit az újvilág, virágzott a remény, hogy igen, ha lassan is, de bármelyik héten érkezhet Bernből a levél, „elismertük, ön Menekült, maradhat”. Aztán fogyott a türelem, valósággal tülekedtek az udvarra befutó postás kis motorja mellett, pedig a levelek összecsomagolva kerültek elő a zsákból, és […]

Friedeck 1983-84 Friedeck, a menekült státusra várakozók átmeneti Otthona Durchgangsheim: nem volt láger, különösen nem abban az értelemben, ahogyan akkor mi a láger szót értelmeztük: Auschwitz, Gulág, Recsk vagy a Bécsi tranzit táborok, nem, ez átmeneti otthon volt a menekültségüket még nem bizonyított családoknak.

A piaci érték Mivel heti négy óránk volt a legatyásodott Feri bával, többen helyettesítették. Ha szabad volt, bejött hozzánk az oszifőnk, Esztó néni. Mindent lazán vett, mégis olyan biztos kézzel rángatta a gyeplőt, mint egy fogathajtó világbajnok. Sokat fecsegtünk, mégis tanultunk. Főleg helyesírási gyakorlatokat végeztünk. Az összetett szavak írásánál megemlítette, hogy Csalog Zsolt író szerint […]

Friedeck 1983-84 Ki miért? Hogy igazán ki miért hagyott mindent hátra, és jött Svájcba, az ismeretlen „álomországba”, azt egyéves együttlét után is Friedeckben talán egyedül a kurd fiú tudta kézzelfoghatóan, azaz inkább szemmel láthatóan bizonyítani. Feltételezett tagja volt a Kurd Kommunista Pártnak, és ezért 2-3 hónaponként bevitték a török rendőrségre, hátracsavarták a két karját, megkötötték […]

Azt mondta a pap, hogy minden üldözött menedéket talál az ő templomában. Mondta még, hogy ne féljenek, az Isten vigyáz rájuk. Halálrarémült felnőttek fogták a gyermekeiket, a kicsiket anyjuk egy sállal a hátára kötötte, és menedékükből, vagyis a bozótból, amelyik alkalmilag védte őket, a templomba özönöltek.

Friedeck 1983-84 Általános emberi jogok 13. cikkely: „Minden személynek joga van minden országot, ideértve saját hazáját is, elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni.” Nos, ez volt az alapállás, aztán jött a nekifutás, majd a dobbantás, ugrás, idegen földre érkezés vagy huppanás, ahogy tetszik.Vagy ki hogyan van vele. Mert nincs két ember, aki egyformánvagy ugyanazért emigrált, menekült, […]

Emigrálás, áttelepülés, menekülés, kivándorlás, családegyesítés, kinn maradás és így tovább és így tovább, mind azt közli, hogy valahonnan eljöttünk és valahol idegenben vagyunk. Az eljövetel miértjét és hogyanját képtelenség egy lapon összefoglalni, hisz ahány ember, annyi legenda, de a távoli létezés megérvelése közelítően azonossá válik tizenöt-húsz év elteltével.

Alig hiszem, hogy lenne egy más 1000 négyszög mérföldnyi területe a földtekének, hova a természet és emberkéz ennyi ritkaságot egymásra halmozott volna. Kőváry László, Kolozsvár, 1866. július 30. „…úgy fogod érezni magad, mintha roppant méretű kriptába indultál volna bolyongó nézelődésre. Betiltott múltunkba, konkvisztádorok uralmának rágalmazott történelmünkbe.

A csendes tanár Bereczky Feri bá, vagyis Leszállópálya még néhány napig a suliban bóklászott, aztán jó ideig nem. Beteg lett, és ennek Babits Mihály volt az oka. Meg persze az osztálytársunk, Balogh Gábor, a Gogó.

