Ágoston Hugó: Otelló

Egy villanás volt az egész. A bundás nő mögöttem állt a kasszasorban. Magas termet, erősen rúzsozott ajkak, kékesfekete haj – egyszerűen, de ízléstelenül öltözve. Van úgy, hogy ilyenkor az ember előzékenyebb, mintegy jelzi, hogy „észre sem veszi” a repedt sarkot. Ezt kognitív disszonanciának hívják (olyanok, akik nem egészen pontosan tudják, hogy mi az).
A nő utánam jött el a felvágottas pulttól is. Két-három méter előnyöm volt, láttam félig hátrafordulva is (nekünk, bukaresti magyaroknak jó a perifériás látásunk), hogy nyugodtan kimehetnék előtte, nem lenne probléma. Valamilyen baljós sugallatra mégis előreengedtem: nem kis izometriás erőfeszítéssel kitámasztottam a vasajtót, amikor a nő odaért, gyorsan elengedtem, majd miután kiment, ismét gyorsan odakaptam, egyfelől, hogy a rejtett rugók túl erősen be ne csapják, másfelől, hogy magam is egykettőre kiléphessek.
Ó, ha akkor látok a világba! Még elidőztem volna a pácolt sonkák, disznófősajtok, párizsik és különféle fagyasztott halak amúgy nem túlságosan barátságos, de a kintihez képest mégis nyugodalmas világában…
Ahogy kiléptem ugyanis, egy bőrkabátos, fekete szakállas húshegy torkon (értsd: sálon-kabátgalléron) ragadott, és szemmel láthatóan a zöldszemű szörny táplálta hisztériával azt sziszegte párásan az arcomba, hogy: miért követem én az ő nőjét, mit udvariaskodom vele?
Ilyenkor a regényekben, de még a novellákban is, annak leírása következik, hogy mit érzett a főhős. Nekem szerencsém volt, mert nem éreztem semmit. A nőre néztem, aki futó mosollyal csak annyit jelzett némán, hogy a hapsi nem teljesen komplett. (Persze, ki az?)
Minden empátiámat, lélekjelenlétemet, toleranciámat és hangomat összeszedve azt kérdeztem a bősz élettárstól: „Kedves uram, elnézést, hogy zavarom, nem mondaná meg, hány óra?” Ösztönösen a karórájára nézett, még mielőtt meglepődött volna. Akkor gyengéd mozdulattal lefejtettem a kezét a kabátomról, és szabad emberként vártam meg a választ. Mondanom sem kell, az órája késett. (1999. február 11. / A Hét)

Forrás: Bukaresti élet, képek. Scripta Kiadó, 2001

Az eddigi fejezetek:

Fekete betűkkel / A Parlamentben – Könyvkaland / Javítják az utcát / Divatbemutató

A kutya vörös / Húsz éve már / Kórházi képeslapok / Találkoztam Dumnyezóval /

Kis éji zene / A könyvvásáron / Lágytojás, elkésett látomás / Culianu a fővárosban /

Clinton / Budaresti ecset sajtólibával / Koldus és királyfi / Elössze / Baleset /

Fővárosiságom / Három szekus, két szekus, egy szekus, haj! / Szagló művek /

Az állomási taxi paradoxona / Fröccs / Doppelgänger / A nő szívét ki ismeri? /

Tévévita / Voltam a boltban / A bőgés zavara / Baleset-halálok / Képek a múltból /

Kaland begóniával / Mezítláb a hóban / Létértelmi űr / Újabb kórházi képeslapok /

A hatodik (könyvvásári felvételek) / Koranyár / Abszurdoid / Fesztivál /

Kudelka jó úszó? / Hibaigazítás – casus belli / Pesszimista komédia /