Hát mi? Mi nem tiltakozunk? (Kéretik észrevenni a felségtöbbest!) Nekünk nincsenek panaszaink? Felháborodásaink? Sirámaink? Különbejáratú protestsongjainkat mikor/nem fogjuk elzengeni? Nekünk nem fáj az égő élet? Sosem veszik el nekünk a melegvizet? Nem költenek bele telefonszámláinkba? Mi nem vacogunk a csillagok/a takarónk alatt? Nincsenek regénybe illő kalandjaink, kisregénybe keserveink, szonettbe szerelmeink, szenvedélyeink és szenvedéseink, epigrammába gondolataink, haikuba rezzenéseink?
Könnyű olyan városban élni, amelyet az ember nem szeret. Azt hiszem, értik, amit mondani akarok: nincs felelőssége. Nem az enyém, nem az én dolgom, nem érdekel, vihetik. Másfelől frusztráló is a felelősség-nélküliség, az oda-nem-tartozás érzése torzítja az ingereket, a látásmódot. Különösen rossz ez az érzés, ha az ember valamikor szerette, tisztelte ezt a várost. Mert megnyerte a felszarvazottak rezignált bölcsességét, ám elveszítette az önfeledt átadás képességét. Tudjuk mi, persze, a torz látásmód előnyeit; manapság csak az az élethű, ami – művészien vagy durván, szublimáltan vagy visszautasítóan – el van torzítva.

Élethű, hű élet. Boldog élet. Azt mondja Szent Ágoston A boldog életről és a szabad akaratról értekezve: „Minden lény, amely tud kevésbé jó is lenni, jó; és minden lény rosszabbá válik, ha megrontják. Mert vagy nem árt neki a megrontás, és akkor nem válik megrontottá; vagy ha megrontották, akkor a megrontás árt neki, s ha árt, akkor valamit elvett a jóságából, és kevésbé jóvá tette. De ha teljesen megrabolja minden jótól, akkor az, ami megmaradt benne, már nem rontható meg…” És jöjjön végül, de elsősorban kedvenc gondolkodónk, a világos ész és a beleérzékenység minden korokon át legnagyobb mestereinek egyike, Marcus Aurelius: „Módodban áll, hogy egyes dolgokról egyáltalán ne alkoss ítéletet, és így lelked nyugalmát megőrizheted”.
Még ha nem tévesztjük is össze a zsömanfisizmussal, ez lenne a lelkinyugalom titka? Amit – kis jótékony csúsztatással – napjainkban a bohémság jelent? Legyünk bohémek: mélabúsan kedélyesek és önzetlenül könnyelműek? Csak semmi grávság? Szórakozottan megértőek és boldogan veszíteni tudók? Panaszainkat, a ki nem mondottakat majd úgyis meghallgatja a mennyei sóhivatal?
Őrizzük-e meg lelkünk nyugalmát, vagy pedig bonyolódjunk bele az igazság keresésének, hirdetésének és érvényre juttatásának emésztő rész­ vételt kívánó bonyolult műveletébe? Ez itt a kérdés.
Az esetlegesség egyik divatos filozófusa, a liberalizmus kortárs apos­ tola, Richard Rorty mondja: „Ellen kell állnunk a kísértésnek, hogy keressük a menekülést az időből és a véletlenekből”. Meg kell tanulnunk együtt élni a bizonytalansággal. A bizonytalanságtól való félelem az emberekben azt a reményt ültette el, hogy van végső igazság. Nos, nincs. Richard Rorty alaptétele: „Az Igazságot mint a gondolkodás és a társadalmi haladás célját a Szabadsággal kell helyettesítenünk”. Az igazságot sokkal inkább „csinálni” lehet, mint megtalálni – el kell fogadnunk, hogy az igazság „nincs adva ott kint”, és „ahol nincsenek mondatok, ott nincs igazság”. A magunk igazságát tehát nekünk magunknak kell megteremtenünk – s ez csak a nyelv révén sikerülhet: azáltal, hogy szüntelenül új narratívákat, gondolatmeneteket, szótárakat dolgozunk ki. Persze, nagy kérdés – veti fel Rorty nyomán Hankiss Elemér -, hogy az új eszmehálók, a nyelv és a nyelvi játékok képesek lesznek-e helyettesíteni azt a mítoszt, erkölcsi rendszert és egyetemes racionalitást, amellyel az ember hagyományosan körülvette magát, hogy védekezzék a világ okozta szorongással és félelemmel szemben. Ezeket – valljuk lelkesen Rortyval – az önirónia és a sztoikus magatartás pótolhatja. Figyelemmel és derűvel kell szemlélnünk helyzetünket a világban. Az egyetlen biztos pont pedig a bizonytalanságok univerzumában: a szolidaritás a szenvedő emberrel. (1998. november 19. / A Hét)

Forrás: Bukaresti élet, képek. Scripta Kiadó, 2001

Az eddigi fejezetek: 

Fekete betűkkel / A Parlamentben – Könyvkaland / Javítják az utcát / Divatbemutató

A kutya vörös / Húsz éve már /  Kórházi képeslapok / Találkoztam Dumnyezóval /

Kis éji zene / A könyvvásáron / Lágytojás, elkésett látomás / Culianu a fővárosban / 

Clinton / Budaresti ecset sajtólibával / Koldus és királyfi / Elössze / Baleset / 

Fővárosiságom / Három szekus, két szekus, egy szekus, haj! / Szagló művek /

Az állomási taxi paradoxona / Fröccs / Doppelgänger / A nő szívét ki ismeri? /

Tévévita / Voltam a boltban / A bőgés zavara / Baleset-halálok / Képek a múltból /

Kaland begóniával / Mezítláb a hóban / Létértelmi űr / Újabb kórházi képeslapok / 

A hatodik (könyvvásári felvételek) / Koranyár / Abszurdoid / Fesztivál / 

Kudelka jó úszó? / Hibaigazítás – casus belli / Pesszimista komédia / 

Külügy és Alapítvány / Kormányépület kísértetórán / Egyetemisták / 

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