(Puzzle-darabok életemből) Tavasz van Luzernben is, de ez sem úgy, mint valamikor Vásárhelyen volt. A Schweizer Hof előtti sétány gesztenyefái egyszerre tenyér nagyságú levelekkel, néma robbanással ugorják át az otthoni rügyek és apró zöld levelek, hajtások szelíd átmenetét, nincs az a lassú átöltözése embernek és természetnek, ahol először a nagykabátot váltja a dzseki, majd pulóver, […]

(Puzzle-darabok életemből) A hetvenes évek eleje lehetett, a Simó Géza bútorgyár mérnökeként kértek fel az új vendéglő (Arany Kakas) lambériájának kivitelezésére, ezért kaptam aztán meghívót a megnyitóra. Az épület arisztokratikus kisugárzása, földrajzi helyzete a kis előkerttel, hátul meg a későbbre tervezett nyári sörözővel, s elsősorban, hogy végre nem hatalmas kantinteremben, hanem diszkrét, négy-hat asztalos szobákban […]

A spiritusz Az ügyeletes jelentése után Bereczky Feri bá – homlokán az apró foltok trotliország megyéit mutatták – tollat ragadott, és az asztalok mellett csoszogva végigskubizta a házi feladatokat. Úgy szórta a pipákat, mint a fővárosi közterület-fenntartó vállalat gépe a homokos sót a havas útra. Aki bliccelt, neve mellé ikszet kapott a vérpiros füzetébe. Három […]

(Puzzle-darabok életemből) Andris szerencsésen választotta meg a nejét, az anyós egy igen ismert és elismert festőművésznő, Marie–Therese Amici, az após Rudolf Blättler szobrász, aki szűkebb körben él, vagy szűkebb körnek alkot, mint felesége, műveit legszívesebben magának tartaná meg, egymagában annyira zárt világ. Művészlelkek, gond nélkül fogadtak be bennünket, idegeneket a családba.

(Puzzle-darabok életemből) 2001-ben egyre gyakrabban jött elő a kérdés, mi lesz majd, ha nyugdíjba megyünk, hova, merre? Andris egyik délben azzal jött a közös ebédre haza, hogy táti, mámi, ezt föltétlen meg kell nézzétek vagy akár becsukott szemmel megvegyétek. Rövid telefonálás után a kikötőtől nem messze az újvárosban találkozhattunk is a történetesen magyar orvosnő tulajdonossal, […]

A K.O. Másnap a suliban odajött hozzám Feri bá, a Leszállópálya, és megdicsért. Nem gondolta volna, ennyi kurázsi szorult belém, mondta. Micsoda? Kurázsi? Nem értettem. Merthogy a Civil Központban egyedül én segítettem a megalázott és megszédült Klári néninek, magyarázta. Jó, hogy nem kapott agyvérzést a szegény asszony. Szégyelli magát, súgta, mert igaza volt a nyugdíjas […]

Töpreng, mért kavarja fel annyira a kép? Amit nem látott. Bár hozzáférhető a Youtube-on, de valahogy ”nem nyúlt” utána. Nem nézte. Vajon a technikai ismeretek hiányában nem gyúródott, vagy intenzívebb a kép, ha elképzeli…

A váratlan pártfogó Anya reggelizés közben megjegyezte, nyugodtan tömjem a fejem, van idő. Kocsival visz a suliba. Vajon attól tartott, hogy ismét ellógok? Ennyire nem bízott már bennem? Fájt. Nem kérdeztem rá. Mivel a Corsa az épület mögötti parkolóban, dús lombú nyárfa alatt állt, őszi reggeleken le kellett tisztítani. A por meg a hamar rászáradó […]

(Puzzle-darabok életemből) Luzernben is volt szerencsém a Faipari Minisztérium egy kiváló reprezentánsát három napon át kísérgetni. Az Etienne AG akkor még nem kívánt Svájc határain túl is üzletelni, annak ellenére, hogy a legnagyobb faipari gépeket forgalmazó cég volt Nyugat- Európában. De még mindig, csak a negyvenszázalékos részesedése volt a svájci piacból, a többit a tizennyolc […]

(Puzzle-darabok életemből) Amikor 1996-ban bepolgárosodtunk, s tizenhárom év elteltével hazamehettünk, a sepsiszentgyörgyi színház várótermében összefutott haverek felleltároztak, s úgy szemre kissé csalódva mondták, te Gyárfás, hát te semmit sem változtál, mi azt hittük, hogy itt hátraszaltókkal vagy legalább saját helikoptereddel fogsz szórakoztatni minket! Hát, ami a helikoptert illeti, arra már megvan a pénzem, de a […]