Másnap Attila lába viharos javulásnak indult. Azt tervezte, hogy ír egy sms-t Juditnak, mikor mehet el a biciklijéért. De a lány megelőzte, mert kora délután felhívta: – Szia, otthon vagy? Megyek Zuglóba, ha megadod a címed, elviszem a biciklit. Attila megmondta, de közben bosszankodott. Jobb lett volna nem látnia a lánynak a lakótelepet, ahol – […]

Miután bement a lakásba, Gajdos Judit töltött magának még egy konyakot, és leült a nappalijában. Mint tudjuk, azzal a szándékkal hívta meg Attilát, hogy revansot vegyen, a fiú nem-lelkesedését megtorolja, megbizonyosodjon arról, hogy annak tartózkodása mögött nincs semmi, csupán tartózkodás, ő pedig megnyugodva besorolja a nem-érdekesek közé, és szélsebesen elfelejtse. Ehelyett ott tartott, ahol a […]

A zamárdi út óta Gajdos mintha lazított volna azon a feszességen, amivel Attilát kezelte. Először is elbeszélgetett vele az út részleteiről, megkérdezte, szeret-e vezetni, és ettől kezdve el-elejtett egy-két nemhivatalos megjegyzést, mondatot. Attila úgy találta, nagyon is megérte az az éjszakai műszak. Gajdos még Attila családjáról is érdeklődött, és mintha nem lett volna olyan érdektelen. […]

Gajdos Judit ellenben megnézte magának Attilát. Nem nagyon volt ugyan kapcsolata apja beosztottjaival, de azt megszokta, hogy keresik a kedvét. Az a láthatatlan páncél, ami Attilát körbevette, meglepte. Az pedig még inkább, hogy napok múlva is eszébe jutott, ahogy rezzenetlen arccal, elszánt semlegességgel ül a volánnál – miközben a pesti fényekben meg-megvillant vonzó arcéle. Bántotta, […]

Forró volt a nyár, és Attila, miután beszereltette a lakásba a tulajdonos hozzájárulásával a klímát, hét végén is inkább Pesten maradt. Péntek esténként amúgy is dögfáradt volt – a Szigeten letudott futás után a nyitott ablaknál sorozatot nézett. Csöndes utcára nyílt az ablak – hamar elaludt. Egy júliusi este is már félszendergésből ébresztette fel a […]

III. Stáció A magasban Gajdos betartotta a szavát – nem Attila főzte a kávét. Ezenkívül azonban rengeteg minden mást csinált, többé-kevésbé kedvvel. Változatosak voltak a feladatok, és bár valóban a képzettsége és intellektusa alatt maradtak, a logisztikai kihívások lekötötték. Nem nagyon zavarta, hogy elszigetelt volt abban a csupaablak irodában – a többi alkalmazottal gyakorlatilag alig […]

Gajdos mást gondolt erről. Attila minden bizonnyal meglepődött volna, ha sejti, hogy a férfi nemcsak a nevét nem felejtette el, hanem a konyakospohár mellől való hirtelen felpattanását sem. Jó szeme volt – és rögtön látta, hogy Attila büszke és érzékeny. Jólesett találkoznia valakivel, aki nem a megszokott, fárasztó szervilizmussal viszonyult hozzá. Beosztottjai nagy része megbízható […]

Gajdos István, az egyik nagyvállalkozó, akinek a szobája szomszédos volt az övével, nem volt ilyen előrelátó, és amikor bekopogott Attilához, az készségesen segített. Mielőtt a férfi kiment volna a kölcsönkapott átalakítóval, szükségét érezte, hogy néhány szót váltson Attilával, ha már szívességet kért tőle, mert „von hause” hozta magával a jó modort – sokgenerációs jogászcsaládból származott […]

Ildi is ezt érezte – ezt akarta érezni. És addig, amíg bele nem ütközött Mészáros Juliannába, és egy villanásnyi fénysugárban meg nem látta Attila arcát, így is hitte. Sokat dolgozott rajta. Utolsó találkozásuk emléke hetekig tartotta benne a lelket, de aztán az is „elfogyott”. Muszáj volt valamibe kapaszkodnia, hogy ne zuhanjon a teljes reménytelenségbe. Elkezdett […]

Kezdetben minden hétvégén hazament, de az otthon töltött napok csak kényelmet hoztak, töltődést nem. Hiába tudott elvonulni és pihenni, miközben jókat evett és volt kihez szólnia, hiába ülhetett ki a még mindig meleg délutánokon a kertbe olvasni, valahogy az egész kezdettől fogva nagyon anakronisztikus volt. Úgy érezte, visszatér egy régen túlhaladott állapotba – ahhoz az […]

II. STÁCIÓ A Minisztérium Az első, amit Attila a munkába állása utáni hetekben megértett, az volt: tévesen gondolta azt, hogy a Minisztériumba kiválasztott emberek járnak dolgozni. Az üvegpalota eleganciája hamar elvesztette a varázsát, a légkondicionálás természetessé vált, az extra gyors internet a gépén úgyszintén. A kezdeti elfogódottság nagyon hamar eltűnt, amikor ráébredt, hogy a kollegái […]

Még egy hétig gondolkozott, aztán sms-t írt Váradinak. Felhívni képtelen volt. 3 nap múlva telefonáltak a Minisztériumból, és elhívták elbeszélgetésre. Az érett augusztusi hőségből kicsit megilletődve lépett be a légkondicionált üvegpalotába, ahol már a recepcióig is csak elektromos kártyával lehetett eljutni. Jól működött a rendszer, tudtak róla, és elmagyarázták, hogy a 3. emeleten melyik irodába […]

