HUSZONHETEDIK fejezet Élet a föld alatt Aki a sivatagok és tengerek végtelenjéhez szokott, az a nagyvárosok dzsungelében sem érzi jól magát, nemhogy a föld alatt. Kis csapatunk napokig dekkolt a yetik földalatti labirintus rendszerében, és a legtöbbünkön a depresszió, a bezártság nyomottsága jelent meg.

HUSZONHATODIK fejezet Az ember küzd és bízva bízik Anyának érzem, oh, Jimmy, magam! Ezt hallom a kis fülre szerelt telefonomban, aminek elérhetőségét csak a legbensőbb kör ismerheti. Mélyen a föld alatt, ahol a legritkább esetben van térerő. Letícia, a szépséges Letícia hangja búgott bele a hallószervembe.

HUSZONÖTÖDIK fejezet, Amelyben Agáta néni mindent megtesz ellene, mégis megmenekül “Szeressük a rendőrséget! Tiszteljük a rendőrséget! S ne viseltessünk ellentétet!” Szittya Attila Bendegúz Mondanom sem kell, hogy Tuskó Hopkins megmentő megjelenése a lezuhant lakás falának résében aprócska félreértéshez vezetett, és következményeiben nagyon baljós események sora indult volna el, ha nem sikerül eloszlatni gyorsan a helyzetértékelésben […]

HUSZONNEGYEDIK fejezet Néhány rövid menet Az élet olyan, mint egy nyári öltöny mellénye: rövid és céltalan. Rejtő Jenő Agáta nénit huszonnégy órán belül sokszor és sokféleképpen meg akarták ölni, amiből ő szinte semmit nem vett észre.

HUSZONHARMADIK fejezet, amelyben megismerkedünk a yetikkel Mögöttünk ég a szelektív hulladék, fölöttünk lebeg a helikopter, a rendőri erők teljesen körbekerítették kis csapatunkat. Ember innen nem menekülhet. Meg is fordult a fejemben, hogy a missziónknak vége ezennel. Elfogy a lőszerünk, utánpótlásra nem számíthatunk. Hacsak Tuskó titkosszolgai kapcsolatai ki nem menekítenek innen valahogy… Elképzelhetetlen. Az emberiség jobbik […]

HUSZONKETTEDIK fejezet New York határán állunk a vártán Láttak már tizenkét emeletes közlekedési csomópontot? Ha nem, akkor remélem el tudják képzelni.

HUSZONEGYEDIK fejezet Matta Harri belekavar Hirtelen csend lett. Tapintható, érthetetlen, sűrű csend. Harminchat órán át egyre rengett alattuk a kőzet, távolabbi és nagyon közeli robbanások rázták a falakat, por szállt, törmelék zúgott, száz és ezer tonnák omlottak, tárnák tömődtek, folyosók zárultak. A két menekülő már a gyomrában, zsigereiben, remegő izmaiban is a dörrenések, rengések folytonos […]

HUSZADIK fejezet Agáta néni csodálatos élete „A vacsora tálalva van” Dickens Agáta néni látszatra bogaras vénasszony. Enyhén régimódi, ragaszkodik múlt idők tárgyaihoz, szokásaihoz, lakása kisebbfajta múzeum, s ő maga szinte csak egy a berendezési tárgyak közül divatjamúlt ruháival, ősz kontyával, macskáival, avítt udvariassági formulákat használó beszédével.

TIZENKILENCEDIK fejezet Narratíva és valóság: New York A történetnek pörögnie kell, az emberiség megmentése a cél, a válság és a helyzet egyre fokozódik. Itt és most nem mélyedhetünk el abban a kérdésben, hogy a világ legnagyobb városának titulált objektum milyen szubjektív megközelítésben ábrázolható, ha egyáltalán létezik. A víz alatti város verziót elutasítjuk.

