Amennyiben helytálló a forradalomnak az az ismérve, hogy a csőcselék átveszi a hatalmat, és uralkodik a józan ész és a normalitás ösztöne helyett, akkor bizony Romániában – nincs vita – forradalom volt, sőt, úgyszólván permanens forradalom van. A csőcseléket tömeglélektani kategóriaként értem, az indulatok alpári kifejeződéseként; ilyen értelemben tehát van egyszemélyes csőcselék is. A csőcselékesség toplistáján – egyéni véleményem szerint, amelyet többen osztanak – a parlament tagjai vezetnek, rögtön utánuk a napisajtó képviselői következnek.
A parlamentben „szerbbarát” körök lehurrogták Andrei Pleşu külügyminisztert. Az egyik bukaresti botránylap a becsületébe gázolt Andrei Pleşunak, az Új Európa Alapítvány és Kollégium megalapítójának. A csőcselék kikezdi a román diplomácia vezetőjét, meg akarja ingatni a hazai szellemi élet egyik legkiválóbb képviselőjének tekintélyét. Szánalmas igyekezet! A vádakkal nem érdemes foglalkozni, kiagyalóikkal együtt csak megvetés lehet az osztályrészük.
Pleşuval érdemes foglalkozni, mert kiváló és érdekes ember. Ami a román szellemtörténetben a legjobb, azt testesíti meg. Alexandru Paleologu szerint Titulescu és Gafencu óta Romániának nem volt ilyen jó külügyminisztere. Ugyanott, a 22-ben Gabriel Liiceanu így fakad ki: „Románia igazi ellenségei nem a németek, nem a magyarok, sem a NATO, sem az oroszok. Románia igazi ellenségei a románok, akik bármit, ami jó és nemes dolog egy másik román agyában megfogan és pozitív tetté válik, sietnek azonnal aláásni. Andrei Pleşu a kevés értékek egyike, amelyekkel dicsekedhetünk – tehát Andrei Pleşut meg kell semmisíteni.”
Személyesen alig, különben jól ismerem Andrei Pleşut. Ő nevezett ki A Hét főszerkesztő-helyettesévé, sok írását lefordítottam. (Kell-e mondanom – fordítás közben csalhatatlanul rájön az ember -, hogy ő a legjobb toll a román esszéírók között?) Sokadmagammal rajongva olvasom minden sorát, hallgatom szavait a hangzó médiában. Írtam már róla, szerény kortársa. Nagyon nagy ember, kevés hozzá fogható van. Bukarest levegője neki köszönhetően lélegezhetőbb.
A 2000-es választásokon én egyetlen embert tudok elképzelni Románia elnökének. (1998. november 12. / A Hét)