1. AZ ELVTÁRS MOSOLYA A mozgalmi eseményeket elindító rúgás Meglásdon úgy esett, hogy másodszor nyúlt aznap este Bódog a Riska tőgye után… Fejében ugyanis az Elvtárs gondolatai keringtek, így elfelejtette, hogy már megfejt. És Bódogot újra, immár jelképesen éppen ez rúgta meg; a seb, melyet ez utóbbi, képzelt rúgás ejtett, s amelyik a Riska patája […]

(Puzzle-darabok életemből) Nagytatámék a királlyal egyszerre költöztek, igaz nem szinajai kastélyból, hanem udvarhelyi lakhelyről, és egyetlen rozoga kis teherautó hozta (hátul lelógott a talicska) minden motyójukat, amivel a kapuhoz közeli szobát tették lakhatóvá. Akkoriban, az ilyen (ó, ennél sokkal nyomorúságosabb) egyszoba-összkomfortok nagyon divatba jöttek.

(Puzzle-darabok életemből) Fürdéseinket a Maroson zavarta, hogy közvetlen a gát alatt még teljesen kiszámíthatatlanul robbant egy-egy akna, magával rántva jobb esetben egy merítőhálót, de sajnos gyakran fürdőzőt is. A parton pár perc alatt maroknyi ép töltényt lehetett gyűjteni s gatyaszárba eldugni, mert a szüleink tiltották ezeket a játékszereket. Pedig milyen izgalmas volt harapófogóval levenni az […]

(Puzzle-darabok életemből) Édesapám lehetőleg mindig a vasárnapi ebéd főzésekor csempészte először a kályha szélére, s majd mind bennebb, a csontenyvmaradékokkal telt konzervdobozt, azzal, hogy mekkora hőre volt szükség. Hamarosan a városvégi dögkút drogéria lett ahhoz képest, hogy milyen bűzben úszott a konyha

(Puzzle-darabok életemből) Rendkívül tanulságos és szórakoztató napok voltak ezek számomra. A csúcs azért mégis Katona úr. Kár, hogy a Miki karikatúrája már nincsen meg, tökéletesen visszaadta a lényét. Térdig érő bilgericsizma, a szára teleszurkálva mindenféle gyilkoló szerszámmal, a derekán kötél megcsomózva és tűzgyújtók különböző fajtái, vállán átvetve bőrtarisznya, gondolom, lőszerekkel lehetett tele, rövid kis fekete […]

(Puzzle-darabok életemből) Említettem, hogy az udvaron két téglalap formájú és egy félkör alakban lezárt, virágoknak szánt grupp volt, annak idején a mulató tulajdonosa kiürült pezsgősüvegeket fordítva a földbe szúrva adott stílusos keretet. Az ötvenes évek elején hirtelen fellendült a kereslet a boros- és pezsgősüvegek iránt. A Szent György-téri vasudvarban három lejt is fizettek egy ép […]

(Puzzle-darabok életemből) Karácsony… Kivételesen valahonnan egy gyönyörű szép ezüstfenyőt kapott édesapám ajándékba és édesanyámnak is sikerült kellő mennyiségű lisztet, cukrot stb. felhajtani. Így a már nagyon régen esedékes visszahívásokat erre az estére összpontosították. Kimentek fogadni a vendégeket és bekísérni a nagyszobába, ahol, a hangulat fokozására a fenyőfát körülálló négy gyerek kellett volna énekeljen.

(Puzzle-darabok életemből) Miután kisebb-nagyobb szünetek után újra előjön a verés, talán egy pár gondolat erejéig először arról, hogy kik és miért is vertek engem, minket (többnyire Mikit meg engem). Édesapám szolgálatból, és a hétvégén megkaptuk sokszor előre is az adagot a történtekért vagy az elkövetkezőkért.