TIZENNYOLCADIK fejezet A jellemábrázolás elviselhetetlen könnyűsége Végre volt időm nyugodt körülmények között dolgozni, elmélyülni a regényemben, miközben a Sárga tengeralattjáró hihetetlen sebességgel közeledett New York felé. Nem várt vagy váratlan fordulat, hogy valamelyik a hét mesterlövész közül megtalálta a kézirataimat, nem átallotta elolvasni, majd a többieknek is felolvasni. Csak azt hallom a szomszédos könyvtárszobából, hogy […]

TIZENHETEDIK fejezet Egy médiahacker virágvasárnapja Már meg sem tudná mondani, miért hagyta benn a kedvencek listájában. A Marssal kapcsolatot létesíteni, vagy beletekinteni egy bányavállalat irataiba, levelezésébe, titkaiba nem nagy dicsőség, bármelyik képzett amatőr megoldja.

TIZENHATODIK fejezet Marsbéli krónika Lebegek a végtelen sugarak remegő áramán. Maradéktalanul kitöltöm a végtelent. Nincs semmi rajtam kívül. Mozdulatlan mozgató, alfa és ómega, kezdet és vég. Nem érzek, nem változom, nem irányulok. Vagyok. Időtlen idő és távolságok nélküli tér. Vagyok, aki vagyok. Örök körforgás, a visszatérés ígérete, nyugalom a változóban, állandó a mélységek fölött. Körülölel, […]

TIZENÖTÖDIK fejezet A regényírás további nehézségei Megoszlanak a vélemények abban a tekintetben, hogy mitől is lehet jó egy regény. Némelyek esküsznek a sztorira, hogy kell egy jó, izgalmas történet, tele feszültséggel, váratlan fordulatokkal, és akkor abban akár az átlagemberek is szerepelhetnek, viszi az egészet a sodrás meg az izgalom. Más vélemények szerint viszont különleges, karakteres egyéniségek […]

TIZENNEGYEDIK fejezet A boldogtalan ember Minden emberélet egyedi. Általános állomásai viszont kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Cél a boldogság. Vagy a boldogulás. Képzelt folyamatosság, értelem, lehetőségek, szerencse és vakvéletlenek. Mihez kezdjen az az életével, aki beleszületett a világ legnagyobb vagyonába?

TIZENHARMADIK fejezet, amelyben Vanek úr felvilágosító előadás tart Parkinsonról szokatlan helyszínen Vanek úr barátsága kezdett nyomasztó és ijesztő méreteket ölteni. Alannek minden szabadidejében a közelében kellett tartózkodnia, folyamatosan rendelkezésre állnia az internetes jogtárak és szabályzatgyűjtemények letöltésével, bizonyos adatok pontosításában, újabb és újabb kéziratos levelek begépelésében nem tűrt halasztást az elszánt bürokrata. Nyárspolgári öntudattal egyenesen Vászkához […]

TIZENEGYEDIK fejezet Etűdök gépzongorára Legjobb lesz, ha úgy mesélem el, ahogy én átéltem, nem törekedve semmiféle késleltetésre vagy in medias res hatásra. A tanulságokat mindenki levonja magának, a művészet sokféle értelmezést kibír. Ha én nem is dőltem be a média csábító ajánlatának, eltökélten férfias voltam, nem mindenki ilyen. És utólag mutatta meg nekem John Lennon […]

TIZEDIK fejezet A sárga tengeralattjáró Ha van valami, amit a világon a leginkább utálok, még a kínai börtönviszonyoknál is jobban, az a technikaimádatú modernizáció. Vetélkednek a megszállottjai az autóikkal, a telefonjaikkal, a számítógépeikkel, a szórakoztatóipar összes adását venni tudó masináikkal, és az ezeknek az összeházasításával keletkezett miniatűr vagy éppen óriás kombájnkészülékekkel. Társadalmi rangot és státust […]

