W.S. modorában: Kedves Maca, a szűzességét / Ha ideadja, elveszem, / Ha szabadulni akar tőle, / Legyen szíves, szóljon nekem.

Duduia mea, kezeskedését, hogy lovag voltam, köszönöm.
Mikor még egyszer erre járok, már gyűrű lesz a kezemen.

Vigadjunk szépen hegy levével – évek mint percek telnek el.
Ha jó bort iszunk jó kedéllyel, lelkünk a mennybe menetel.

Uramisten, múlnak az évek: a kövek kopnak rémesen.
Porzott az idő, úgy rohantunk – s itt állunk hatvan évesen.

Didina is, a fagyöngyárus, ki énekelt a piacon
(Bacovia: „pogányul dajnált”), most hétrét görnyedve oson.

Járdasziget, szakállas koldus, rongyiból csupaszon a kar
kinyújtva elemózsiáért – maradt egyedül fiatal.

Bukarest, vágy kalandorának gyarlón fenséges városa:
piszokban és könnyekben örök születés és haláltusa.

Bortól, sörtől, alkoholoktól a távolságunk azonos!
Lészen majd megváltónk a mámor: kéj s idő mindent összemos.

Kedves Maca úgy maradt szűzen… Botjára dőlve jár sután.
Nem hall. Valaki megy mögötte – és amit mond, refrén csupán.

Kedves Maca, ártatlanságát, ha már így van, ne dobja el.
Többet ér az elszámolásnál, mint holmi talmi balga elv.

(1999. április 29. / A Hét)

Forrás: Bukaresti élet, képek. Scripta Kiadó, 2001

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