Színház Ilyen tantárgy nincs az órarendben, az angolszász tanrendekben viszont igen, és személyiségformáló hatásában erősen hiszek, mert mi is csináltunk, közösen, színházat, és az utolsó alakításokat rajtunk ez az önkéntesen választott tárgy végezte el. Nem az, hogy sikerünk volt, és kiaknázhattuk volna, ez másodlagos, hanem együtt voltunk egy vállalkozásban, amelyben mindenki beáldozott valamit, és a […]

(Puzzle-darabok életemből) A konyhánk a kicsi előszobából nyílt, és vagonszerűen átnyúlt az udvarról a Thököly utcába, mindkét oldalon ablakkal, az egyikből minket az udvaron, a másikból a temetéseket az utca túlsó felén tudta Régina szemmel kísérni. Az udvari ablak mellett volt a vízcsap, ezt szoptuk, mint a borjak az automata itatókat; később, amikor már tollasodtunk […]

Tesi Utolsó tornaóra a tanévben, napfényes június, az utolsó hónapot helyettesíti egy ismeretlen tanár, az összes atlétikai szerek kinn vannak az udvaron, mindenki azt csinál, amit akar, én egyedül a magasugró lécnél. Próbálgatom csak a magam kedvére, és senki nem figyel rám, kezdek száztízen, mindegyik magasságon ugrok legalább hármat, méregetem a rohamomat, eleinte csak át […]

(Puzzle-darabok életemből) Vissza a gyermekkorba… Hetente egyszer, szombat késő délután volt a fürdetés. Régina két órával hamarabb begyújtott a kazánba (hatalmas, gázzal fűtött, bojlernél jóval több rézhenger), és a négy gyermeket egyszerre ültették be a kádba szüleim. Közvetlen a vízcsapok mellé került Pista (az egyetlen fegyelmezett fiúgyermek), utána jöttem én, hogy Miki és énközém mint […]

Magyar Ez a leghülyébb az egészben. Egy emberöltőn át abból élek, és az a legfontosabb számomra, hogy tudok olvasni. Nem úgy általában, ahogy mindenki, aki megkülönbözteti a húsboltot a szabóságtól a cégtábla betűi alapján, hanem tájékozódni tudok az írott szövegekben, szinte csak ezzel foglalkoztam, embert látok a leírtak mögött, egy gyermekkoron és ifjúságon át erre […]

A leventepuskás lőgyakorlatoknak majdnem rossz vége lett. Jóval később, amikor már minden rendőrtisztnek legalább érettségije is kellett, hogy legyen, gyorstalpaló kurzusokon tették le egy-két év alatt a hiányzó nyolcat, és édesanyám is szenvedő alanya lévén a tanári karnak, az egyik igen hálás tanítvány meghívott (órabér helyett) a Somostető alatti agyaggödörbe, ahol egykor szabadtéri színpad volt, […]

Szakmai Első és kísérleti osztály vagyunk, a népgazdaság érdekeinek megfelelve középszintű szakembereket képeznek belőlünk, az ágazat fejlődni fog, és kilencven százaléknak ez az életpályája, igazolódtak az előrejelzések, de a szakmánkhoz nincsenek tankönyvek, nincsenek tanárok, a helyi AKÖV (Autóközlekedési Vállalat rövidítése, később kicsit több fantáziával Volán nevet vesznek fel országosan) dolgozóit kérik fel órák tartására, és […]

(Puzzle-darabok életemből) A zsákban lehetett még, vagy a zsebben, az örökre megőrzött Pelikán töltőtoll, amit csak Pista kaphatott iskoláskorában a kezébe, míg meg nem vette valami magánórákból a Tinten Kuliját. Mi mártogattuk a tollszárba szúrt különböző alakú és méretű tollszemeket, s ha elfelejtettük az üveg szélén visszacsurgatni a fölösleget, hát könyékig tintásak lettünk a házi […]

Földrajz A földrajz nem tudomány, ha onnan vizsgálom, hogy egy ország vagy tájegység bemutatásának mi mindent magába kell foglalnia, úgy határtalan, és folyvást más szaktudományok területén jár, (kultúráról, népességről, iparról, gazdaságról, politikáról, népszokásokról beszél felületesen), ha meg szűkebben próbáljuk értelmezni, akkor ismét más szaktudományok területén vagyunk, geológia, földtörténet, népvándorlások, meteorológia.

