Volt nekünk egy kedves műhelytanárunk, egyszer az órán mondott egy nagyon pontos dolgot, nevezetesen, hogy a kalapácsok háromfélék: kicsik, közepesek és nagyok. Osztálytársnőink buzgón jegyezték a rendszertannak ezt a paradigmatikus vezéreszméjét, mi fiúk azonban letettük leginkább közepes méretű ceruzáinkat, és nagyot csettintettünk magunkban: ez igen! Íme, egy igazság, amit elég egyszer hallani, és az ember sohasem felejti el. Hozzá is tettük menten: kicsik, közepesek és nagyok továbbá a harangok és a remények, a harapófogók és a didergések, a csillárok és a csalódások, a vendégfogadók és vizesárkok, a nagyítók és a kerti törpék. Amúgy a műhelytanárunk a több fokozatú skálának is a legalsó grádicsáig ért fel, a small is beatiful amolyan avant la lettre megtestesítőjeként, viszont a Minderwertigkeitsgefühl szempontjából a másik végleten helyezkedett el.
Az ember észrevétlenül felcseperedik: az egyetemen (hiába, az egyetem: az egyetem) elektomosságtan tanárunk – néhány év múlva a diktátor oldalbordájának jobbkezévé vált – az osztályozást magasabb szintre emelve azt hirdette, hogy az elektroncsövek a következőkkel lehetnek töltve: 1. légüres térrel; vagy 2. valamilyen (nemes)gázzal; vagy 3. a kettő keverékével. Ilyen vicceset még Latabár sem mondhatott volna! Különben erről a tanárunkról az hírlett, hogy szépen hegedül.
Gyakran találkozunk a felismeréssel, hogy dolgok, amelyeket öntudatlanul beskatulyáztunk, egyszer csak új értelmet kapnak. Meg kell köszönnöm műveltségem két idézett pallérozójának a leckét – rájöttem, hogy mélységesen igazuk volt, meglátásaik a világ rendjének mély lényegi vonását tárták fel.
Ennek felismeréséhez persze a román fővárosban kellett élnem, jóformán három évtizedig… Kérem, ha hiszik, ha nem, Bukarestben a gödrök vagy kicsik, vagy közepesek, vagy nagyok! E tétel Ágoston-féle értelmezésében (nyilvánvalóan nem a szentről van szó) kicsi az a gödör, amelyben az ember kificamítja a bokáját. A közepes gödör is járhat bokaficammal, de ez nekije nem differentia specificája, a közepes gödörbe lépve az ember orra esik, kegyetlenül beveri a térdét, és eltörik a szemüvege. Az igazi azonban a nagy gödör, ez az úttesten van, tengelytörés az ára (aminek az embernél combnyaktörés felel meg).
Váltig csodálkozom, hogy a bukaresti taxisofőrök között olyan kevés a dadogós.
(Megjegyzés: A fenti okfejtés csakis a természetes gödrökre érvényes, amelyek mintegy maguktól alakulnak ki az utcán, nem tudatos ásás eredményei. Például egyszer egy nő Bukarestben beleesett a kanálisba, amelynek fedelét valakik, feltételezhetően az öntöttvas iránt érzett vonzódástól hajtatva, elvitték. Ettől a szegény nő nyilván nem vált csatornatöltelékké, ám a csatorna sem gödörré.) (1999. április 29. / A Hét)

Forrás: Bukaresti élet, képek. Scripta Kiadó, 2001