Kibédi Varga Sándor: A tizenöt éves gerilla / Bedő J. István könyvismertetője

Remélem, Kibédi Varga Sándor nem tartaná leminősítőnek, hogy regénye, A tizenöt éves gerilla etológiai műnek is nevezhető. Ugyanis egy sajátos közösséget ír le, sajátos viselkedésformáival és normáival együtt. Az előszóban az olvasó megkapja Kibédi Varga (KVS) jogosítványát, hogy miért az ő neve alatt jelenik meg egy huszonéves egyetemista lány kamaszkori naplója, de ezt csak annyira kell komolyan venni, mint Eco előszavát A rózsa neve előtt. Irodalmi művel van dolgunk, természetesen (vagy jobb, ha ebben a hiszemben maradunk).

A történet hőse, Kiss Virág Santál, vegyes házasságból született (hülyeség, momentán – és a regény idejében – minden házasság vegyes), okos, nagyszájú lány. Olyan ember, mint a többi, amíg rá nem borítják, hogy mégsem az, mert az apja történetesen cigány (volt).

A kamaszkorára visszatekintő Virág (KVS ő is) épp olyan időszakban végzi a nyolcadikat, amikor a faluszéli cigány családok elleni gyilkos támadásokat alaposan manipulált médiahátszéllel kezelik. És ez az idő, amikor holmi nemzetiszínre mázolt nácik egyre nagyobb szükségét érzik, hogy átvegyék a rendcsinálás jogát.
Virág nem különösebben megfontolt figura, mindenféle csínyekbe belemegy, aminek jobb esetben a következménye a szokványos iskolai büntetések valamelyike, de belefér ebbe a kizsuppolással egybekötött iskolaváltás is. Ahogy Virág mondja: felébred benne a cigány öntudat. Identitása – meg a többi, cigánysága miatt bántott, megsértett iskola- vagy embertársa – védelmében szót emel, miközben nehezen védhető diákbalhék részese lesz (sztrájk, lógás, személyeskedő bosszú, tanár lebuktatása).

KVS1 naplószerűen mesélő hőse kevés vonallal, de pontosan megrajzolt figura. A környezet inkább csak jelzésszerű; aki ismeri Újpestet, a minimálisan elkendőzött utcanevek, helyszínek mögött nem is keres kitalált világot. Hiszen az író életpályájából is rekonstruálható, hogy tanári, újságírói múltja, a városnegyedhez kötődése hogyan épült bele a regénybe.

Virág története szembesít a cigányok szegregációjával, amit a különböző színű kormányzatok évtizedek alatt sem voltak képesek kezelni. Szembesít a hétköznapi rasszizmussal (cigányok egymás közötti rasszizmusával is!), az ártatlannak szánt, valójában megsebző megjegyzésekkel. És azzal is, hogy nem kell feltételen összetartást feltételezni még a Lanz (Langlet) utcai iskola cigány tanulói között sem. A teljesen lineáris szerkezetű napló alakjai élvezői és elszenvedői a különféle politikai látványkonyhák produkcióinak – és azok csődjének.

Az L/L iskola példaértékű műhely volt, integráló, fejlesztő – de tükrözte a magyar valóság képét is. Tantestületében egyaránt akadtak önfeláldozó pedagógusok, kitehetetlen politikai csókosok, link anti-pedagógusok és szemellenzős vakbuzgók.

KVS1 riportnaplót faragott a hozott anyagból (ha fikciós a mű, akkor az ott leírt iskolában szerzett tapasztalatokból). A riporter átüt a szövegen, alakjainak tömör, néhány jelzős jellemzése gyakorlott íróra vall. Mert észre lehet venni, hogy Virág ez a virtuális lány egyszerre dacos kamasz és a világot figyelemmel szemlélő felnőtt. (Ha létezne, kiváló klasszikus riporter lenne…) Ki- és beszólásai, zsargonhasználata kicsit smirglizettebb a valóságnál, de erre vonatkozóan lásd az előszót…

A regény végül is sokkal több, mint a két KVS egyetlen tanévének dokumentumtükre. Tükre a végtelenül sokszínű és sokszorosan sebzett cigány – és nem cigány – közösségeknek, ahol van mélyből kiemelkedő alak, és simlis, minden társadalmi normát áthágó izomagyú tapló. Tükrözi a pedagógusok mind reménytelenebbé váló helyzetét. Az összes szóba jöhető – és be is teljesülő – kudarcot.

Virág szenved az őt körülvevő előítéletességtől és rasszizmustól, és maga módján csattanós választ is ad rá. Olykor arcvágással súlyosbított pofonokkal. Az előszó szerint kiemelkedett, már egyetemre jár. De számláljuk csak össze a történetekben felbukkanó halmozottan hátrányos helyzetű szereplőket. Mindenkit, aki a gyámügynél, a rendőrség egykori GYIVI-jének (gyermek és ifjúságvédelem) munkatársainál felbukkanhat: a családi környezettanulmányokban, az előéletben vagy a bűnlajstromban. Valamelyik osztálytárs biztosan bekerül egy ottani kategóriába (túl az egyértelmű minősítéseken: autista, agresszív, kezelhetetlen vagy csak »béna agyú«).

Hozzájuk képest KVS2: deviáns. Akire a mélyszegénységben élő távoli nagynéni büszke ugyan, de az ő saját gyerekei aligha fogják követni Virág példáját. Az okok száma sok ezer, a lehetőségek száma (eltúlozva) 1 és 10 között.

Ezzel a kötettel búcsúzott el tőlünk Sándor, aki egy rövidebb ideig munkatársunk volt. Nagyon vártuk a könyve megjelenését – de a betegség beelőzte a kanyarban. Ritka tisztességes író ritka tisztességes regényt hagyott ránk.

Kibédi Varga SándorKibédi Varga Sándor: A tizenöt éves gerilla
K.u.K. Könyvkiadó, Budapest, 2015

Forrás: Olvass bele, 2015. július 24

*

A könyvből jókora részt közölt 2013-ban a Káfé főnix, Santál címmel, 35 folytatásban:

1. Előszó helyett: bocsánat
2. Az új suli
3. Az új ellenség
4. A barát
5. A magyarok istenei
6. Az átváltozás
7. A butaság-bűn
8. A kullancsok
9. Akiért nem szól a harang
10. A vamzer
11. A nyolc nyárfa
12. A nagy lógás
13. A megbocsájtás útján
14. A váratlan pártfogó
15. A K. O.
16. A spiritusz
17. A csendes tanár
18. A piaci érték
19. A látogatás
20. A karácsonyi ajándék
21. A hiteslány
22. A szatír-vadászat
23. A szájkaraté
24. A családi titok
25. Az örök fogadalom
26. A turilány
27. A toppantás
28. A fehéregerek
29. A nagy balhé
30. A leleplezés
31. A cigánybiblia
32. A kokárda
33. A nemzet elvárása
34. A bringázás
35. A csapda

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