Ágoston Hugó: Lotto- és prono-média
Amikor nincs semmi, akkor van a remény.
Nem tettem le róla, hogy egyszer mellém szegődik a szerencse, hogy egyszer az én hajóm is beér a kikötőbe (persze, ahogy a graffiti mondja, még mindig lehet, hogy akkor a reptéren leszek). Szinte rendszeresen játszom a lottón. Korábban megvetettem, de miután beláttam, hogy a szerencsejátékhoz úgyszólván csak szerencse kell, lottózóm is. Az, gondolom, természetes, hogy totózom-totojázom, azt viszont nagyon régen. Nincs az a nyeremény, amennyim lenne, ha az eljátszott pénzt minden alkalommal félreteszem. A Pronosporton háromszor öt duplát szoktam megtenni, a lottón is kombinációt játszom, tizenkét számét, egy úgynevezett redukált séma, magyarul kulcs alapján.
A hölggyel, aki az egészet lebonyolítja és aki a gépies tennivalói ellenére megőrzött valamit az elsőgenerációs kasszás lányok kedvességéből, kiegyensúlyozottan jó viszonyban vagyunk. Semmi jele, nyoma, vagy micsodája nincs annak, hogy miatta kerül el a szerencse a lutrin vagy a kártyában.
A minap mégis úgy éreztem, hűtlenül – enyhébben szólva: hátrányos megkülönböztetéssel – bánt velem. Bejött két alak, az egyik olyan, mint Salvador Dalí (csak egy kicsit kevésbé kackiás bajusszal), a másik meg olyan, mint Adrian Sârbu, a legnagyobb román médiacézár, a Pro Media mindenható ura (szintén arcszőrzetre). Előre furakodnak. Bizalmaskodnak – viszonzottan! Villámgyorsan mindent megtesznek, ami megtehető, mármint tippet. Aztán elviharzanak.
Ne haragudjak, mentegetőzik utána enyhe bűntudattal a terminált kezelő hölgy (akit ezután már csak Dezdemaninak fogok magamban nevezni), a szomszédból vannak, a Pro Mediától, a főnökük nagyon szigorú, kirúgja őket, ha megtudja, hogy szerencsejátékot játszanak, méghozzá munkaidőben.
Nem haragszom. Jól tudom, hogy a sajtóban – mind az írott (nyomtatott), mind az audiovizuális (elektronikus, sugárzott) sajtóban – bizony fegyelemre van szükség, ezért nagyon fontos, hogy a fegyelmezetlenségre ne derüljön fény. S hogy ki is mutassam, mennyire nem haragszom, veszek két zárt sorsjegyet: az egyik a Vakáció sorsjegy, a másik a Napfogyatkozás sorsjegy. (1999. április 29. / A Hét)
Forrás: Bukaresti élet, képek. Scripta Kiadó, 2001
Az eddigi fejezetek:
Fekete betűkkel / A Parlamentben – Könyvkaland / Javítják az utcát / Divatbemutató
A kutya vörös / Húsz éve már / Kórházi képeslapok / Találkoztam Dumnyezóval /
Kis éji zene / A könyvvásáron / Lágytojás, elkésett látomás / Culianu a fővárosban /
Clinton / Budaresti ecset sajtólibával / Koldus és királyfi / Elössze / Baleset /
Fővárosiságom / Három szekus, két szekus, egy szekus, haj! / Szagló művek /
Az állomási taxi paradoxona / Fröccs / Doppelgänger / A nő szívét ki ismeri? /
Tévévita / Voltam a boltban / A bőgés zavara / Baleset-halálok / Képek a múltból /
Kaland begóniával / Mezítláb a hóban / Létértelmi űr / Újabb kórházi képeslapok /
A hatodik (könyvvásári felvételek) / Koranyár / Abszurdoid / Fesztivál /
Kudelka jó úszó? / Hibaigazítás – casus belli / Pesszimista komédia /
Külügy és Alapítvány / Kormányépület kísértetórán / Egyetemisták / Ars boemica? /
Művész a konyhában / Pinoccio / Tíz kicsi asztal / Bányász-románc / Zsűrizek /
Otelló / Titok / K. B-ben / Szívek harca / Férfiavatás / Itthon vagyok / Mobilitás /