káfé főnix

"kultúrpolip"

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (27)

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Az ember ott a legfájóbb magyar. Versek a csángómagyarokról Mirk László válogatásában

(Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2001, Fotók és grafika: Ádám Gyula)

2019. január 27.-én Bákóban püspöki engedéllyel megtartották az első magyar nyelvű misét. A Magyar Távirati Iroda tudósítása tiszteletköröket futott le mind az erdélyi magyar, mind a magyarországi nyomtatott sajtóban és online médiában, sőt a bákói román nyelvű lapok is átvették, hiszen az MTI-nek van román nyelvű szolgáltatása is. A helyszíni adatokból, illetve a rövid történelmi visszapillantásból legalább egy nevet azonban nagyon hiányoltam. Domokos Pál Péter (1901-1992) hosszú esztendőkön át küzdött azért, hogy a katolikus moldvai csángóknak magyar nyelvű miséjük legyen. 1991-ben, a budai lakásán beszélt nekem vatikáni kapcsolatairól, megmutatta azt a levelét, amelyet II. János Pál pápához intézett lengyelországi látogatása alkalmából, lengyelre is lefordítva, sőt arra készült, hogy valamiképpen eljut majd beadványával az éppen Magyarországon levő pápához. Ez elmaradt, viszont ha Isten malmai lassan is örölnek, a Vatikán nem felejt, mint ahogyan nekünk is emlékeznünk kell arra, hogy a bákói magyar mise mögött hosszas és erőteljes, sok-sok szálon futó közösségi összefogás áll. Ilyen tekintetben igazi mintavétel az időben Mirk László (1944) versgyűjteménye, amely a magyar csángó daloktól kezdve a kortárs magyar költők csángó témájú lírájáig több mint másfél száz oldalnyi verset átfog, ugyancsak igényes szerkesztési és válogatási szempontok alapján. Napjainkban a moldvai csángók már tanulnak magyarul, hosszú lenne felsorolnom a neveket, akik ezt lehetővé tették és teszik. Ádám Gyula kiváló fotóival életük sok-sok mozzanata eljutott a nemzetközi színtérre. Borbáth Erzsébet tanárnő áldozatos közreműködésével, a csíkszeredai középiskolában való tanítással, majd egyetemi végzettségükkel működik a csángó értelmiség újraképzése. Egyszóval jelentős mikrotársadalmi folyamatok indultak el még akkor is, ha közben a csángók közül többen egyre inkább Nyugat-Európa fele tekintenek a nyitott világban. Ami viszont még mindig várat magára, az talán a legnehezebb. Amikor egyik vagy másik székely faluban egy-egy olyan családról érdeklődik az újságíró, ahol a férj vagy a feleség, netán mindkettő csángó, akkor rendszerint a közeli vagy távoli szomszédoktól következő választ kapja: igen-igen, ismerem, csángók, de rendesek. Nos, ennek a két betűs kötőszónak kellenne még eltűnnie. És ez sem lesz könnyebb, mint a magyar mise. Lehet, hogy Laci közben még kihoz néhány könyvet, lánya, Mirk Szidónia (1973) pedig még jónéhány riportot megír a csángó falvakról a kétnyelvű Moldvai Magyarságban.

Kányádi Sándor: Apokrif sirató

miért kellett meghalnod
én édes gyermekem
miért adtad magad kínhalálra
olyan fiatalon
én édes jézusom
miért kellett a kereszten kiszenvedned
miért kellett drága vérednek kiomolnia
én szüvem gyökere miért
ha még a bűnnek a nagyját se tudta
elmosni a te kiomló véred
ha a vétek legkisebb magjából is azóta
terebélyes fa növekedett
szaporodnak a keresztek erdői
nem szűnnek a kínoztatások
érdemes volt-e édes jézusom
a világ vétkeiért váltságul
magadat odaadnod
szép fiatal életed föláldoznod
hitted volna-e hogy csak ösvényt versz
csak utat taposol nekünk a golgotára
érdes volt-e a te szép fiatal életednél
többre tartanod a példamutatást érdemes-e
jaj édes gyermekem mégse kellett volna
annyi nyomorúságot a fejedre gyűjtened
nem kellett volna
mindenegy ember minden vétkét
minden nyomorúságát
magadra venned
hogy még a magamval hozott vétkemet is
magadra vedd
nem kellett volna nem
de ha nem vetted volna magadra
ha nem vagy a szenvedésben példami értelme lett volna
az én kicsid életemnek
mi ételme jaj

"kultúrpolip"

Az ember ott a legfájóbb magyar. Versek a csángómagyarokról Mirk László válogatásában

Kányádi Sándor: Apokrif sirató

Bodor Pál: Monológ zárójelben. Röplapok versben, prózában

Szóljon hozzá!

Rovatok

Archívum

Keresés

"Kiemelt"

Barátaink

Blogtár

Hasznos

MEK-újdonságok

Periszkóp