Kezdetben minden hétvégén hazament, de az otthon töltött napok csak kényelmet hoztak, töltődést nem. Hiába tudott elvonulni és pihenni, miközben jókat evett és volt kihez szólnia, hiába ülhetett ki a még mindig meleg délutánokon a kertbe olvasni, valahogy az egész kezdettől fogva nagyon anakronisztikus volt. Úgy érezte, visszatér egy régen túlhaladott állapotba – ahhoz az […]

II. STÁCIÓ A Minisztérium Az első, amit Attila a munkába állása utáni hetekben megértett, az volt: tévesen gondolta azt, hogy a Minisztériumba kiválasztott emberek járnak dolgozni. Az üvegpalota eleganciája hamar elvesztette a varázsát, a légkondicionálás természetessé vált, az extra gyors internet a gépén úgyszintén. A kezdeti elfogódottság nagyon hamar eltűnt, amikor ráébredt, hogy a kollegái […]

Még egy hétig gondolkozott, aztán sms-t írt Váradinak. Felhívni képtelen volt. 3 nap múlva telefonáltak a Minisztériumból, és elhívták elbeszélgetésre. Az érett augusztusi hőségből kicsit megilletődve lépett be a légkondicionált üvegpalotába, ahol már a recepcióig is csak elektromos kártyával lehetett eljutni. Jól működött a rendszer, tudtak róla, és elmagyarázták, hogy a 3. emeleten melyik irodába […]

Az idő – ahogy a mondás is tartja – begyógyítja a sebeket. Vagy legalább is megszokjuk, hogy fáj. Néha, ha valamihez hozzáérünk vele vagy valami hozzáér, még felszisszenünk, de a sajgást megszokjuk. Valahogy így telt el a július, és Attila egyre gyakrabban kapta magát azon, hogy nem gondol Ildire, vagy ha igen, már távolinak érzi […]

Ildi is úgy lépett be a házba, hogy a valóság dimenziója alig létezett, de aztán meglátta a nappaliban ülő Csabát, és az rögtön lecsapott rá. A férfi nyilván korábban ért haza, mint szokott. Látszólag tv-t nézett, de az asszony érezte, hogy fogalma sincs, mi megy a műsorban. Őt várta, és tudja, merre járt. – Gyerekek? […]

Szigeti korántsem volt ilyen remek hangulatban hazafelé. Ámbár lehetett volna. Minden jól sikerült, nem volt semmi gikszer, és Ő – aki a fogadáson már nem maradt ott – úgy fogott vele kezet, hogy érezte a nagy ember elégedettségét, habár azt szavakba nem öntötte. A fogadáson is sok fontos emberrel erősítette meg a nexusát, a város […]

Estig nem sok dolga volt sem Attilának, sem a többi tartalék tolmácsnak a hivatalos látogatás napján. Ődöngtek a szobában, készenlétben tartott mobiljukkal, vagy ki-kilestek a folyosóra, néha az ablakon. Így is érdekes és tanulságos volt – Attila számára mindenképp. Már abban volt valami bizsergető, hogy a városházát szigorúan elkerítő kordonon az erre a napra kapott […]

Talán jobban tette volna, ha nem így dönt, mert Szigeti Csabát otthon elöntötte megint a sötét nyugtalanság. A nagy hajtásnak vége volt a hivatalban, és korán hazaért, ahol Ildi helyett Eszter, a bébiszitter fogadta, és arra kérdésre, hogy hova ment a felesége, nem tudott válaszolni. A féri kiült a verandára, ahonnan belátta az utat.

Különös, hogy még aznap este Kuna Imre felesége is ugyanerre kérte Attilát, amikor felhívta. – Beszélj vele. Napok óta nem alszik. – Tudod adni? –Most nem. A beszédét írja a tanévzáróra. – Beszédét? – Igen. A fejébe vette, hogy ott mindent elmond. Beszéld le róla. Jó, bukjon meg az a gyerek, megérdemli. De ennyi. Nem […]

Teltek a hónapok, lassan tavaszodott. Szigeti kezdte visszanyerni egy időre gyengülő biztonságérzetét – egész egyszerűen azért, mert beborította a munka. A Városházán látogatót vártak, a legmagasabb helyről – és nem lehetett hibázni. Meg volt más is. Az jegyző fia…

Később, egy félóra múlva az asszony már hazafelé vezetett. A házukhoz közeledve látta, hogy világosak az ablakok. Amint leállította a motort, kicsit még ült a kocsiban, átgondolta, mit is fog mondani. Igyekezett valamennyit megtartani az igazságból, így könnyebb volt, és nem is kínozta annyira a bűntudat. Látta, ahogy a férje jön ki, nyitja a kaput. […]

Szigetinét viszont elkerülte az álom. Ébren volt szombat éjjel, és összeugrott szívvel-gyomorral, ragyogó, karikás szemekkel nézett a sötétbe hajnalig, és ébren volt vasárnap délután is. Nemcsak azért, mert általában nem aludt délután, és ha éppen mégis, hamar ott kötött volna ki mellette vagy Andika, vagy Gáborka, vagy mindkettő. Vendégük volt, aki elég nehezen állt fel […]

Másnap Attila a győztesek könnyű szívével ébredt. (Vagy esetleg a viszonzott szerelmesek könnyű szívével? Netán a könnyű győzelmet arató viszonzott szerelmesek könnyű szívével?) Erre még ő sem nagyon tudott volna válaszolni, így hát mi sem teszünk rá kísérletet. Legyen annyi elég, hogy kinézett garzonja ablakából a lenti játszótérre, és mindent szeretett: a hintákat, a szaladgáló […]

