Kevés olyan fantáziadús népség van, mint a bukaresti. Képzelőereje az utánzásban nyilvánul meg leginkább – azt hiszem, alapjában véve nincs is olyan, amit ne tudna utánozni. Mesterművek születtek a „tartalom nélküli formák” (Titu Maiorescu) átvételében. Bizakodóvá tehet egy ismert példa, amit annak a valószínűségszámítási (a nagy számok törvényéből eredő) tételnek az illusztrálására szoktak felhozni, hogy ami megtörténhet, az meg is történik. Ha nagyszámú majom évezredeken át megállás nélkül írógépel, előbb-utóbb leíródnak Shakespeare művei. Helyzetünkre lefordítva: ha sokáig gyakoroljuk, lesz Romániában nyugati típusú demokrácia. (A népi demokráciát már kipróbáltuk, de minden tautológiájával együtt nem volt elég demokratikus.)
Az utánzás eredetisége a kis Sztambulban lépten-nyomon észlelhető. Amikor kis híján három évtizeddel ezelőtt a sorsom (mint egy száraz falevelet – mondaná Karácsony Benő) ide sodort, a kevés örömök egyikét számomra az itteniek névadó fantáziája jelentette. Hasszán hajója, A Bastille eleste, Agrárreform, Tíz asztal – az ilyen utcanevek katartikus élvezettel töltöttek el. Csodálattal adóztam én a puliszkás töltöttkáposztának (puliszkácskás töltöttkáposztácskának), a brága nevű savanyú erjedménynek (nincs jobb üdítő a világon az augusztusi aszfaltolvasztó melegben), igen mély, mondhatni többszörös tapasztalaton nyugvó tisztelettel viseltettem a zsebmetszők tüneményes ügyessége iránt, de leginkább mégis az elnevezések fogtak meg. Ahogyan például a nemzeti eledellé nemesedett csirkelábat Adidasnak mondottuk! Van abban valami megkapó, ahogy a névadás kifejezi egy közösség gondolkodásmódját, világszemléletét. Olvastam egy nyelvészeti tanulmányt (magyarul? románul?), s ebben azt, hogy egyes népek a múltba nézőek, mert azt mondják: valami (vala+mi, vagyis volt mi), mások a jövőbe tekintenek, mert azt mondják (ugyanarra a valamire): ceva (ce+va) (vagyis mi+lesz, jön, következik).
Nos, azt hiszem, ez a bizakodó természetű nép soha nem látta olyan sötétnek jövőjét, mint most. S aligha lehet erre az állításra megrázóbb bizonyítékot felhozni, mint az öngyújtást, az öngyújtás járványát. Végső elkeseredésükben, a mindennapi nyomasztó gondokkal szembeni kilátástalanságukban az emberek felgyújtják magukat. Ezt a gesztust, amely valamikor – kelet-Európában – a politikai vértanúság-vállalás tömegmegmozdulásokat gerjesztő végletes és ritka kifejezése volt, a nyomor mimetizmusa futószalagon produkált elmetünetté alacsonyította.
Ha valaki azt mondja, hogy ez nem egy tipikus fővárosi jelenség, igaza van. De nekem is igazam van, amikor emlékeztetek rá, hogy a 96-os rendszerváltás után mégiscsak Bukarestben lépett fel az első önégető: emlékezzünk vissza: a parlament előtt (éhség)sztrájkoló „forradalmárok” egyike idézett elő magán könnyen eloltható lángot. A protestálásnak ez a szokása azután futótűzként terjedt el, miután „élőben” is láthattunk egy tragikus kimenetelű kísérletet. (Az operatőr-paparazzónak volt türelme kivárni a fenyegetés valóra váltását, és végigfilmezte a jelenetet az utcán. Tűzoltással nem foglalkozott. Akárcsak az áldozat férje.)
Kérdezem a szomszédasszonyomat, mi erről a véleménye. – Jaj, anyácskám, istenfélő ember ilyet nem tesz, hisz mindnyájan az Ő teremtményei vagyunk. Vége a világnak! (1998. november 12. / A Hét)

Forrás: Bukaresti élet, képek. Scripta Kiadó, 2001

Az eddigi fejezetek: 

Fekete betűkkel / A Parlamentben – Könyvkaland / Javítják az utcát / Divatbemutató

A kutya vörös / Húsz éve már /  Kórházi képeslapok / Találkoztam Dumnyezóval /

Kis éji zene / A könyvvásáron / Lágytojás, elkésett látomás / Culianu a fővárosban / 

Clinton / Budaresti ecset sajtólibával / Koldus és királyfi / Elössze / Baleset / 

Fővárosiságom / Három szekus, két szekus, egy szekus, haj! / Szagló művek /

Az állomási taxi paradoxona / Fröccs / Doppelgänger / A nő szívét ki ismeri? /

Tévévita / Voltam a boltban / A bőgés zavara / Baleset-halálok / Képek a múltból /

Kaland begóniával / Mezítláb a hóban / Létértelmi űr / Újabb kórházi képeslapok / 

A hatodik (könyvvásári felvételek) / Koranyár / Abszurdoid / Fesztivál / 

Kudelka jó úszó? / Hibaigazítás – casus belli / 

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