(Puzzle-darabok életemből) A Régina érája előtti történeteket szüleim beszélgetéseinek morzsáiból csipegettük fel. Nem szívesen emlegettek előttünk háborús vagy rokonokról szóló eseményeket.Talán a menekülés volt a kivétel. A menekülés azért volt szükséges, mert egy előzetes bombázásnál napokig a pincébe szorultunk, és csak Miki bátyám merészkedett, lógott ki az udvarra és hordott be nagyon szép, az égből […]

(Puzzle-darabok életemből) A ház ahol születtem, a Mentovich, Göcsi Máté és Thököly Imre utcák torkolata és a román temető által lezárt, általunk Nagytérnek hívott négyszög sarka. Szemben velünk a román „protopopiát” uralta a másik sarkot, nagyobb részét, mert a térre nyíló – valamikor irodának szánt – szobát hamarosan elfoglalta Liviu bácsi Klárika nénivel (román ügyvéd […]

Matek Kóbor tanár úr ősbölény, abból a békebeli, kihalófélben lévő gárdából, amely még a nyolcosztályos elitgimnáziumban kezdte a pályáját, ahol tudósok gyülekeznek a tanári szobában, akadémiai tagok, a tanárúr a keresztneve, elképzelhetetlen, hogy valaki Laci bácsinak, vagy szentségtörően Laci bá’ként említse, súlya és értéke belesűrűsödik abba a képbe:

(Puzzle-darabok életemből) Főn van Svájcban. Ez a hisztériás szépasszony teljesen kiszámíthatatlanul tör be Luzernbe és ugyanúgy tűnik majd el, fejükre állítva az időjósokat. Egyből kitisztul a tér, ha nem lenne a két nagy hegy, a Pilátus és Rigi, ami lezárja (ilyenkor a teraszunkról látom, tele van vagy sem a kerthelyiség a csúcson), több mint 200 […]

Biológia Szakközépben nem veszik komolyan a biológiát, egy vagy két évig tanultuk, érettségizni sem lehet belőle, egyetlen plasztikus emlék, hogy a biológia tanárnő (duci teremtés, gusztusosan) fölül előttünk az asztalra, szoknyában, szemünk magasságában a combja, nem látunk be semmit, mégis szemérmetlen a póz az erős combjaival, de mi jövünk zavarba tőle (játszik velünk?), és szókimondó […]

Lyukasóra Kiváló alkalom, ilyen óra nincs, csak az órarendben szerepel. Lányoknak és fiúknak külön van a tesi, a másik félnek lyukasóra, a házirend szerint tilos kilépni az iskolából, de senki nem ellenőrzi, a többiek vagy kispályáznak az udvaron vagy nézik a tornázó csajokat, tornaruhára vetkőzve egészen mások, mint a rafinált öltözködési trükkökkel manipuláló, divattal feldobott […]

Fizika Másodiktól belemerültem az osztály átlagába, több tantárgyból is alábbzuhantam, éltem, kipróbáltam a szabadság határait, olvastam mohó habzsolással, írtam naplót, novellát, regényt, zenélni tanultam, nem maradt se időm, se kedvem a kötelességre, a folyamat és az életmód bemutatására a fizika a legalkalmasabb.

Történelem A történelmet mindig szerettem, önmagáért, hivalkodás nélkül, szenvedéllyel, őszintén, hittem mindig az egész értelmében. Nem úgy, mint a szorgalmas jótanulók, akik minden részének egyforma hévvel esnek neki, hanem, mint egy nőt, egyben az egészet, mert filozófia, vízió, értelem, titok, nagyszerűség és kicsinyesség húzódik benne, mögötte, időnként ruhát-szemléletet vált, bizonyos tájékai elbűvölnek, megint másokat sokszor […]