Az idő – ahogy a mondás is tartja – begyógyítja a sebeket. Vagy legalább is megszokjuk, hogy fáj. Néha, ha valamihez hozzáérünk vele vagy valami hozzáér, még felszisszenünk, de a sajgást megszokjuk. Valahogy így telt el a július, és Attila egyre gyakrabban kapta magát azon, hogy nem gondol Ildire, vagy ha igen, már távolinak érzi […]

Ildi is úgy lépett be a házba, hogy a valóság dimenziója alig létezett, de aztán meglátta a nappaliban ülő Csabát, és az rögtön lecsapott rá. A férfi nyilván korábban ért haza, mint szokott. Látszólag tv-t nézett, de az asszony érezte, hogy fogalma sincs, mi megy a műsorban. Őt várta, és tudja, merre járt. – Gyerekek? […]

Szigeti korántsem volt ilyen remek hangulatban hazafelé. Ámbár lehetett volna. Minden jól sikerült, nem volt semmi gikszer, és Ő – aki a fogadáson már nem maradt ott – úgy fogott vele kezet, hogy érezte a nagy ember elégedettségét, habár azt szavakba nem öntötte. A fogadáson is sok fontos emberrel erősítette meg a nexusát, a város […]

Estig nem sok dolga volt sem Attilának, sem a többi tartalék tolmácsnak a hivatalos látogatás napján. Ődöngtek a szobában, készenlétben tartott mobiljukkal, vagy ki-kilestek a folyosóra, néha az ablakon. Így is érdekes és tanulságos volt – Attila számára mindenképp. Már abban volt valami bizsergető, hogy a városházát szigorúan elkerítő kordonon az erre a napra kapott […]

Talán jobban tette volna, ha nem így dönt, mert Szigeti Csabát otthon elöntötte megint a sötét nyugtalanság. A nagy hajtásnak vége volt a hivatalban, és korán hazaért, ahol Ildi helyett Eszter, a bébiszitter fogadta, és arra kérdésre, hogy hova ment a felesége, nem tudott válaszolni. A féri kiült a verandára, ahonnan belátta az utat.

Különös, hogy még aznap este Kuna Imre felesége is ugyanerre kérte Attilát, amikor felhívta. – Beszélj vele. Napok óta nem alszik. – Tudod adni? –Most nem. A beszédét írja a tanévzáróra. – Beszédét? – Igen. A fejébe vette, hogy ott mindent elmond. Beszéld le róla. Jó, bukjon meg az a gyerek, megérdemli. De ennyi. Nem […]

Teltek a hónapok, lassan tavaszodott. Szigeti kezdte visszanyerni egy időre gyengülő biztonságérzetét – egész egyszerűen azért, mert beborította a munka. A Városházán látogatót vártak, a legmagasabb helyről – és nem lehetett hibázni. Meg volt más is. Az jegyző fia…

Később, egy félóra múlva az asszony már hazafelé vezetett. A házukhoz közeledve látta, hogy világosak az ablakok. Amint leállította a motort, kicsit még ült a kocsiban, átgondolta, mit is fog mondani. Igyekezett valamennyit megtartani az igazságból, így könnyebb volt, és nem is kínozta annyira a bűntudat. Látta, ahogy a férje jön ki, nyitja a kaput. […]

Szigetinét viszont elkerülte az álom. Ébren volt szombat éjjel, és összeugrott szívvel-gyomorral, ragyogó, karikás szemekkel nézett a sötétbe hajnalig, és ébren volt vasárnap délután is. Nemcsak azért, mert általában nem aludt délután, és ha éppen mégis, hamar ott kötött volna ki mellette vagy Andika, vagy Gáborka, vagy mindkettő. Vendégük volt, aki elég nehezen állt fel […]

Másnap Attila a győztesek könnyű szívével ébredt. (Vagy esetleg a viszonzott szerelmesek könnyű szívével? Netán a könnyű győzelmet arató viszonzott szerelmesek könnyű szívével?) Erre még ő sem nagyon tudott volna válaszolni, így hát mi sem teszünk rá kísérletet. Legyen annyi elég, hogy kinézett garzonja ablakából a lenti játszótérre, és mindent szeretett: a hintákat, a szaladgáló […]

Szigeti mentette meg a helyzetet, aki betolatott a kertbe és a félszeg pillanatba. A gyerekek azon nyomban kiromboltak hozzá, át a szobán, a vergődő csöndön, a sorait rendezni próbáló anyjukon és a tanár bácsin. Ildi sóhajtva követte őket, nem nézett Attilára, aki maga is felállt az asztal mellől. Nézte, amint Szigeti öltönyösen, okostelefonosan, aktatáskásan kiszáll, […]

Szombaton az átlagosnál hosszabban foglalkozott a külsejével indulás előtt, és késett kicsit — csak úgy a mihez tartás végett. Andika kis kabátkájában ott kandikált ki az utcára a kerítés mögül, és hátrakiabált: – Mondtam, Gabi, hogy jönni fog! Az asszony a szobaajtóban állt, arca halvány és kicsit fáradt volt. Nem volt rajta festék, és nagyon […]

Attila is enyhe mámorban biciklizett hazafelé, kétszer is elvétette a kanyarodást. Bár a rozé is némileg a fejébe szállt (tényleg jó minőség volt), érezte, ennek az édes könnyűségnek az igazi oka az ő közös „titkuk” , az az aligtörténés, ahogy mosolya és az asszony arca egymásra talált, s leradírozta arról a délutánról a sok haszontalan […]