KILENCEDIK  fejezet, Amelyben az elbeszélés nehézségei ábrázolódnak Kutya nehéz úgy elmesélni egy történetet, hogy az ember benne van a közepében, hirtelen fölgyorsulnak az események, sok minden történik egyszerre, és azokból rangsorolni kell, válogatni, súlyozni és összerakni. Különösen akkor, ha az író, aki krónikása és értelmezője ennek a csodálatos világnak, a felét sem érti az összefüggéseknek. […]

NYOLCADIK fejezet, amelyben a Marson folytatódik a fantasztikum A Marson láthatóan ugyanúgy zajlik az élet, mint a terjeszkedő, más planétákat elfoglaló Földön: mesterségesen állítják elő az élet fenntartásához szükséges feltételeket, a bolygón csak speciális védőruhában lehet megmaradni, az emberek a felszín vagy pajzsok alatt élnek, gépek állítják elő számukra a levegőt, a vizet, a kellemes […]

HETEDIK fejezet, amelyben a vörös szál erőteljesen tovább húzódik, és kiváló ismeretekben részesülünk a Föld őskoráról Beköszöntött rózsás ujjával a hajnal, és engem ott talált a kis bárkán, a tündéri szépségű Letícia mellett. Pampoghatnak nekem a modernkedők, hogy bármikor nemi identitást lehet cserélni (az összes hormonális és ivarszerveket beleértve), meg milyen jó, amikor az ember […]

HATODIK fejezet, amelyben ígéretes szerelmi szál gombolyodása indul el, amely a továbbiakban vörös fonálként húzódik végig a történeten (a szerző reményei szerint) Ez a vén büdösgörény nagyon elszemtelenedett, még jó, hogy az út vége felé került csak elő, szabályosan terrorizált bennünket. Nem elég, hogy Rongy Elektől is elvette az összes készpénzt, ötpercenként felszólt a hajópincér […]

2. Párviadal Az elitosztag, a bevetési egység más típusú játék. Ide az alapkiképzés után lehetett önként jelentkezni. Szigorú, terheléses orvosi vizsgálattal, pszichológiai alkalmasság fölméréssel, stressztűrő-képesség méréssel indult. És bele a férfias próbatételbe! Túlélési gyakorlat sivatagban, hómezőn, tutajon, víz alatt. Fegyvertechnika, önvédelem, tájékozódás, szimulációs terepek, lövészet, úszás, futás.

ÖTÖDIK fejezet, amelyben irodalmi munkásságom részeként belekezdek a múlt feldolgozásába Katonaidőm emléke 1. Egy rossz minőségű fénykép, ennyi a tárgyi emlék. Vagy harmincan vagyunk rajta: a szakasz. Apró amatőrmasinával kattintott kép, háromdés, részleteiben esik szét, de még kitölti a hiányokat a friss emlékezet, aminek bővében vagyok. Teljes menetfelszerelésben mindannyian, megálltunk, pózba vágjuk magunkat, hülyéskedünk, mert […]

Újabb NEGYEDIK fejezet, amelyben egy másik cselekményszálon is elindulnak események /A hős meg akarta hódítani a sziklavárat, és az – az ölébe hullt Alphonsine szívében tőr. Halálában is kissé szemérmetlen pózban hanyatt fekszik a széles franciaágyon. Alan a saját kulcsával nyitotta az ajtót, minden fogadalma ellenére csak visszatért. Mintha húzta volna valami ebbe a lakásba, […]

NEGYEDIK fejezet, amelyben egy másik cselekményszálon is elindulnak események A sors néha furcsa játékokat űz a becsületes emberekkel, akik számára mindennél többet ér a személyes jó hírnevük, és mégis kétes ügyletekbe keverednek, feláldozzák mindazt, ami legfontosabb számukra, csakhogy szeretteiknek segíthessenek. Alan Brownnak hívták a fiatalembert, aki alig egy hónapja érkezett meg a Marsra. Látszólag semmiben […]