Szigeti mentette meg a helyzetet, aki betolatott a kertbe és a félszeg pillanatba. A gyerekek azon nyomban kiromboltak hozzá, át a szobán, a vergődő csöndön, a sorait rendezni próbáló anyjukon és a tanár bácsin. Ildi sóhajtva követte őket, nem nézett Attilára, aki maga is felállt az asztal mellől. Nézte, amint Szigeti öltönyösen, okostelefonosan, aktatáskásan kiszáll, […]

Szombaton az átlagosnál hosszabban foglalkozott a külsejével indulás előtt, és késett kicsit — csak úgy a mihez tartás végett. Andika kis kabátkájában ott kandikált ki az utcára a kerítés mögül, és hátrakiabált: – Mondtam, Gabi, hogy jönni fog! Az asszony a szobaajtóban állt, arca halvány és kicsit fáradt volt. Nem volt rajta festék, és nagyon […]

Attila is enyhe mámorban biciklizett hazafelé, kétszer is elvétette a kanyarodást. Bár a rozé is némileg a fejébe szállt (tényleg jó minőség volt), érezte, ennek az édes könnyűségnek az igazi oka az ő közös „titkuk” , az az aligtörténés, ahogy mosolya és az asszony arca egymásra talált, s leradírozta arról a délutánról a sok haszontalan […]

Szigetinének is ritka rosszkedve lett Attila elmenetele után, s hogy mért, ő sem nagyon tudta szavakba foglalni. Az egyetlen biztos dolog az volt, hogy jövő héten szerdán megy újra a fodrászhoz. Legszívesebben szombat délutánra is keresett volna valami házon kívüli programot, de nem nagyon talált, s így éppen a mosogatógépbe pakolta be az edényeket, amikor […]

Szigetiné este, miután hazaért a kórházból, s kiszállt a házuk előtt, újra felidézte ezt a jelenetet, egészen addig, amíg Andika csalódottan-megszeppenten elfordult, s ő valami ki nem mondott cinkossággal el nem vette a férfi kezéből a kulcsot. De ez a rész nem nagyon élesedett ki emlékezete szelektív nagyítója alatt – csak az a pillanat, amikor […]

Legközelebb szombat délután csöngetett be Attila Szigetiékhez. Ezúttal kocsival jött (az apjáéval, aki Mészáros Julianna kiadós hétvégi családi ebédje után szinte rátukmálta a fiára, hogy így menjen el az angolórára), és otthon volt mindenki. Szigeti nyitott ajtót – amúgy lazán, budmiltrikósan/sortosan, fűnyírósan. Attila erős prüszkölésbe kezdett a frissen levágott fű porától, s Szigeti együttérző mosollyal […]

Váradi ígéretéhez híven működésbe hozta jelentékeny kapcsolati tőkéjét, megkereste a megfelelő embert és a megfelelő szavakat. („jó srác, kezeskedem érte, Karcsikám… és amúgy jól vagytok?”), és Szigeti Csaba esküvője után egy hónappal megkezdte a munkáját a Városháza egyik irodájában. Valószínűleg élete végéig emlékezni fog arra a légáramra, ami megcsapta a nagy, díszes ajtó kinyitásakor – […]

Ahogy a nyitott kapun tolta ki, a szemben lévő kapu is kinyílt, és egy sportruhát viselő középkorú nő nézett ki rajta leplezetlen kíváncsisággal., odakiáltva Szigetinének. – Szia, Ildikém! Megyek egy kicsit nordic walkingozni. Nem jössz? – Aztán csak állt ott, nyilvánvalóan azt próbálva kitalálni, ki lehet ez a fiatal férfi, és mit keresett „Ildikénél”. A […]

Kedd estig nem is nagyon gondolt újra Szigetiékre, akkor viszont maga számára is meglepően hosszasan és feszülten kezdte tervezni, hogyan is legyen a másnap délután. Biciklivel megy – nem vitás, de a hátizsákját ez egyszer otthon hagyja. A költözést követően még eléggé kaotikus szekrénye mélyéből előhalászott egy oldaltáskát, ami – úgy vélte – inkább „ezt […]

Ami a nappalit illeti – sem hideg, sem zavaros nem volt – meleg tónusú falak, sok virág, bármelyik bútoráruházban megvásárolható ülőgarnitúra, plazmatévé – de például sehol a kandalló. Az üvegasztal alatt egy kockás fülű nyúl, amit Szigeti fejcsóválva vett fel, és közben felsóhajtott: – Hajaj, Andika itt felejtette Nyuszót… Ebből botrány lesz… És Attila – […]

Így hát szerda este 6-kor Sárközi Attila felszállt a biciklijére, hogy meghódítsa a világot. Mielőtt elkísérjük ezen az úton, vessünk végre egy pillantást erre a fiatal férfira, aki korunk hőse kíván lenni. Nem vitás, Laci bátyjának igaza van: ráférne egy-két kiló. A hasonló korú (28) férfiak nagy része már (természetes bőrből készült…) úszógumival közlekedett az […]

A kisváros Attila nem azért tartott haza azon a bizonyos jelentőségteljes kora délutánon pont egy iskolából, mert ott tanult-hanem azért, mert ott tanított, méghozzá angol nyelvet. Pályaválasztásával kivívta autószerelő apja hangos és időről időre még mindig hangoztatott nemtetszését, aki valami használhatóbb és főleg jobban megfizetett pályára szerette volna terelni legkisebb fiát. Vigaszt legfeljebb az nyújthatott […]